Conrad Nicholson Hilton apja Norvégiából vándorolt ki Amerikába, anyja német eredetű családból származott. Ő gyermekkorát az új-mexikói San Antonióban töltötte, a katonai és bányászati akadémiát is elvégezte. Rövid ideig republikánus színekben tagja volt az akkor alakult Új-Mexikó állam törvényhozásának, az első világháború idején az európai hadszíntéren szolgált. Első üzleti tapasztalatait még kamaszként a családi vállalkozás üzemeltetésében szerezte: ez egyszerre volt vegyesbolt, posta és motel.
A háborúból hazatérve az olajüzlet lázában élő Texasban akart bankár lenni, végül mégis egy negyvenszobás motelt vett meg Cisco városkában. Vendégei olajmunkások voltak, akik nyolcórás váltásban aludtak a szobákban. Az üzlet virágzott, így 1923-ra Hiltonnak már 530 motelszobája volt és álmodozni kezdett egy nevét viselő szállodáról.
Az első Hilton Hotel 1925. augusztus 2-án nyílt meg Dallasban és túlélte a gazdasági válságot. A tulajdonos a recesszió évei alatt megtanulta a könyörtelen szigorúságot (többször a csőd szélén táncolt, de mindig megmenekült), s néhány év alatt visszafizette a kölcsönöket. Hilton szállodákat épített, bérelt és vásárolt Amerika-szerte, még a veszteséges vállalkozásokat is hihetetlenül rövid idő alatt tette pénzcsináló gépezetté, így valóságos mítosz alakult ki körülötte. 1943-ban a Hilton lett az első, a kontinens mindkét partján üzemelő szállodalánc, a céget 1946-ban bevezették a tőzsdére, 1949-ben pedig megszerezte a világ egyik leghíresebb szállodáját, a New York-i Waldorf Astoriát. A Hilton lett az első nemzetközi hotellánc, amelynek minden egyes szállodájában hasonlóan magas színvonalú szolgáltatás várta a vendégeket: 1947-ben például a New York-i Roosevelt Hilton volt az első szálloda, amelynek szobáiban tévékészüléket helyeztek el.
1959-ben létrehozta első repülőtéri szállodáját, nyitott a szerencsejátékok felé, majd hitelintézetet és autókölcsönző vállalatot alapított és még a cukoriparba is beszállt. Az 1960-as évektől külföldi kormányokkal is társult, a szállodaépületek helyi tulajdonban maradtak, a személyzet csak működtette őket. A vállalat élén 1966-ban fia, Barron Hilton követte, Conrad ettől kezdve a jótékonyságnak szentelte magát, könyveket írt és egy hatalmas alapítványt hozott létre.
A szállodalánc tulajdonában ma a világ öt kontinensén, 78 országban 540 hotellel van jelen, a vendégek elégedettségi mutatója rendkívül magas. Hilton szlogenje a "minimax" volt, azaz minimális árakon maximális elégedettség, s élete végéig gondosan ügyelt arra, hogy a nevét viselő szállodák a lehető legmagasabb színvonalon működjenek. Kelet-Európában az első Hilton szálloda Budapesten nyílt meg 1976 szilveszterén, a második budapesti Hilton 2000-ben a West End City Centerben kezdett működni - ez a világ első olyan szállodája, amely bevásárlóközponttal egybekötve üzemel.
Hilton számos egyetem díszdoktora volt, önéletrajza 1957-ben jelent meg. A szállodamágnás háromszor nősült, első házasságából született az ifjabb Conrad, aki Elizabeth Taylor első férjeként szerepelt a pletykalapok hasábjain. Második felesége négy évig Gábor Zsazsa volt, aki később azt mondta, ez volt az egyetlen alkalom, hogy pénzért ment férjhez. Az optimista szállodás 89 évesen nősült meg harmadszor, ekkor a 62 éves Mary Frances Kelly oldalán járult az oltár elé.
A tökéletességre törekvő üzletember 1979. január 3-án, kilencvenegy éves korában hunyt el, gondolatai még ekkor is szállodái körül forogtak, utolsó szavai állítólag ezek voltak: "A zuhanyzófüggönyt tegyék a kádon belülre..."
(Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának anyaga, kép: twitter)
