Tanulmányúttal ünnepelte a Föld Napját a MABEUSZ
Kellemes tavaszi időben, a Föld Napján indultunk a Magyar Beutaztatók Szövetsége (MABEUSZ) által szervezett tanulmányútra, ahol két, egymástól nagyon különböző település titkait, újdonságait ismerhettük meg. Először Poroszló felé vettük az irányt, majd Hollókőt látogattuk meg.
– A Magyar Beutaztatók Szövetsége rendszeresen szervez olyan study-túrákat, ahol a tagjaink megismerhetik Magyarország turisztikai látványosságait és kevéssé felfedezett területeit is. Ezek a tapasztalatok segítenek az új beutaztató programcsomagok kialakításában vagy a meglévők bővítésében, színesítésében – mondta el Goró Imola projektmenedzser, a túra vezetője. – Ezeken az egy-két napos tanulmányutakon korábban sokféle látnivalót felkerestünk már, új építésű szállodától, fürdőkomplexumtól kezdve élményparkig vagy az úgynevezett szabadulószobákig.
Vidraetetés és csónakázás Poroszlón
Poroszlón a Tisza-Tavi Ökocentrum felfedezésével kezdtük a programot. A negyedik születésnapját ünneplő komplexum megismerésére egy teljes napot ajánlanak a házigazdák, így természetesen csak a főbb látnivalókat tudtuk bejárni. Az épület mintegy 2600 négyzetméteren mutatja be a Tisza-tó és a Tisza-völgy rejtett természeti csodáit, sőt a Kárpát-medence szinte teljes halfaunáját. Emellett 10 hektáros park nyújt felejthetetlen élményt kicsiknek-nagyoknak egyaránt. Tavasszal főleg az osztálykirándulások, csapatépítő tréningek, nyugdíjas klubok látogatása adja a közönség jó részét, a nyári és kora őszi időszak viszont jellemzően a családoké. A túlnyomórészt magyar látogatók mellett az utóbbi idők kommunikációs kampányainak köszönhetően egyre többen érkeznek Szlovákiából, Romániából, sőt Ausztriából is.
– Gyakorlatilag egy olyan komplexum jött itt létre 2012-ben, amilyen nincs még egy az országban. Vannak hasonló parkok, de ami állatkert, látogatóközpont és természetes élőhely egyben, tudomásom szerint nincsen – mesélte Bornemisza Andrea turisztikai marketingvezető. – Az elmúlt négy évben minden térnek sikerült funkciót találni, a szabadidőparkot is megtöltöttük különböző állatbemutatókkal. Eddig összesen mintegy 700 ezer látogatót fogadtunk, és tavaly sikerült a 200 ezres látogatószámot is elérnünk és túllépnünk, amit az Európai Uniós projekt előírt. Nagy teljesítmény ez egy önkormányzati tulajdonban lévő intézménytől, ami teljesen önfenntartó.
Mivel már beindult az év legpörgősebb része, az osztálykirándulások időszaka, így telt ház fogadta az alagsori, akváriumi szinten az egyik legnépszerűbb programot, a vidraetetést. A kisebb színházi, emelt szintű nézőtérhez hasonlító, zsúfolásig megtelt padsorokból végignézhettük, ahogy a két kis vidra gondozójuk térdére ülve fogyasztja el reggelijét, majd tele hassal önfeledt birkózásba kezdenek. Ezután Bornemisza Andrea bemutatta nekünk Európa legnagyobb édesvízi akváriumának élővilágát. Megtudtuk, hogy annyi víz van az üvegfalak mögött, ami három wellness-fürdő működtetéséhez is elég lenne. A különböző medencék a természetes vizek egyes szinttájait mutatja be – a patakok élővilágát bemutató rész például sokkal hűvösebb, mint amiben a folyók, tavak halai úszkálnak.
A leglátványosabb rész természetesen az üvegalagút, ahol hatalmas vágó- és sőregtokok, vizák húznak át méltóságteljesen a látogatók feje fölött. A hüllő-és kétéltű-kiállításon igazi fordított világ fogadja a látogatókat. Hogy ezeket az éjszakai állatokat meg lehessen nézni, nappal szinte teljes sötétség honol a teremben. Éjszakára viszont felkapcsolják a lámpákat, ilyenkor pihennek az állatok.
A szabadba kiérve az épületet is megcsodálhattuk kívülről. Bár a 33-as útról nézve sokan egy modern templomnak nézik, a torony valójában egy impozáns kilátó, ahonnan pazar látványként élvezhetjük a Tisza-tó poroszlói medencéjének képét. A torony és a két épületszárny együtt pedig egy felszálló madarat ábrázol.
Ezt követően vízre szálltunk, hogy kipróbáljuk az Ökocentrum egy másik szolgáltatását, a tisza-tavi hajókázást. 10-15 személyes, óránként induló kishajók várják a látogatókat, és a tapasztalt hajóvezetőkkel mintegy ötven perces körutat tesznek a nádas folyosóin, egy helyismerettel nem rendelkező látogató bizonyára el is tévedne a szövevényes vízi-útvesztőben. A hajókból mindennapos látvány az itt élő szárcsa, búbos vöcsök, kormorán, de kis szerencsével barna kányát és kiskócsagot is láthatunk. Egy kishajó naponta általában 3-4 alkalommal viszi körbe a turistákat, de már olyan is előfordult, hogy kilenc kört tett meg egy nap. Akik mégis szeretnék kipróbálni, milyen vezető nélkül nekivágni a tónak, azok a 15 darab ötszemélyes, GPS-készülékkel felszerelt motorcsónak egyikével tesztelhetik navigációs tudásukat. 12 útvonal közül választhatnak, a legbátrabbak négyórás túrát is tehetnek.
Hollókő: a skanzenjelleg már a múlté
Mintegy másfél órás buszozás után értük el következő állomásunkat, a nógrádi dombok között megbúvó Hollókőt. A kora délutáni ebédre az Ófaluban lévő Muskátli vendéglőben került sor. A „kötelező” pálinkát az életvidám, 84 éves Piroska néni szolgálta fel nekünk helyi népviseletben. Ő itt született az Ófaluban, de a nyolcvanas években Európát is bejárta az asszonykórussal, párizsi, müncheni élményeiről is jókedvvel mesélt. Ebéd után itt találkoztunk Péter Hunorral, Hollókő község önkormányzatának munkatársával, aki körbevezetett minket a falun, miközben összefoglalta az elmúlt évek fejlesztéseinek leglényegesebb tudnivalóit.
– Számunkra a legfontosabb az volt, hogy Hollókőn a szezonalitást próbáljuk meg kizárni – kezdte a beszélgetést Péter Hunor. – Már 2006-ban elkezdtük tervezni a projektet, akkor született meg a „Próbáljon szerencsét Hollókőn!” című pályázatunk, de végül különböző nehézségek áthidalása után 2013-ban vághattunk neki a munkának, és tavaly jutottunk el a megvalósulásig. A célunk, hogy élettel töltsük meg az Ófalut, munkahelyeket teremtsünk, és az építészeti örökséghez méltón egész évben vonzóvá tegyük a falut. Az emberek korábban elmentek a környező településekre dolgozni, ezért sok turista, aki nem nagyon találkozott helyiekkel, azt gondolhatta, hogy egy skanzenben jár. Ez alapjaiban változott meg. Ami az önkormányzat projektjében eddig megvalósult, az a Küszöb névre hallgató információs iroda vadonatúj épülete egy parkolóval, új szabadtéri színpad, népi játszóház, pékség, sajtbolt, táncház, emellett kicseréltük az Ófalu burkolatát, alatta megépítettünk a szükséges informatikai kábeleknek, közműveknek egy korszerű csatornahálózatot. A vár egy újabb szintjét hoztuk rendbe, ott két új terem is látogatható. Mindez egy kétmilliárd forintos, vissza nem térítendő támogatásból valósult meg, sőt a településtől nevesített önerőre sem volt szükség.
Az Ófalu köves főutcáján végigsétálva betértünk a pékségbe és a sajtüzembe, ahol finom kóstolóval vártak minket. Nem lehettünk ebéd után annyira jóllakottak, hogy a friss tehéngomolya és kecskesajt fenséges ízét és illatát ne tudtuk volna értékelni. A tájházról megtudtuk, hogy ez az egyetlen olyan lakóház ma Magyarországon, amit soha nem lehet elidegeníteni. Az ide látogató számára talán kicsit drágának tűnnek a népi hímzett felsők jóval harmincezer forint feletti árai és az önkormányzat kis népi vendégházainak árfekvése is, de Péter Hunor szerint ez utóbbi egy tudatosan kialakított árpolitika következménye.
Már késő délutánba hajlott az idő, amikor felkaptattunk a várhoz vezető erdei úton. Innen fantasztikus panoráma nyílik a környékre, különösképpen a felsőbb szintekről. Az önkormányzati beruházások után még elsétáltunk a hamarosan megnyíló, magánberuházásként épülő négycsillagos Castellum Hotel Hollókő épületéhez. A jelenlegi állapotok alapján nehéz elképzelni egy kívülállónak, hogy ez a szálloda június végén már vendégeket fog fogadni, de mivel egy sor előfoglalást is regisztráltak, talán nincs okunk ebben kételkedni.
Két település, két teljesen más világ. A kirándulás összefoglalásaként elmondható, hogy a nagyon eltérő adottságú Poroszló és Hollókő egy dologban hasonlítanak: mindkét hely kiemelkedő módon tudta kiaknázni a saját adottságaiban rejlő értékeket és méltó módon tudtak bekapcsolódni az ország turisztikai vérkeringésébe.
