Az immár hagyományosan február végén megrendezett eseményen a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ (BFTK) szervezésében Óbuda-Békásmegyer nevezetességeit látogattuk végig, miközben számos érdekességet megtudtunk a főváros további titkairól.
A Hungexpóról induló túra során kiderült például, hogy a rómaiak nem csupán Budán vetették meg lábukat, hanem a Kerepesi út mentén is számos erődöt építettek. És egykoron itt járt a gödöllői HÉV is, egészen a Keleti Pályaudvarig, amelynek vonalát aztán a 2-es metró vette át. Az Aréna Plaza előtt a hajdani Ügető bejárata mellett haladunk el, a pályaudvarnál lévő Park Szálló pedig kezdetben azoknak adott éjszakai menedéket, akik lemaradtak az akkor még igen ritkán közlekedő vonatokról. A Rákóczi-út nevét pedig arról kapta, hogy II. Rákóczi Ferenc hamvait ezen az úton vitték végig 1906-ban, a II. János Pál Pápa tér hajdanán a lóvásároknak, míg az Erzsébet tér a marhavásároknak adott otthont. A Nagykörút gondolata 1872-ben fogalmazódott meg, hogy Dunától Dunáig 4 kilométeres útvonalat biztosítson, és ezidőtájt kezdődött meg az Andrássy út fejlesztése is – miközben a párhuzamos, mostani Király utcán még villamos járt, egészen a húszas évekig.
Az egykoron négy szigetből álló Margit-sziget mellett elhaladva a Margit híd budai hídfőjénél a Przemysl emlékmű az I. világháború fontos csatájának helyszínére emlékeztet. A Kolosy téren pedig a Csodák Palotája és a közeli Puskás-szobor mellett érdemes kipróbálni az innen induló buszokat a budai barlangrendszerbe.
Szőlők, rómaiak, műemlék gyárak
A III. kerületbe dél felől érkezve az első római emlékmű az Amfiteátrum, amely egykoron a Római Birodalom 7. legnagyobb ilyen építményeként 12 ezer nézőt fogadott, és pódiuma vízzel feltöltve akár tengeri csaták „újrajátszását” is lehetővé tette.
A Szőlő utca neve a 19. században itt húzódó szőlővidékre utal, amelynek a filoxéravész vetett véget. Ám az utca Flórián tér felőli végén találjuk Magyarország legnagyobb lakóházát, a Faluháznak nevezett egybefüggő tömböt, amelyben nagyjából háromezren élnek. A téren pedig szintén számos érdekességet találunk – például a közlekedési balesetben elhunytak emlékművét, az alujáróban pedig római kori leleteket bemutató szabadtéri tárlatot. A Duna felé haladva feltűnik a Pestis Emlékmű, a Krúdy-negyed és Kós Károly paplakja, a Hotel Aquincum mellett Magyarország egyetlen klasszicista stílusú zsinagógája. A Goldberger gyár kékfestő üzeme ma textilipari gyűjteménynek ad helyet, kicsit messzebb a Selyemgombolyító immár rendezvényházként mesél arról, miként is készült itt egykoron az eperfa levelével etetett hernyók segítségével a nemes anyag.
A Szentlélek tér környéki panelházak jelenleg épp komoly külső átalakuláson mennek keresztül, és van, amelyik oldalán már hatalmas római figurák idézik meg a középkor előtti időket. A Fő tér pedig hosszas időzést is megérdemel, és érdemes a házfalak mögé belesve kutatni a múltat – ebben az itt működő Esernyős Óbudai Kulturális, Turisztikai és Információs Pont munkatársai szívesen segítenek szóban vagy különböző kiadványokkal. Az Esernyős azonban emellett hangulatos kávézónak és galériának is otthont ad, bejáratánál pedig Szindbád szobra fogad.
Aquincumban a rómaiak az i.sz. elsőtől a negyedik századig éltek, és a 20 ezer lakosú település korának számos vívmányát felvonultatta, a kövezett utcáktól kezdve a csatornázásig. (A mostani főváros első ismert lakói azonban a kelták voltak, akik a Gellért-hegyen építettek közösséget.) A rómaiak vízvezetékei ma is láthatóak a Szentendrei út mentén, a város első HÉV-vonalával párhuzamosan, alaposabb ismerkedésre pedig az Aquincumi Múzeum kiváló helyszín. És érdemes betervezni még a látogatásba az Óbudai Gázgyárat és környékét, például a hajdanán itt dolgozó munkások lakótelepét.
