Nara emeletes, modern vasútállomásáról helyi autóbusszal indultunk egy erdőkkel övezett városrészbe, ahol az ősi japán főváros fennmaradt emlékei tárultak elénk. Amikor a település Japán fővárosa volt, nagyobb területen helyezkedett el, mint a mai város. A kínai császári városok mintájára építették, melynek a jelei manapság is nyomon követhetők.

A Kelet civilizációit a Nyugattal kötötte össze

Japán egykori ősi fővárosa az úgynevezett Selyemút végén épült. Ezen a több mint nyolcezer kilométer hosszúságú úton évszázadokon át aktív kereskedelmet folytattak, amely fontos szerepet játszott olyan nagy civilizációk fejlődésében, mint Kína, Egyiptom, Perzsia, Arábia, India, Róma és Bizánc.

A Selyemút elnevezést először Ferdinanad von Richthofen (1833-1905) német földrajztudós, geológus, térképész és felfedező említette 1877-ben. Ennek egyik érdekessége az volt, hogy a népszerű kínai selymet ezen az útvonalon szállították és az egyik legfontosabb árucikkeként adták és vették. 2014-ben a valamikori Selyemút kazahsztáni, kínai és kirgizisztáni szakaszát az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították.

A buddhizmus, a görög és a török művészet jegyei

Nara, mint Japán egykori fővárosa ma is sokféle kincseket rejt a múltból, ezért is érdemes felfedezni a látogatóknak. Az épületein, a szentélyein a kínai, a koreai és a közel-keleti stílusjegyek keverednek egymással. Mivel a Selyemút végállomásának számított, ennek köszönhetően folyamatosan új hatások érték. Így a város ma is a buddhizmus, a görög és a török művészet jegyeit hordozza. Nara egykori lakói szép templomokat építettek, a település egyes részeit pedig pazar szobrokkal ékesítették. A régi alkotások különösen a tavaszi és az őszi fesztiválokon kerülnek az érdeklődés középpontjába.

Ez a település 784-ig volt a szigetország fővárosa, melynek egykori nevezetességei között napjainkban szelíd szarvasok járkálnak, a turisták meg is simogathatják a szent állatoknak tartott szarvasokat. Az egyik parkban – amelyet tó vesz körül kikötővel és vitorlásokkal – a sok vendég örömére kimonóba öltözött helyi fiatalok csoportja tartott táncbemutatót, az ifjak távol-keleti zenére mutatták be tudásukat. Az érdeklődéssel kísért látványos parádét pedig tapssal jutalmazták az összesereglett nézők.

Pagoda, meghökkentő méretekkel

Utunkat folytatva a világ legnagyobb fából épült pagodájához értünk. Méretei alapján már a látványa is meghökkentő volt. De mint megtudtuk, az eredeti épület egy részét tűzvész pusztította el, így a jelenlegi templomot 1706-ban építették. Az épület monumentális csarnokába lépcsősor vezet, amelyet különleges díszítőelemekkel láttak el, a császári hatalmat jelképezve.

A hatalmas szentély és a gigantikus méretű szobrok mellett a turistacsoport tagjai szinte törpéknek tűntek. Ez a csarnok a Nagy Buddha emlékére készült, akinek a bejárati kapuval szemben szentélyt emeltek, mögötte pedig a Világmindenség Buddhájának óriási bronzszobrát helyezték el. A csarnok ma is a középkori Nara dicsőségének emlékét őrzi.

A gigantikus Buddha-szobrot az átépítések során többször is restaurálták. A lótuszlevelek – amelyen az istenség ül – viszont még az eredetiek, ezek történelem pusztításait is túlélték. A szoboróriást alkotója 15 méter magasra tervezte, a súlya ötszáz tonna. A csarnokban láthatók a pagoda makettjei, amelyek jól szemléltetik, hogy az egyes korokban hogyan változott az épület stílusa. A kiállított szobrok között a szörnyfejekre is felfigyeltünk, amelyek – a monda szerint – a gonoszok elűzésére szolgáltak.

Séta a lampionok ösvényén

Ezt követően ebből a templomból egy hatalmas, zöld parkon keresztül haladtunk tovább, miközben megcsodáltuk a kövekből formált, csodálatos lampionokkal szegélyezett ösvényt. Egykor ezekkel világítottak, amelyek a valamikori kézműves mesterek munkáját dicsérik. Emellett a fémből készített díszes lampionok összegyűjtött sokaságát is láthattuk.

Narát természetvédelmi terület öleli körül szarvasokkal, őzekkel és több évszázados fákkal. A környékbeli erdők pedig romantikus tájat varázsolnak a látogatók elé. Tele vannak ösvényekkel és csörgedező patakokkal, amelyek kellemes kirándulóhelyei nemcsak a japánoknak, hanem a más országokból érkező turistáknak is.