A cikk szerzője írja: „Igenis van, aki büszkén, felemelt fejjel mehet Jesolóba nyaralni: a kisgyerekesek. Mert először is: legalább közel van! Ültél már mondjuk 2-3 nulla és tízéves közti gyerekkel 5-10 órát kocsiban? Nyáron, 40 fokban? Amikor még a Budapest áthúzva tábla előtt megkérdezik, hogy mikor érünk már oda? Aki ült már, az tudja, nemhogy minden óra, inkább minden perc számít, amivel rövidebb az utazás.”

Így folytatja: „De ott lenni sem rossz. Ha pedig már ott vagyunk, akkor igenis, tök jó, hogy nem kell minden fürdéshez vízicipőt húzni, hogy a tengeri sünöktől meg az éles szikláktól megvédjen. A víz nem három méter mély a parttól két méterre, általában nincsenek nagy hullámok, egész napokat lehet szánni jókora homokvárak építésére.”
Kisgyerekekkel várost nézni, kulturálódni nyáron, Olaszországban úgysem a legjobb ötlet a cikk szerint, így hát miért ne élvezhetnénk ki a tényleg nyugodt pihenést a tengerparton – vagy akár a kemping medencéjének a partján? Végső soron pedig ott van közel Velence.
A szerző megállapítja: „Egyrészt az legalább még a legérzéketlenebb gyerekeknél is átviszi a lécet, hogy Velence mégiscsak egy olyan város, ahol az utcák helyén víz van, másrészt magunkban is lecsendesíthetjük az ’ez lett belőlem, a strandon heverek, miközben a világ tele csodálatos helyekkel’ érzést, amikor két óra után rájövünk, hogy ennyi nagyjából elég is volt, itt is tömeg van, csak éppen a csatornákban nem lehet fürdeni.”

A gyerekes családoknak szóló teljes cikkért kattintson ide