hirdetés
hirdetés

Türingiai mesék

A modern és a gonosz

Ha azt mondom: Bach, Luther, Zeiss, Gropius, Goethe, Schiller, Liszt és Szent Erzsébet, melyik német tartományra gondolok? Naná, hogy Türingiára! Lágyan hullámzó dombokkal és vadregényes erdőkkel borított vidék ez, teletűzdelve mesébe illő történelmi helyszínekkel.

hirdetés

Persze a mesék elmaradhatatlan szereplője a gonosz is. A Weimarban 33-szor megfordult Adolf Hitler legalább olyan inspirálónak tartotta a bukott köztársaság székhelyét, Türingia egyik legfontosabb városát, mint a Bauhaus alapító atyja, Walter Gropius. A fasizmus máig is látható, látogatható emléke a Weimar fölött elterülő, 1937-ben épült buchenwaldi koncentrációs tábor. A már hűvös, de tiszta októberi napsütésben állva az ember döbbenetében újra meg újra felteszi magának a kérdést: miért? És mi végre volt az a cinizmus, amellyel a fogva tartók a rabok nyomorúságos barakkjainak tőszomszédságában építették meg a tábor állatkertjét? Mit érezhettek a mesterséges sziklán föl-le mászkáló medvék bámulása közben az SS-tisztek, miközben a drótkerítés – amelybe áramot vezettek – túloldalán csontsoványra fogyott foglyok tízezrei várták elkerülhetetlen sorsukat? Buchenwaldot eredetileg nem haláltábornak szánták, mégis foglyok tízezrei lelték itt halálukat egyebek mellett orvosi kísérletek következtében. Nem kevés lelkierő szükséges a krematórium épülete előtti helyiségben végignézni a kísérletekhez használt műszereket. A tábort a háború után néhány évig a szovjetek üzemeltették; mintegy 28 000, főleg egykori nácit tartottak a „2-es számú Speciális Lágerben”; jelentős részüket szintén itt érte a végzet.

HÁZ, KÉT KOCKÁBÓL

De ez is Németország volt, megtörténtté nem lehet tenni a nemzetiszocialisták és a háború tébolyult tombolását, csak szembenézni vele és megismertetni a világgal, ahogy meg is teszik és szembeállítják azzal a gazdag kulturális hagyománnyal, amelyet Weimar a németségnek és a világnak adott. Például az 1919-ban útjára indult Bauhaust Walter Gropiusszal és társaival, akik 1925-ig alkottak Weimarban. A modernizmus egyik előfutárának tartott belga Henry van de Velde tervezte és lett az igazgatója annak a művészeti főiskolának, ahonnan Walter Gropius és társai útnak indították a Bauhaust. Az épület Bauhuas Universitatként továbbra is az építészet és művészetek oktatását szolgálja. A Horn utcán bújik meg egy szerény épület: Haus am Horn: a két egymásra illesztett, kisebb és nagyobb kockából álló fehér ház az UNESCO-világörökség része. Nem véletlenül; az 1923-ban megrendezésre került Bauhaus-kiállításra készült ház volt az első épület, amely egyértelműen mutatta be az irányzat lényegét. Azaz az összes művészeti ág egyesítését a funkció érdekében. A városban számos tematikus túrából választhatnak, köztük olyat is, amelyet a Bauhuas Egyetem diákjai vezetnek. És ne feledjük: a Bauhaus születésénél és kiteljesedésénél segédkezett Moholy-Nagy László, Breuer Marcel, Molnár Farkas vagy épp Pap Gyula. A meg nem értett modernista művészeket a Weimari Köztársaság bukását követően elüldözték a városból, Gropiusékekkor átköltöztek a közeli, a modernitásra nyitottabbnak tűnő és iparosodottabb Dessauba.

 

AKI FELTALÁLTA A TŰÉLES KÉPET

Bár a közeli Jéna nem elsősorban a Bauhausról ismerszik meg, a húszas évek azért itt sem múltak el nyomtalanul. Személyesen Gropius keze nyomát viseli magán az 1924-ben épült műemlék Auerbach-ház. A két egymásba fonódó kockából álló villa kertjében dolgozó férfi bizonyára nem először találkozik a csendes utcában álló ház előtt ámuló csoporttal; barátságosan biccent, és hangos köszönés után folytatja a gereblyézést. Jéna városának a neve a modern világ térképére három férfiú, Zeiss, Schott és Abbe urak révén került fel. Carl Zeiss kiváló optikai lencsék készítésével vált híressé, Otto Schott találta fel a tűzálló üveget (jénai tál), míg a fizikus-matematikus Ernst Abbe Zeiss kérésére csiszolgatás helyett pontos számításokkal tette torzításmentessé a mikroszkópot, ezzel piaci elsőséget szerezve megbízójának, aki be is vette üzlettársnak vállalkozásába. Carl Zeiss műhelye később fényképezőgép-lencsék gyártására specializálódott.

PILLANTÁS AZ NDK-S KÖRTORONYBÓL

KÖZÉP-EURÓPAI B2B-TALÁLKOZÓ

 

A DZT, a Német Turisztikai Hivatal
immár harmadik alkalommal szervezte
meg a Közép-európai Beutaztató
Workshopot október 13–14. között
Weimarban. A workshopon a Bosznia-
Hercegovinából, Bulgáriából,
Horvátországból, Montenegróból,
Ausztriából, Lengyelországból, Romániából,
Szerbiából, Szlovákiából,
Szlovéniából, Csehországból, Ukrajnából
és Magyarországról érkezett
száz résztvevő majd negyven német
szolgáltatónál értesülhetett Németország
legújabb trendjeiről, fejlesztéseiről
és turisztikai termékkínálatáról.
„Ezzel a rendezvénnyel tovább erősítjük
az úti cél Németország imázsát
a közép- és délkelet-európai piacokon,
és javítjuk a termékismeretet,
hogy középtávon növelni tudjuk a Németországba
utazók számát – mondta
Petra Hedorfer, a DZT igazgatótanácsi
elnöke. – Ebben az évben tudatosan
választottuk Weimart helyszínként:
a kultúrváros Németország 38
UNESCO világörökségi helyszínének
egyike, amelyeknek a DZT 2014-ben
„UNESCO-világörökségek Németországban
– Fenntartható kulturális és
természeti turizmus” mottóval külön
tematikus évet szentel marketingtevékenységének
központi témájaként.”

 

De Abbe egyetemi tanári állását továbbra is megtartotta Németország egyik legnépszerűbb egyetemvárosában, ahol ma is huszonötezer hallgató csökkenti a 104 ezer lakosú város átlagéletkorát a szorgalmi időszakban. És valóban, az ember a tereken, utcákon járva csupa-csupa fiatalba botlik. Különösen az egykori Zeiss-művek létesítményeiből kialakított egyetemi negyedben. Ez az egészen terjedelmes tömb ismét kitűnő példa arra, ahogy a németek megbecsülik és közösségi funkciókkal felruházva alakítják át felhagyott ipari ingatlanjainkat. Alig egy évtizede még a jénai felhőkarcoló, a JenTower is a Friedrich Schiller Egyetem épülete volt. Az NDK ünnepelt építésze, a Bauhausból sokat merítő Herman Henselmann által tervezett, 149 méter magas körtorony ma egyebek mellett egy 17 szobás hotelnek ad otthont 120 méteres magasságban. Az egy emelettel magasabban lévő kávézó teraszáról pedig jólesik egy süti és egy kávé mellől a Saale folyó két partjáról zegzugos völgyekbe futó Jéna látványán mélázni. Legalább olyan élvezet, mint a csillagos eget bámulni, mondjuk az 1926-ban megnyitott és a földkerekség legrégebb óta működő planetáriumában, Jénában.

hirdetés

Címkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Kiadónk társoldalai