Intercityvel érkeztünk Santa Margherita Liguréba, ahol velünk együtt sok érdeklődő turista szállt le. Ez az apró város neves Földközi-tengeri fürdő- és klimatikus gyógyhely. Az itt lakók az élénk idegenforgalom mellett csipkeverésből és korallhalászatból élnek. Az öböl partján több szépséges, virágokkal díszített sétányt alakítottak ki, melyek körül villák emelkednek. Ezekben az enyhe októberben is sokan találnak pihenést.
Rövid séta után autóbusszal indultunk tovább célállomásunkra, Portofinóba. A sziklák mentén egyetlen keskeny út vezet végig a tengerparton, pálma- és olajfákkal szegélyezve. A kis városhoz több mint félórányi utazás után értünk. A vendégek örömére a buszok ütemes menetrenddel közlekednek, így gyorsan célhoz lehet érni velük.
Régi várak és színes halászházak
Elindultunk a városnézésre az alig félezer lakosú településen, amely az egyik vonzó célpontja a turistáknak az olasz Riviérán. A homokos tengerpartján kívül túrázhatnak is a vendégek, miközben magas sziklafalakkal és dús növényzettel találkozhatnak a turistautak mentén. Ez a környék tele van jellegzetes mediterrán macchia bozótokkal és más illatos növényekkel is.
Ahogy megálltunk a kikötő partján, megejtő szépségű, régi, színes, egymáshoz kapcsolódó halászházak sora vett körül bennünket, a vízben pedig bárkák és tarka csónakok álltak katonásan. A szemközti sziklákon régi várak emelkedtek. Mindezeket átélve megértettük, hogy miért ez a kis város a világ egyik leggyakrabban fényképezett települése. Köszönhető ez a turisták seregének, akik felüdülésre érkeznek ide.
Persze erről is meggyőződhettünk, miután az európai országokból és a Távol-Keletről érkezett vendégek szinte mindegyikének nyakában ott lógott a fényképezőgép és a kamera is. Jókedvű, vidám emberekkel találkoztunk, ami a nyugalomnak, a szépséges környezetnek és a múlt gondosan megőrzött emlékeinek köszönhető. Ezzel is magyarázható, hogy az elmúlt századokban olyan kiemelkedő személyiségek fordultak meg Portofinóban, mint az egykori angol uralkodó, Oroszlánszívű Richárd vagy XI. Gergely pápa. De járt itt az ismert francia író, Maupassant, illetve a Nobel-díjas olasz fizikus, a drót nélküli távíró feltalálója, Marconi.
Ebben a városban nem járnak autók, mert nem engedik, hogy ezekkel a járművekkel megzavarják az idilli csendet. Így csak a családok és a gyerekek hangja tölti be Portofinót. A sok vendég a tengeri öböl partján gyalogosan sétál és nézelődik.
A város nevének elnevezése latin eredetű – magyarázta az idegenvezető. Plinius Portus Delphini névvel említik, ahol valaha a római flotta egy része állomásozott. Ennek persze ma már se híre, se hamva, csak a helytörténetben maradt fenn.
Azok a turisták, akik főleg Genovából vagy Pisából egynapos kirándulásra látogatnak ide, autóval, vonattal vagy hajóval túrákat ajánlanak nekik. Érdemes ezeken is részt venni, mert gyalogosan haladva érhető el, a tenger és a turistáknak lenyűgöző látványban lesz részük. Az árnyas és illatos liget fái közül kibukkanó kék színű víztömeg szépsége feledteti a fáradságot. A szelíd hullámok a sziklás falaknak csapódnak, teljes a csend, béke és nyugalom honol.
Akik viszont a túrán elfáradtak, azokat különleges tésztákkal, illetve az itteni specialitásnak számító sült rákkal várják az éttermekben. Ezek mellett kis üzletekben ajándéktárgyakat kínálnak. De látni olyan kertet is, amely szabadtéri galériaként különleges szobrokat rejteget.
