hirdetés
hirdetés

Hola, Tenerife!

A Kanári-szigetek legnagyobbikáról örökös napfény, fürdőzés, vízparti shoppingolós sétányok és kiváló szálláshelyek – ez minden, ami eszébe juthat annak a nyaralóturistának, aki nem fedezi fel az igazi Tenerifét. Pedig a pusztító tüzeket, óriási viharokat is vidáman túlélő különleges növényvilág, a parthoz közeli vizekben egész évben látható bálna- és delfinrajok és a különféle izgalmas alakzatú vulkáni kúpok, kőzetek és lávafolyamok ugyanolyan élményt nyújthatnak – ha nem többet -, mint egy egész hetes strandolás.

hirdetés

A tiszteletkört rója Tenerife jelképe, a Pico del Teide felett a gépünk – a pilóta épp arról beszél, hogy landolás előtt mindegyik járat így tesz. A vulkánok királya a 3718 méter magas, hosszú álmát alvó, de közben is hideg füstöket pöfékelő hegyóriásnak ugyanis kijár a megkülönböztetett figyelem, főleg mostanában, hiszen százévenként fel-felébred álmából. Utoljára 1909-ben az északi oldalán hömpölygött le róla forró lávafolyam – azóta pedig eltelt már újabb száz év…

Orosz és kínai felmentő sereg

Alkalmi kísérőnket, Fernandot kérdezem, miképp lehet egy olyan vulkán közvetlen közelében élni, amelyik bármikor kitörhet? Ez sosem téma Tenerifén, feleli. Hiszen mindenki tudja: a világ legjobban, legkorszerűbb technikával felszerelt vizsgálóállomás komplexuma figyeli a nap 24 órájában a vulkán kürtőjét, benne minden rezdülését, ha bármi változás történne – azonnal jeleznék.

A turizmus visszaesésének sem a Teide ébredésének lehetősége az oka, hanem a világméretű válság, amely – Teneriféhez hasonlóan – mindenütt érezhető az idegenforgalom terén. A Kanári-szigetekre régebben közel 13 millió turista látogatott, tavaly 10, 1 milliót regisztráltak – és hanem jönnének mostanában tömegével az orosz államokból, valamint a kínai területekről az utazók – ennél sokkal gyászosabbak lennének a mutatók. A válság előtt nem volt ritka az overbooking a szállodákban: 85-90 százalékos átlagos éves töltöttséggel büszkélkedhettek a szálláshelyek. Ma azonban 60-65 százalékot is csak a legfrekventáltabb, a leginkább keresett hotelek hoznak. És ha novembertől áprilisig nem teljesít jól egy szálloda – utána már biztos nem hozza a tervet, mert a Kanári-szigeteken a téli hónapok számítanak köztudottan a főszezonnak.

Papagájok szerelmesei

Bár a hazai utazási iroda meghívott képviselőivel a főszezont követően érkezünk a Spanyol Idegenforgalmi Hivatal és a TUI közös szervezésű tenerifei tanulmányútjára, azt tapasztaljuk, első szálláshelyünk, a sziget északnyugati részén fekvő Puerta de la Cruz-ban lévő ötcsillagos Hotel Botanico & The Oriental Spa Garden tulajdonosának egy rossz szava sem lehet az idei utószezonra, hiszen fullon teljesít májusban is 252 szobás háza. (Tenerifén többek között ez a színvonalas ötcsillagos szálloda is foglalható a TUI-nál.)

Igaz, a patinás hotel mindig is a Kanári-szigetek egyik legjobb, legismertebb luxusszállodájának számított, amely 1988-ban nem véletlenül lett a szigetek szállodái közül elsőként a „The Leading Hotels of the World” csoport tagja. Fényűzően exkluzív a ház kertje medencékkel, csobogókkal, örökzöld növényekkel, a tágas szobák minden elképzelhető kényelemmel felszereltek, de a legjobb a szobák erkélyeiről a kilátás, ahonnét az Atlanti-óceán víztükre, a Teide kúpja, valamint a környező vulkáni magaslatok egyszerre láthatók.

A luxusszálloda tulajdonosa egyébként ugyanaz a német Kiessling família, amelyik a sziget két legkülönlegesebb szabadidőparkját, a szintén e városkában található, 1972-ben nyílt, és a Kiessling házaspár által imádott papagájokról elnevezett Loro Parque-ot, valamint annak kistestvérét, a Costa Adeje-nél 2008-ra megvalósult vízi birodalmat, a thai kultúra iránti elkötelezettséget jelző Siam Parkot is létrehozta, és amelyet fiúk, Christoph irányít.

Nyáron hull a hó és hózik….

A két parkot bejárva először még nem tudjuk, de gyanítjuk, hogy német lehet a tulajdonos, mert olyan patikatisztaság, fegyelem, rend és szervezettség uralkodik mindenütt. A gorillák lakhelyénél – bár nem egy állatkertben jártam már – életemben először nem érzek gorillaszagot, igaz, nem is írhatom, hogy ketreceikben szűkösen tengődnének, mert nem lenne igaz. Van külön patyolat tiszta háló- és szülő-, valamint nappali helyiségük a szabad téri tágas birodalmuk mellett, reggelire müzlit, joghurtot, mézet, teát szolgálnak fel nekik, az estebéd választékos menüsoráról már nem is beszélve. Mindezt egy prémium programból tudjuk meg – ez egy bárki által megvehető olyan speciális jegy (52 euró felnőttnek/34 euró 6 éves kortól gyereknek), amelyben három látványos állatshow VIP-helyről való megtekintése mellett egy háromfogásos ebéd itallal, valamint egy másfél órás szakmai vezetés a parkban olyan területekkel is beletartozik, ahová más parklátogató nem mehet be.

Nemcsak a gorillák, a többi állat sem panaszkodhat a Loroban: a madarak tágas kalitkáinak alját egész nap gereblyézik, a tengeri akváriumok üvegeit, és a köveket kis súrolóalkalmatosságokkal folyton suvickolják, a pingvinek fürdővizét húszpercenként friss tengervízre cserélik, miközben arról is gondoskodnak, hogy igazi hó hulljon rájuk az égből éjjel-nappal. És akkor még nem beszéltünk a park egyik világattrakciójáról, a kardszárnyú delfinekről, amelyeket a nap 24 órájában szigorú orvosi felügyelet alatt tartanak, és a show-ban szereplő profi idomárok feladatába a halas vödrök fertőtlenítése, kislagozása éppúgy beletartozik, akárcsak azoknak a fantasztikus mutatványok betanítása, amelynek eredményeként a hatalmas orkákkal játékkal, humorral és szeretettel dolgoznak végig a show alatt.

Gavaris pa ruszki?

Lehet persze valamelyik fűtött vizű vagy az óceán vizével feltöltött medence szélén heverészni egy csodálatos topszálláshely kertjében – ahogy mi is tesszük utunkat dél felé haladva, a délnyugati résznél megszakítva, hogy alaposan megismerkedjünk a Costa Adeje mentén az ötcsillagos Hotel Villa Maria suite-jeinek szolgáltatásaival. A két éve átadott mediterrán világú szállodakomplexum designos luxusvillákkal, fine dining étteremmel felszerelt, ahol az önálló, több szintes luxus apartmanokhoz mindenütt napozóteraszok, több helyütt saját kertek, fürdőmedencék tartoznak.

Igazán jót úszni, strandolni – ezt jól tudja, aki ismeri Tenerife adottságait – valójában csak a szállodák medencéiben lehet, az óceán errefelé egyrészt nehezen melegszik fel, másrészt sok helyütt veszélyesen örvényes, a fekete lávastrandok kényelmetlen köveiről már nem is beszélve. Egy helyütt, a Playa de las Teresitas egy kilométernyi mesterségesen feltöltött partszakaszán emiatt a közeli Afrikából hoztak homokot. Igaz, meg is járták alaposan, mert mind a 4 millió zsákot át kellett szitálni a partra töltés előtt, ugyanis tele volt mérges skorpiókkal, csúszómászókkal.

Ha a nyár kivételével különben valahol fürdőzőt látni az óceánban – az biztos német vagy skandináv vendég (mindkét területről sokan érkeznek), mellettük főként spanyolok, olaszok keresik fel Tenerifét, és továbbra is az angolok valamint a franciák körében közkedvelt téli desztináció a spanyol sziget. Az sem véletlen, hogy a sziget legtöbb felirata immár oroszul is olvasható, hiszen csak tavaly negyven százalékkal több orosz vendég érkezett, mint azt megelőzően. Egyre többen keresnek az idegenforgalom területén oroszul beszélőket, és a megjósolt kínai áradat sem várat már magára sokáig: ennek egyértelmű jele, hogy egyre többen vesznek ázsiai területekről Tenerifén lakást, apartmant vagy timeshare üdülési jogot –mentve ezzel a több éve pangó ingatlan piacot.

A hivatal úszó alkalmazottai

„Hola! Podravka? Vegeta?”, próbálkozik a marina partján egy arra járó helybéli, amikor meghallja, hogy magyarok vagyunk, és arra várunk, hogy kihajózzunk bálna- és delfinlesre, az óceánra. Miközben sajnálkozva veszi tudomásul, hogy egyik sincs nálunk, csak fürdőruha meg naptej, közben eszembe jut, hogy előző este a Hotel Jardin Tropical-ban lévő vacsorán is volt keveredés abból, kik is a magyarok valójában? Miközben egy kedves fiatal lány a friss tésztát készítette a látványkonyhán tenger gyümölcseivel, elárulta, ő kolumbiai, és kérdezte, honnan jöttünk. Amikor megtudta, hogy egy magyar csoport tagjai vagyunk mindnyájan, felderült, és „dobri vecer!” felkiáltással adta át az elkészült fogást.

Végre felvonjuk a horgonyt, irány az óceán. Kapitányunk egyfolytában más hajósokkal értekezik a rádión, bár egy idő után inkább úgy tippeljük, valójában a palackorrú delfinrajokkal és a pilótabálnákkal tartja a kapcsolatot. Ugyanis pont arra vesszük az irányt, ahol először egy delfinraj hullámzik el kecsesen a part mentén, majd ott cövekelünk le a hajóval, ahol egy bálnacsapat piheg békésen hol a víz felszínére úszva, hol pedig kissé mélyebben ringatózva. Állítólag ezek az emlősök nappal alszanak, kikapcsolva egyik agyféltekéjüket, és sosem mennek el arról a területről, ahol találjuk őket. Az év 362 napján itt, a szomszédos La Gomera sziget és Tenerife közti mélytengeri árok fölött tanyáznak, mert bőséges errefelé a plankton járás, ami fő táplálékuk. Még több bámészkodókkal teli hajó érkezik, de az 5-7 méteres bálnák továbbra sem zavartatják magukat, hol megjelennek a víz felszínén, hol pedig lustán aláereszkednek. Egy idő után az a gyanúnk, tulajdonképpen mindannyian a Spanyol Idegenforgalmi Hivatal vagy legalábbis annak tenerifei kirendeltségének alkalmazottai, mert egész évben pompás látványosságot szolgálnak mind a turisták, mind a hajókat üzemeltetők nagy megelégedésére.

Igazi látványosság a kénköves pokol

A 3718 m magas Teidére feljuthat bárki, aki időben kap észbe, ugyanis naponta kétszáz bevállalós turistának adnak írásban engedélyt arra, hogy a 77 km átmérőjű kráterrel rendelkező, ma alvó, és közben hideg kénes gázokat pöfékelő vulkánt – ahogy az őslakosok, a guancsók nevezik: a poklot - a „testközelből” láthassa. Gyalog a Teide csúcsa úgy 5 órás kemény hegymenet (profiknak 3), de felvonóval is fel lehet jutni a magasba: 1988 óta egy osztrák-svájci közös vállalkozás készítette azt a biztonságos kabinos liftet, ami negyedóránként fel-le jár. Előtte a spanyolok által létrehozott alkalmatossággal sok baj volt: gyakran megállt ég és föld között, és ott lebegtek órákig a turisták. Komplett kirakodóvásár is volt nap mint nap a Teide környékén, ám amikor a 90-es évek végén nemzeti parkká nyilvánították ezt a területet – az árusokat rögvest kitiltották. Aki nem jut fel a csúcsra, az sem jár rosszul, hiszen álomszép a hegy környékén a látvány: mindenütt különös alakú lávakúpok, szoborszerű magaslatok ágaskodnak és egyedülálló a növényvilág. Jó hír, hogy a parkolásért sem kell már egy jó ideje fizetni sem a busszal, sem az autóval érkezőknek. Ugyanis a Teide területe négy provinciát ölel át, és amíg vezetőik nem tudnak megegyezni árakban, a feladatok felosztásában – addig szabad a vásár.

Saját concierge és butler szolgáltatás

A sziget déli része az igazán keresett desztináció. Itt épültek a part mentén azok a turistaparadicsomok, ahol egymást érik a jobbnál jobb szállodák. Négy- és ötcsillagos a szállodák többsége Tenerifén, 200.000 férőhellyel rendelkeznek összesen, 2001-től indult a szállodaépítési láz, 2006-ig nyílt meg a legtöbb hotel, és a lakás- apartman árak is akkoriban a csillagos eget verdesték: 3000-3500 euró/nm2-ért árulták a válság előtt, ma 1000-2000 euró/nm2-be kerül, és a vadonatúj ingatlanok közül csak az üdülőzónában 30.000 üresen áll. Pedig a vendégszámra nem lehet panasz: csak tavaly 4 millióan látogattak Tenerifére (több mint 10 millióan keresték fel a Kanári-szigeteket), igaz, a legtöbben téli nyaralásra foglalnak szállást.

A hotelek többsége magánkézben van, célközönségük a világ tehetősebb része, bár sok gyerekes család is érkezik már mostanában, és a nászutasok kedvenc célpontja továbbra is a spanyol szigetlánc. Utunk utolsó napján a 2008-ban, a Costa Adeje-n épült ötcsillagos Gran Hotel Bahia del Duque 40 luxusvillájának zárt világát mutatja Patricia de la Rosa marketing menedzser. Ahol minden villához saját pihenőzóna, medencével, valamint a villák környékén tavak, csobogókkal, 4000 nm2-nyi külön spa- és wellness világ, és mindehhez 24 órás saját recepció és komornyik szolgáltatás tartozik. A tóban, a felkelő nap sugaránál egy fekete hattyúpár úszkál, megállnak, összeérintve csőrüket. Ha ilyen Tenerifén a kénköves pokol, akkor vajon milyen lehet a mennyország?

Köszönet a meghívásért a Spanyol Idegenforgalmi Hivatalnak és a TUI magyarországi képviseletének.

Vágó Ágnes, főszerkesztő
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Csökkentse-e ön szerint a Főváros a budapesti utcai futóversenyek számát?

Kiadónk társoldalai