Moldávia: óriás Lenin-szobrok és a 130 kilométeres borospince

Moldáviáról nagyon keveset tud általában a magyar. Tudja talán, hogy a Szovjetunió egyik utódállama, tán azt is, hogy rendre felmerül, Románia szeretné magáénak tudni a területet, de többet nem nagyon.

A helyzetet bonyolítja, hogy könnyű összekeverni Moldáviát Moldvával. Tisztázzuk hát! Moldva ma Románia keleti része, korábban az egyik román történelmi állam, mely a Kárpátoktól (Erdélytől) keletre fekszik (a másik történelmi román állam a Havasalföld, a Kárpátoktól délre található). Moldva számunkra legjelentősebb vonatkozása, hogy itt élnek a csángó magyarok. Moldvát a mai Moldáviától (másik nevén Besszarábiától) a Prut folyó választja el. A két terület jórészt megegyezik a magyar történelemből Etelköz néven ismert területtel, ahonnan egyes történészi vélekedések szerint a magyarok a Kárpát-medencébe vonultak, ennek feltételezett oka más sztyeppei törzsek meg-megújuló támadásai voltak. Moldva és mai Moldávia a történelem során többször is azonos fennhatóság alá tartozott, például a román ortodox egyház által szentté avatott Stefan cel Mare, azaz Nagy István moldvai fejedelem (1457–1504) idején. A területről biztosan elmondható, hogy a magyar nemzeti „nagylét” körülbelül Mohácsig terjedő időszakában magyar és szláv, a korszak vége felé török befolyás alatt állt, később főleg az orosz és a török, időnként az erdélyi befolyás volt a meghatározó. A változó területen uralkodó román (oláh, vlach) fejedelmek hol egyik, hol másik nagyobb hatalomnak fizettek adót, védelmet várva tőle.

Az 1700-as évek rendszeres orosz-török háborúit követően Moldávia, azaz Besszarábia orosz uralom alá került. Moldva 1859-ig megmaradt fejedelemségnek, majd Cuza ezredes egyesítette Havasalfölddel, s létrejött az első román állam, mely majd 1918-ban sok csalfasággal, budapesti forradalmi események katasztrofális következményeként megszerzi Erdélyt is.

1918-1940 között a teljes terület Románia (azaz Nagy-Románia) része, majd jön a Szovjetunió, és a németekkel kötött ún. Molotov-Ribbentrop paktumban szereplő dátumnál három nappal korábban bevonulva, mintegy 50 ezer román tisztviselőt, katonát meggyilkolva szovjet (azaz ismét orosz) területté teszi Besszarábiát.

A szovjet korszak végére az ország lakossága zömében (kb. kétharmad arányban) „moldovánnak” tartja magát, míg a fennmaradó 30-35% ukrán, orosz, román, lengyel, bolgár és gagauz. Ma a hivatalos nyelv a román és az orosz, de a hirdetmények, feliratok szinte csak román nyelvűek, míg a mindennapok kommunikációja nagyobb részt orosz nyelven zajlik.

Moldávia lakosságának majdnem egyharmada a főváros, Kisinyov agglomerációjában él, egy másik harmad vidéken, míg a harmadik harmad külföldön él, dolgozik, nagyobb részt Oroszországban, kisebb részben az Európai Unióban.

Az 1991-ben a függetlenségét kinyilvánító, kb. 3,5 millió lakosú Moldáv Szocialista Szövetségi Köztársaságban polgárháború tört ki. Ennek 1992-ben vége is lett, azonban eredménye máig hat. A Moldávián átfolyó Dnyeszter folyó bal partján ugyanis létrejött egy állam, a kb. félmillió lakosú Dnyeszter Menti Köztársaság (Transnistria), melyet csak Oroszország (és más szakadár országok, mint pl. Abházia) ismert el – ez jogilag Moldávia része, gyakorlatilag azonban az orosz 14. hadsereg „békefenntartása” révén önálló életet él önálló pénzzel, egyértelmű orosz befolyással.

Moldávia de jure és de facto létező másik része a Gagauzia, azaz a Gagauz Autonóm Tartomány 150 ezer lakossal, 1800 km2-en. A gagauzok tulajdonképpen ortodox keresztény törökök, de magukat az úzok, besenyők, kunok utódainak is tartják. Fővárosuk Komrat (románul Comrat), ahol a ma is gondozott Lenin-szobor árnyékában működik a keresztény törökök egyeteme, államhatalmi szervei, és ott áll egy szoborpark, benne többek között a párttitkárokból államfő-diktátorokká lett egykori szovjet tagköztársasági vezetők szobraival. Nagy hát a zavar, a közép-európai (s még inkább a nyugat-európai) vakargathatja feje búbját, miként is van ez az egész?

Turisztikai szempontból egyrészt ez a talányos ideológiai közeg és ennek építészeti, városképi lecsapódása teszi izgalmassá Moldáviát. Mindenképpen meg kell látogatniuk azoknak, akik a tenger habjai helyett inkább a poszt-szovjet világban mártóznának meg. Itt hiába keresünk gótikus katedrálisokat, középkori várakat, szépen rendezett klasszicista városokat – viszont teljes mélységében tárul elénk a Magyarországhoz ezer szállal kötődő térség történelme. A régebbi emlékek közül kiemelkedik a benderi (románul Tighina) vár a Dnyeszter Menti Köztársaságban, amelyet Dugonics András „királyi tanító” az 1700-as évek végén Neszter-Fehér-várként emleget együtt Gyulafehérvárral, Székesfehérvárral és Nándorfehérvárral. A benderi várat Nagy István fejedelem, majd a törökök építették ki. Az 1700-as évek második felében már többször is ostromolják az oroszok, az egyik csatában részt vett a híres Münchausen báró is, rá emlékeztet a várnál az az ágyúgolyó, melyen a Münchausen-történetek szerint a báró repült. A várat nem egyszerű megtalálni a külső védelmi övezetekben lévő ipari, katonai objektumok között, de megéri megkeresni. A belső vár szépen rendbe van téve, élvezetes a kiállítás, sok a denyesztermelléki öntudatot igazoló szobor, felirat.

Bender fontos, magyar vonatkozású látnivalója a szép és gondozott katonai temető, ahol más nemzetek katonái között hőseink is nyugszanak.





Benderből a Dnyeszter túlsó partjára, a Tiraspol-Bender alkotta mintegy 350.000 lakosú agglomeráció és egyben a szakadár köztársaság fővárosába, Tiraspolba érdemes átmenni. Tiraspol az egyik a sok orosz alapítású, Fekete-tenger környéki, „-pol” végződésű (a görög polisz szóból) városnak (Szimferopol, Szevasztopol, Mariupol stb.). Alapítója a legendás orosz tábornok, Szuhorov.



A szovjet kort idéző relikviavárosban igazán élvezetes program várhat ránk: látogatás a világhírű KVINT konyakgyárban. Igaz, ma már itt sem gyárthatják a nemes nedűt konyak néven (az csak a névadó Cognac városban megengedett), viszont nem is brandynek, hanem saját névadással divinnek (distillated wine) nevezik. A nagy múltú gyár 2000 hektáron termeli a szőlőt, a konyakokat 5-50 évig érlelik, érésben lévő készletük folyamatosan 1,1 millió hektoliter. A konyakkóstolást professzionálisan szervezik meg, remek falatokkal, magyarázatokkal, haladva a legfiatalabb italoktól a régebbiek felé.





Tiraspolból a keskeny, ám hosszú „országban” akár 200 km-t is utazhatunk északra. Hatalmas kukorica- és gabonatáblák terülnek el a fel-feltűnő, éles kanyarulatokat tevő Dnyeszter folyó partján. A hazai szemmel szinte érthetetlen méretű szőlőültetvények között percekig halad autónk anélkül, hogy bármi mást látnánk. Mi csak 125 km-t megyünk, Ribniţaig. Jé, itt is egy Lenin-szobor a főtéren. Szemben vele piac, vegyesbolt, többek között Porosenko ukrán elnök és „csokikirály” termékeivel. Majd a római katolikus templomba megyünk. Moldáviában, illetve csatolt és elcsatolt részein főként a többnyire már oroszul beszélő lengyel kisebbségnek köszönhetően vannak római katolikusok is. Sőt, közvetlenül Róma alá rendelten katolikus püspökség is van 2001 óta Kisinyovban, jászvásári egyházmegyés, moldvai csángó-magyar származású püspökkel – a nyugati kultúra egyik legkeletibb bástyáján.



Nagy a kontraszt az ízléses, modern katolikus templomból a saharnai román ortodox kolostorba érni. A kolostor nyelve román, de az orosz ortodox egyházhoz tartozik, mint a moldáviai ortodoxok kb. 80%-a. A többiek Bukaresthez húznak, no de ez már politika… Szépen énekeltek a templomban, de beszéljenek a képek:





Moldávia egyik leghíresebb látványossága a cricovai borgazdaság és a földalatti város. Ez a „város” tulajdonképpen úgy keletkezett, hogy a közeli Kisinyov építéséhez innen termelték ki a követ. Végül kialakult egy 130 km hosszú (!) pincerendszer, melyben főleg villamos hajtású autók közlekednek, s bizony még KRESZ-táblák is vannak a hatalmas labirintusban. És természetesen megállók, ahol rendre bemutatnak valamit a turistáknak. Boroshordókat, pezsgőpalackozót, mozit, melyben a gazdaságról vetítenek filmet, kóstolótermeket. Ez utóbbiak hangulata valamiért hasonlít a saharnai kolostorra, csak éppen luxuskivitelben megépítve.

Ez nem a magyar gazdák kecskelábú asztalos világa a nyerstégla pincében, viasszal vastagon bevont gyertyatartókkal. Nagyon más, ezért is érdemes megnézni.

Kisinyovból álljon itt a római katolikus székesegyház, mint a nyugat bástyájának képe. A templom nyelvei az orosz, a román és a lengyel.



Moldávia élvezhető ország, jó szolgáltatásokkal. Persze a jobb szállodákat meg kell fizetni, a látogatás pedig biztosan egyszerűbb szervezett csoport keretében. Különösen akkor, ha a Dnyeszter Menti Köztársaságba is mennénk. Ide egyébként mindenképpen kell útlevél. A határátkelésekre hosszabb időt kell számolni, a román-moldáv határra akár órákat is. A moldávok viszont barátságosak, kedvesek, elmondásuk szerint azonban boldogok lennének, ha több volna a külföldi vendég.