Amikor az ember Opatijába érkezik, rögtön érzi, ez a város más, mint a legtöbb tengerparti üdülőhely. Nincs klasszikus városközpont, nincsenek zsúfolt terek vagy harsány bazárok, de van tengerparton végigfutó Lungomare, régi villák, hatalmas arisztrokratikus park; és ezek mind megannyi történetet mesélnek. Mesélnek például azokról az időkről, amikor a 19. század végén az Osztrák–Magyar Monarchia elitje felfedezte magának a Kvarner-öböl e gyöngyszemét és Európa-szerte híres gyógyüdülőhellyé tette. Mesélnek az egykori nemesi családokról, akik az elsők között építettek itt villákat, orvosokról és művészekről, akik napközben ugyanazon a tengerparti sétányon sétáltak, mint most mi, és az egész évben idelátogató turisták, akik napjainkban is testi- lelki feltöltődésre érkeznek – éppen úgy, ahogyan elődeik tették annak idején.

A gyógyturizmus bölcsője

A főutca 19. század végéről származó épületei romantikus megjelenésűek. Az akkori divatnak megfelelően a legtöbb sárga színben pompázik, alattuk üzletek, amelyek finom csokoládét, párlatokat, szuveníreket kínálnak. A környéken több hotel is található, a legidősebbek természetesen szintén ebből az időből valók, mint az az 1891-ben épült szálloda, amely előtt éppen elsétálunk a Lungomarén. Opatija híres sétányát egyébként 1885-ben kezdték építeni, de teljes hosszában csak 1911-re fejeződött be. Azóta is, mintegy 13 kilométeren kanyarog a tenger mentén, Voloskótól egészen Lovranig, és kiváló egy gyógyító sétára vagy frissítő reggeli futásra.

A sétányról nyílik az Angiolina park, ahol egzotikus növények között sétálhatunk, és itt található a város egyik első és talán azóta is legikonikusabb épülete, a Vila Angiolina, amelyet eredetileg egy rijekai tehetős kereskedőcsalád, a Scarpa família építtetett, és amely később népszerű találkozóhellyé vált. Napjainkban a Horvát Turizmus Múzeuma működik benne, itt elmerülhetünk az ország turizmusának történetében, és megtudhatjuk, hogyan formálta egykor és formálja most a turizmus Horvátország városait, kultúráját és lakosait.

Opatija 1889 óta hivatalos gyógyüdülőhely

A város enyhe, mediterrán klímája, a jódos tengeri levegő, a buja növényzet és a közeli Učka-hegy felől érkező friss levegő különleges mikroklímát hoz létre. Nem véletlen, hogy már a Monarchia idején tüdő- és asztmás betegeket kezeltek itt. A város hírneve máig ezen alapul, hiszen a levegő gyógyító erejét a mai napig sokan keresik Opatijában. Persze a történelmi szanatóriumokat azóta modern wellness-szállodák váltották fel, amelyek a holisztikus egészségmegőrzést– a test és a lélek harmóniáját – helyezik középpontba.

„A városnak mintegy 6 ezer lakosa van, de a környező tengerparti városokkal és falvakkal együtt, mint Ika, Icici, Volosko és Lovran, nagyjából 12 ezer fő”, meséli idegenvezetőnk, miközben az október eleji kellemes napsütésben sétálva odaérünk a város szimbólumához, a „Lány sirállyal” nevű szoborhoz.

Október ellenére mindenhol virítanak a ciklámenszínű bougainvillák, odébb fügék, ciprusok, fenyők és babér kíséri utunkat.

Kész botanikuskert itt minden utca. Megtudjuk, hogy most van az olajbogyó-szüret is, amikor még az is készít magának egy-két liter olajat, akinek csak néhány fa van a kertjében.

„Mielőtt mindez beépült volna, az egész partszakasz egy hatalmas erdő volt” – mutat a hegy felé horvát idegenvezetőnk, Ondina. Az első villa 1844-ben épült, negyven évvel később pedig már az első hotel is megnyílt.„ A 20. század elejére Opatijában több mint 500 villa, 20 szálloda és 3 szanatórium működött.” Elképesztő fejlődés fél évszázad alatt.

A tengerparti hotelek közül viszont egyértelmű, hogy a Hotel Miramar fekvése az egyik legjobb: közel van a központhoz, mégis csendes helyen, gyönyörű kilátással.

Különleges növényekkel teli buja parkjáról nem is beszélve, ahová az ideérkező vendégek is gyakran hoznak otthonról növényeket, amelyeket aztán itt elültetnek. Cserébe a szálloda kertjéből származó növényeket vagy hajtásokat vihetnek haza, így a kert egy egész évben virágzó oázis.

 A szállodakomplexum öt, egymással földalatti folyosókon összekapcsolt, épületből áll közvetlenül a tengerparton. Ez garantálja, hogy a szálloda teraszáról, az étteremből és a szobákból is pompás kilátás nyílik Krk és Cres szigetére, valamint a Kvarner-öbölre.

„Nemcsak a hotel fekvése, az erdő és a tenger találkozása különleges, hanem az itt található mészkőréteg is, ami egy jódos környezetet biztosít. Ez különösen jótékony az egészségre, az asztmásoknak és az allergiásoknak.” – mondja mosolyogva dr. Szakály Orsolya, a hotel ügyvezető igazgatója.  

Egész éves desztináció

Nem véletlen, hogy több, mint száz éve a város gyógyközpontként működik, és mostanra már évszázados hagyománya van a gyógyturizmusnak.

„A Hotel Miramar is az egykori gyógyüdülők filozófiáját viszi tovább, és modern formában biztosítja a testi-lelki feltöltődést” – folyatja a szállodáról mesélve. „Ezt hangterápiával, légzésgyakorlatokkal, jógával és más holisztikus programokkal valósítjuk meg, egész évben folyamatosan kínálunk egészségre fókuszáló lehetőségeket.” 

Ősszel például három héten át tart a Marunada, vagyis a gesztenyefesztivál: első héten Lovranban rendezik, a másodikon Dobrecben, a harmadikon Liganban. Ekkor minden étteremben különleges gesztenyés fogásokat kínálnak – tésztákat, leveseket, desszerteket – nem is csoda, hogy rengeteg látogató érkezik az ország minden részéről. Ekkor van itt az ideje a szüreti fesztiváloknak is, és az újbor ünnepének, amelyet például a nem messze található Kastavban minden évben megrendeznek.

Rijeka hálószobája

Kastav története egészen a 11. századig nyúlik vissza, azóta laknak emberek ebben az Opatija és Rijeka között elterülő kis hegyi faluban.  A területet manapság „Rijeka hálószobájának” is nevezik, mert sokan itt laknak és innen járnak Rijekába dolgozni.

Az elmúlt évtizedekben számos házat felújítottak, és mivel a fő bevételi forrás a turizmus, a város a látogatók számára is igyekszik vonzóvá válni.

Évről-évre különböző fesztiválok, kulturális események, koncertek kerülnek megrendezésre, mint „Kastav nyári kulturális szezon” nevű programsorozat vagy a Bela Nedeja szüreti fesztivál, amelyben mi is belecsöppentünk. Az általában békés és romantikus faluban finom illatok szálltak a levegőben, tele volt vidám emberekkel, mindenhol szólt a zene, folyt a bor, a városka főutcáján pedig árusok kínálták portékájukat.

A középkori hangulatú Kastav az utóbbi években a természetjárás központjává is vált. A várost övező dombokon rengeteg túraútvonal húzódik. Árnyas erdei ösvények, panorámás hegyi utak és jól kijelölt e-bike útvonalak vezetnek a környező falvakba, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a Kvarner-öbölre.

Opatijában járva nem érdemes kihagyni Voloskót sem. A Lungomarén nagyjából 10 perc alatt sétálhatunk át a szomszédos kis halászfaluba, ahol kíváncsi cicák járőröznek a macskaköves utcákon, és galériák, kávézók és apró haléttermek sorakoznak az apró kikötőben.

Köztük a híres Veranda étteremmel, ahol a helyben fogott halból készült ételekkel és mindenféle finomsággal lakathatjuk jól magunkat, hogy aztán a kellemes őszi napsütésben elegánsan visszasétáljunk Opatijába, és újra rácsodálkozzunk a város pompájára és időtlen hangulatára.