Az európai egészségbiztosítási kártya már jó pár éve segíti a turistákat külföldi útjaikon. Azonban számos téves elképzelés kapcsolódik hozzá, amelyre sokszor már csak „élesben” derül fény, amikor vészhelyzetben szeretnénk használni. Az Európa Pont blog összeszedte a legfontosabb tudnivalókat a kártya használatával kapcsolatban.

A kártya nem más, mint egy egységesített megjelenésű igazolás arról, hogy a kártya birtokosa az együttműködésben résztvevő valamelyik országban – EGT-országok + Svájc + Szerbia sürgősségi esetekben – rendelkezik társadalombiztosítási háttérrel (azaz „zöld lámpás” az itthoni rendszerben). Ha valaki ilyen módon biztosított valamely tagállamban, uniós polgárként élhet azzal a jogával, hogy egy másik együttműködő országban turistaként ugyanolyan feltételekkel veheti igénybe az egészségügyi ellátásokat, mint a helyiek. Ami a helyi lakosoknak ingyenes, az a magyar turistáknak is az; amiért viszont a helyiek is fizetnek, azért a turistáknak is fizetniük kell.

Ez tehát nem jelent feltétlen ingyenességet – mivel az egészségügy kialakítása tagállami hatáskör, így az országok maguk választják meg, milyen módon finanszírozzák az egészségügyi rendszerüket, kisebb vagy akár nagyobb hozzájárulást kérve a betegektől. Számos országban kell fizetni az orvoslátogatásért vizitdíjat vagy valamilyen általános receptdíjat, de olyan rendszer is van, ahol először kifizettetik az ellátás díját, majd abból a hatályos tagállami jogszabályok alapján a visszatéríthető összeget később visszaadják. Ezek az ún. visszatérítéses rendszerek, ilyen működik például Franciaországban, Belgiumban és Luxemburgban és bizonyos egészségügyi szolgáltatók esetében Finnországban. Az egyes országokban szokásos önrészek mértékéről az OEP összefoglalójában találtok hasznos információkat.

A kártya használata

Fontos még kiemelni, hogy a kártyát csak az adott állam társadalombiztosítási szervével szerződött szolgáltató fogadja el, privát praxisban dolgozó orvosoknál nem vehetünk igénybe szolgáltatásokat a társadalombiztosítási rendszer fedezetére. A kártya csak ideiglenes tartózkodás esetén használható. Amikor életvitelszerűen tartózkodunk egy másik tagállamban, más szabályok szerint lehet igénybe venni az egészségügyi szolgáltatásokat. A kártya „orvosilag szükséges” esetekben használható (amely a „sürgősségi” ellátásnál valamelyest bővebb, például beleértendő a dialízis-kezelés, vagy a terhesség és szülés esetén nyújtandó ellátások). A szükségességről minden esetben a kezelőorvos dönt, figyelembe véve a beteg állapotát, illetve azt, hogy mennyi ideig tartózkodik az adott országban.

Fontos ezen túl az is, hogy a kártya nem fedezi a költségeket, ha valaki kifejezetten orvosi kezelés céljából utazik külföldre. Erre az esetre más szabályok vonatkoznak, amelyek lényege, hogy az igénybevett külföldi gyógykezelés költségét a betegeknek meg kell előlegeznie, és kizárólag az ellátás magyarországi belföldi költségmértékének utólagos megtérítésére tarthatnak igényt.

Kártya vs. utasbiztosítás

Mivel az uniformizált kártya azt szolgálja, hogy a különböző országok biztosítói az igazolt jogviszony alapján lerendezzék egymás közt az egészségügyi ellátások finanszírozását, ezért a kártya nem minden utazáshoz kapcsolódó problémára nyújt megoldást. Egy utasbiztosítással összehasonlítva az egészségbiztosítási kártya nem támogatja / fedezi például a beteg hazaszállítását, az esetleges poggyászkárt, az elveszett mobiltelefon költségét vagy az autó lerobbanása esetén a hazaszállítást.

Mindezek mellett számtalan esetben lehet segítségünkre a kártya azzal, hogy használatával a helyiekkel azonos feltételekkel vehetünk igénybe egészségügyi szolgáltatásokat. A kártya ingyenes, ráadásul 3 évig érvényes.

A kártya használatát okostelefonos alkalmazás is segíti.

Bővebb információért kattintson ide!