A Michelin-ellenőrök már több éve tudják, hol található ez a fővároshoz közeli, Pest megyei település. Mi viszont csak most fedeztük fel: a 13 szobás Botanica Boutique Hotel születésnapi menükóstolójára kaptunk meghívást. Egy ilyen invitálásnak nehéz ellenállni, hiszen ritkán adódik lehetőség arra, hogy egy étterem egyszerre ünnepelje az elmúlt tíz évét és mutassa meg azt, merre tart a következő évtizedben.

Negyedórányira az autópályától – egy egészen más világ

Budapestről indulva az M5-ösön haladunk, Újhartyánnál érünk le az autópályáról, amikor azt vesszük észre, hogy vendéglátó-sofőrünk egyszer csak lelassít egy kukoricás mellett. Nem véletlenül, mondja. Mint meséli, legutóbb egy egész szarvascsorda vágtatott ki elé a földek közül. Errefelé ez is hozzátartozhat a mindennapokhoz.

Alig negyedórával később egy egészen más világba érkezünk. Az embernek korábban eszébe sem jutott volna, hogy akár egy spontán hétvégi kirándulás célpontja lehet Dánszentmiklós.

Pedig a többhektáros, ősfás parkban megbúvó Provence-i hangulatú butikhotel már az első pillanattól kezdve azt sugallja: érdemes volt ide eljönni, mert ha azt mondja ma valaki, hogy slowturizmus Magyarországon – akkor ez a hely biztos az első tíz közt szerepel.

A nap végére pedig azt is megállapítjuk, ha legközelebb olyan helyet keresünk, amely egyszerre nyújt kikapcsolódást, kiváló gasztronómiát és különleges atmoszférát, akkor Dánszentmiklós biztos az elsők között jut majd eszünkbe.

Egy kastély gazdasági épülete volt, elegáns boutique hotel lett

A Botanica története jóval régebbre nyúlik vissza, mint a hotel tízéves múltja.

Az épület eredetileg a szomszédos Szentmiklóssy-kastély gazdasági központjaként szolgált. Az egykori magtár és majorsági épület hosszú időn át mezőgazdasági funkciót töltött be, mielőtt új életet kelt.

A különleges hangulatú birtokot Bálint Ágnes, a Kéttemplom Galéria volt tulajdonosnője vásárolta meg, aki e helyen régi bútorokat újított fel, illetve ő az, aki elhozta és bevezette a country stílust Magyarországra: nemcsak saját álmát valósította meg, de összefogta, mindenki számára elérhetővé tette itthon is ezt az irányzatot. A ház és a park már a tulajdonosváltást követően, az első időktől kezdve különleges atmoszférát árasztott – pedig kezdetben még csak bútorkészítő műhelyként üzemelt.

A mai Botanica megszületése azonban már egy új korszak kezdetét jelentette. Az alapítók  – Bálint Ágnes a családjával – tíz évvel ezelőtt egy olyan boutique hotelt álmodott meg, amelyben a természet, a design, a vendéglátás és a gasztronómia egymást erősítve alkotnak egységet. Az elmúlt évtized pedig be is bizonyította, hogy az elképzelés működik: ma már az ország minden részéből és külföldről is érkeznek vendégek a dánszentmiklósi birtokra.

Tíz év után is ugyanaz a kíváncsiság, igény a szépségre és a különleges minőségre

AMint látogatásunk elején megtudjuk, a jubileumi év központi gondolata a kíváncsiság. Az édesanya örökségén járva, Horváth Kristóf tulajdonos és Munk Tamás séf az elmúlt hónapokban inspirációs utazások sorát tették meg, hogy a világ legismertebb éttermeiben keressenek új nézőpontokat.

Peruban a világ élvonalába tartozó Kjolle és Mérito éttermekben ismerkedtek az Amazonas különleges alapanyagkultúrájával. Buenos Aires legendás Don Julio éttermében a termelői szemlélet és a vendégélmény inspirálta őket, Brazíliában pedig többek között a Lasai és a Casa do Porco mutatta meg számukra, hogyan lehet egyszerre modernnek és mélyen helyinek maradni.

Horváth Kristóf szerint a Botanica soha nem kész receptekből építi fel menüsorát:

Sokat utazunk, figyelünk, tanulunk és kóstolunk, de a cél soha nem az, hogy lemásoljunk valamit. Inkább az, hogy hazahozzuk azt a szemléletet, amitől egy hely igazán különlegessé válik.

A világ ízei Dánszentmiklóson

Az utazások élményei a jubileumi menü minden fogásában visszaköszönnek.

Munk Tamás séf bátran nyúl a savakhoz, a fermentált alapanyagokhoz és a gyümölcsökhöz, miközben továbbra is a szezonális, kiváló minőségű alapanyagokra épít.

A menü első fogása egy friss tengeri sügér ceviche maracujás-citromos kókusztejes marináddal, amelyet egy nyersen tálalt Szent Jakab kagyló követ jalapeñós mártással, maracujával és puffasztott quinoával.

Ezután érkezik a vajban sült spárga füstölt angolnával, lazac- és pisztrángikrával, majd az ünnepi menüsor egyik legkarakteresebb fogása: a húsz órán át készített malaccsászár korianderes ananász chutney-val, szójás glazúrral, parmezános kukoricakenyérrel és parmezánhabbal.

Utóbbit ezúttal kihagyom. Bár a tányér látványra kifogástalan, a malaccsászár számomra nem tartozik azok közé az alapanyagok közé, amelyeket szívesen fogyasztok. Feltűnik azonban, hogy miközben az asztaltársaság élvezettel fogyasztja a főételt, a konyhához nem jut el az információ, hogy az egyik vendég nem kéri ezt a fogást. Pedig egy ilyen színvonalú degusztációs menüsor esetén elegáns gesztus lett volna valamilyen alternatívát kínálni – akár egy könnyű tésztaételt, egy szezonális zöldségfogást vagy más egyszerű helyettesítést. Ez az apró figyelmesség még teljesebbé tehette volna a kóstolóebéd élményét.

A desszert viszont szerencsére igencsak emlékezetes lezárása a Michelin-ajánlásos konyha ünnepi menüsorának: mézes-vaníliás panna cotta zöldalmával, bazsalikomolajjal, édesköményes almavízzel és dehidratált görög joghurttal.

A fogások mögött ugyanakkor nem egyszerűen technológiai tudás áll.

Minden utazás megerősít bennünket abban, hogy a legizgalmasabb dolgok gyakran a megszokott határainkon túl kezdődnek. Ezekről az utakról nem recepteket hozok haza, hanem gondolatokat, ízeket és szemléletet. Tíz év után talán az a legfontosabb, hogy ma is ugyanúgy kíváncsi vagyok, mint az elején

– fogalmazza meg koncepcióját és a készítéshez való hozzáállását Munk Tamás.

A következő tíz év első fejezete

A Botanica számára a jubileum nem lezárás, sokkal inkább egy új évtized kezdete. Az elmúlt tíz év alatt ugyanis Dánszentmiklós felkerült a hazai gasztronómiai térképre, a Michelin-ellenőrök radarjára és azoknak az utazóknak a listájára is, akik hajlandók letérni az autópályáról egy igazán különleges gasztronómiai élményért.

Mi pedig most már pontosan értjük, miért.

Mert néha elegendő egy 40 percnyi autópályán történő utazás után egy negyedórás kitérő ahhoz, hogy az ember olyan helyre érkezzen, ahová legközelebb már nem meghívásra, hanem saját elhatározásból tér vissza.