Lengyel Márton 1954-1958 között a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium diákja volt. 1959-1963 között végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem külkereskedelmi szakán. 1963-1968 között a Hungarocoop Szövetkezeti Külkereskedelmi Vállalat üzletkötőjeként dolgozott. 1968-tól haláláig a turizmusban tevékenykedett.

1968-1978 között az Országos Idegenforgalmi Tanács közgazdásza volt. 1970-ben elvégezte az UIOOT Marketing tanfolyamot. 1978-1986 között az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezető helyettese volt. 1980-1985 között a Politikai Főiskola gazdaságpolitika szakán tanult. 1981-ben megalapította a Budapesti Tavaszi Fesztivált. 1986-1990 között Madridban az Idegenforgalmi Világszervezet munkatársa és kutatója, valamint a szervezet oktatási vezetője volt. 1990-2001 között a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem turizmuskutató csoportjának vezető docense volt. 1993-2012 között a Magyar Turisztikai Egyesület elnöke volt.[1] 1994 óta az LT Consorg Kft. igazgatója. 2000-2004 között a Magyar Turizmus Rt. Egyesületének elnöke volt. 2001 óta a Heller Farkas Főiskola főigazgatója, 2005 óta rektora. 2002-től a szervezet megszűnéséig az Országos Idegenforgalmi Bizottság tagja.

A sokoldalú szakemberről kevesen tudják, hogy két színművet is írt, az "Ön látta már a próféta lábnyomát?" című adarab 1981-ben, a Betonterápia 1985-ben jelent meg.

Számtalan szakkönyv fűződik a nevéhez, így

A turizmus információrendszere (1970)

A turizmus hosszútávú fejlesztési koncepciója (társszerző, 1978)

Tourism Master Plans (1985)

The State's role in protecting and promoting culture as a factor of tourism development (1985)

A turizmus állandó és új tényezői, valamint motivációi (1986)

Megatrends in International Tourism (1987)

WTO Strategy for Tourism Education and Training (1988)

East-West Tourism (1989)

A kultúra és a turizmus együttműködési lehetőségei (1989)

Dimensiones del Tourismo (1990)

A turizmus és a gazdasági fellendülés (1991)

A turizmus általános elmélete (1992, 1994, 2004)

Budapest turizmusának fejlesztési koncepciója (1992)

A balatoni turizmus fejlesztési koncepciója (1993)

Tourism in Central and Eastern Europe (1993)

Turizmuspolitika (1994)

A sopron-kőszeghegyaljai üdülőkörzet turizmusának fejlesztési koncepciója (1994)

Szállodai marketing és privatizáció (1995)

EU integrációs stratégia - turizmus (1996)

A Tisza-tó turizmusfejlesztési koncepciója (1997) Ökoturizmus és marketing (1998)

Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz - Turizmusstratégia (1999)

Turizmus Magyarországon (2000)

Az Észak-Alföld turisztikai koncepciója és fejlesztési programja (2000)

A turizmus fejlesztésének stratégiája és programja (2000)

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye turisztikai koncepciója és stratégiai programja (2002)

Fejér megye turisztikai koncepciója és stratégiai programja (2002)

Lengyel Márton a közgazdaságtudományok kandidátusa volt, aki 1998-ban megkapta a Pro Turismo-díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (2005) és A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét (2006).

A nemzetközi hírű szakemberrel 2012-ben készítettem interjút, amelyet most teljes terjedelmében olvashatnak:

Dr. Lengyel Márton, a hazai turizmus doyenje

44 év a szakmáért

2012. június 10.

Több évtizedes szakmai múlttal a háta mögött tavaly visszavonult dr. Lengyel Márton, a hazai turizmus nemzetközi hírű szaktekintélye. A szakmai álláspontja mellett mindig következetesen kitartó professzor, a Magyar Turisztikai Egyesület (Matur) elnöke a közelmúltban bejelentette a szervezet megszűnését. Lengyel Márton nevét a szakmában mind az idősebbek, mind a fiatalok ismerik. Ki az Országos Idegenforgalmi Hivatalból, ki a Turisztikai Világszervezet (WTO) egykori munkatársaként, a fiatalabbak a Turizmus általános elmélete című, többször utánnyomott tankönyvéből és egyetemi-főiskolai előadásaiból. Sokan a Budapesti Tavaszi Fesztivál létrehozása vagy éppen a Matur két évtizedes tevékenysége kapcsán emlékeznek rá. Közgazdásznak tanult, majd 1968-ban az Országos Idegenforgalmi Tanács (OIT) titkárságvezetője, dr. Tamás György mellé került.

„Neki szüksége volt egy fiatal, nyelveket beszélő közgazdászra, én pedig rengeteget tanultam tőle” – emlékszik vissza a kezdeti évekre a professzor. 1973-ban tartalékos tisztként behívták egy évre Vietnamba, a nemzetközi békemisszióba – francia-, orosz- és angolnyelv-tudása ismét csak fontos tényezőnek bizonyult –, ahol magyar, kanadai, indiai és lengyel tisztekkel ügyelték a békét.

Fejlesztési koncepció politikai korlátok nélkül

Hazatérése után megbízták az OIT nemzetközi osztályának vezetésével, de néhány év múlva, egy szakmai vita után, 1978-ban felmondott, és elvállalta az akkor éppen nemzetközi terjeszkedésben lévő IBUSZ felkérését, hogy készítse elő az utazási iroda madridi képviseletét.

Egy hónap után dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter hazahívta, mert közben az ő felügyelete alá került a turizmus, és megbízta, hogy dr. Tamás Györggyel közösen dolgozzák ki a turizmus távlati fejlesztési koncepcióját. „Ma már hihetetlennek tűnik, de igaz: semmilyen politikai korlátot nem állítottak elénk, szigorúan szakmai alapon dolgozhattunk” – állítja Lengyel Márton.

(Aki kíváncsi a koncepcióra, elolvashatja a professzor által írott Turizmus általános elmélete című tankönyvben.) A miniszter a koncepciót elfogadtatta, és annak alapján első ízben valósult meg az ún. „tudatos fejlesztés” a szakmában 1979 és 1983 között. Ennek eredményeit mutatja, hogy az osztrák hitelkonstrukció segítségével a főváros szállodakapacitása jelentősen megnőtt, és első ízben haladta meg a világháború előtti szintet. A turizmusban is megvalósult a piaci nyitás, és létrejöhettek az első magánvállalkozások, a „propaganda” helyett egyre nagyobb elismerést kapott a marketing, és megszülethetett a Budapesti Tavaszi Fesztivál. Ez utóbbit Lengyel Márton már régebben kezdeményezte, de az előző vezetés elutasította, mondván, az a kultúra kompetenciájába tartozik. Ezúttal is jóvá kellett hagyatni még a legfőbb kulturális korifeussal, de ezúttal sikerült.

„Ha a turizmusnak van rá pénze, hát legyen!” – idézi az Aczél Györgytol kapott áldást Lengyel, akit közben a miniszter az újonnan létrehozott Országos Idegenforgalmi Hivatal helyettes vezetőjévé nevezett ki, feladata a koncepció megvalósításának szakmai irányítása volt.

Elindul a Budapesti Tavaszi Fesztivál

Végül 1981-ben indult az első fesztivál, Bartók Béla születésének 100. évfordulóján. „Páratlan volt az alkalom, annál rövidebb idő jutott az előkészítésre” – emlékszik vissza az ötletgazda. Ekkor már ismert volt, hogy az ország eladósodott, ezért a fesztivállal a nyugati közönséget is meg kellett célozni. „Tudtuk, hogy akkor lesz sikeres a rendezvény, ha sikerül Budapestre csábítanunk a vezető nyugati sajtóorgánumok tudósítóit. Kellett egy mézesmadzag, valami pikantéria: szerencsére Lékay László bíboros vállalta, hogy Esztergomban fogadja az újságírókat. A szocialista állam és az egyház viszonya akkoriban az egyik legkényesebb téma volt. Meghívásunkra az újságírókkal tele lett a busz, hálából a másnapi pesti sajtótájékoztató a fesztiválról szintén jó nemzetközi sajtóvisszhangot kapott.”

A fesztivál – amely a magyar kultúra sokszínű keresztmetszetét mutatta be, és amelyre olyan nagynevű művészeket is sikerült hazacsábítani, mint Cziffra György, Amerigo Tot vagy Victor Vasarely – szép sikert aratott. Az indulás lendülete 1983-ig tartott, addig a politika nem szólt bele az eseményekbe. Ekkor azonban „szerveztünk egy folklórtanácskozást arról, mit tehet a turizmus a népművészet egészséges, giccstől mentes fennmaradásáért. Ezzel a programmal sikerült felkelteni íróink és költőink érdeklődését is, akik a nyelvi korlátok miatt addig a programból kinn rekedtek. A határon túli magyarságot is érintő rendezvény felett Csoóri Sándor vállalta a védnökséget.”

Nagy sikert aratott Szervátiusz Tibor első magyarországi kiállításának megnyitója a Nemzeti Galériában, a minden előzőt meghaladó méretű népművészközösség részvétele a Sportcsarnokban rendezett táncháztalálkozón, és a programba bevont vidéki rendezvények is népszerűnek bizonyultak a hazai és külföldi közönség kör ében. Intő jel volt ugyanakkor, hogy az egyik szereplésre felkért erdélyi író bejelentette, nem mer eljönni, mert fél a retorziótól. Erre már a politika is felfigyelt: a fesztivál fórumot adott az ellenzéknek – vádolták meg Lengyelt, aki a politikai tisztaság mellőzéséért figyelmeztetést kapott, és védnökséget ültettek a fejére. Ő erre ismét távozott, meg sem állt Madridig.

Madridban, a turisztikai világszervezetnél

1975 óta itt működött a ma már 140 országot tömörítő turisztikai világszervezet, a WTO központja. „Főtitkára, Robert C. Lonati már régebben hívott, menjek ki hozzájuk dolgozni a kutatási részlegre. Első nekifutásra csak egy évig maradtam, de mivel hazahívtak a régi posztomra, hazajöttem. Nagy volt a kihívás: ötéves turizmusfejlesztési tervet kellett készíteni. Itthon kidolgoztam a terv koncepcióját, de közölték, hogy fejlesztési forrásokra nem számíthatunk, bár a koncepció két nehézipari rekonstrukció költségéből olyan turizmusfejlesztést ígért, amelynek eredményeként a tervidőszak végére a turisztikai bevételek fedezték volna a külföldi adósság kamatterheit.

Az anyagot a minisztérium letiltotta, de én kiadtam a sajtónak, erre fel kirúgtak.” Újra Madridba vezetett az útja, ahol 1986– 1990 között a WTO turizmusoktatási és -szakképzési vezetője volt. 2000 egyetemen végeztek felmérést a szakterület oktatásáról, s kiderült, hogy a turizmus általában csak kiegészítő tantárgy egy hagyományos diszciplína, a földrajz vagy a közgazdaságtan mellett, és alig van szaktanár. A diákok így nem kaphattak teljes képet a szakterületről.

Ez adta Lengyelnek a Turizmus általános elmélete tankönyv ötletét, amelyet eredetileg szeretett volna nemzetközi együttműködéssel megvalósítani, de itthon kitört a rendszerváltás, és ismét hazajött. „A rendszerváltás miatt jöttem haza Madridból. Hívtak is, vegyem át az OIH vezetését, amely akkor a minisztérium egyik főosztálya volt. Mondtam Bod Péter Ákos miniszternek, hogy a turizmust nem lehet főosztályi rangban egy ekkora monstrumból sikeresen irányítani. Javasoltam, hogy vagy országos hatáskörű szerv, vagy önálló minisztérium foglalkozzon a turizmussal! De az apparátus megfúrta az ötletet, ezért elmentem a Budapesti Közgazdasági Egyetemre tanítani, ahol a turizmus-kutatócsoportot vezettem.” Ez csaknem tíz évig tartott. Az egyetemen írta meg tankönyvét, és hallgatóival több kutatást végzett, illetve regionális turizmusfejlesztési koncepciót és turizmusfejlesztési programot dolgozott ki (például 1993, 1998 és 2005 Balaton, 2000 Tisza-tó és Észak-Alföld stb.).

A Matur születése

„1993-ban alapítottuk meg a Maturt. Az Ut azás kiállításon merült fel, a szakma lehetetlen helyzetét látva, az összefogás szükségességének gondolata. Először az is felmerült, hogy politikai pártot csinálunk, végül szerencsére maradt a szakmai szerveződés” – emlékszik vissza a hőskorra. A Matur igazi közösséget teremtett, magas színvonalú tanfolyamokat, konferenciákat szervezett országszerte, aktívan részt vett a turizmust érintő fórumokon, és a választási időszakokban aktívan lobbizott a szakma elismeréséért a komolyabb pártok körében. A Matur érdeme, hogy míg a turizmus 1990-ben egyik párt programjában sem szerepelt, a lobbizás eredményeként már 1994-ben minden parlamenti párt programjába bekerült. Az összefogás eredményei között szerepel 1995-ben az első parlamenti nyílt nap a turizmusról, amelyben minden hazai szakmai szervezetünk közreműködött. „Itt az eredmény kissé lehangoló volt: az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium nevébe (IKM) bekerült az idegenforgalom szó (IKIM), majd – amikor méltatlankodtunk – kormányhatározat született az idegenforgalmi hozzájárulás bevezetéséről, amelynek lényege, hogy amennyi bevétel ebből a szakmától befolyik, ugyanannyit ad hozzá a költségvetés. De ez sosem valósult meg teljesen.”

A Széchenyi-tervtől az OIB leépítéséig

A Matur szervezte meg 1997-ben Szántódpusztán a Balaton-konferenciát, amelyen előadott Orbán Viktor is mint a parlament integrációs bizottságának elnöke, és elvállalta, hogy a turizmus a Fidesz programjában méltó helyet kap, illetve igyekeznek a szakmai igényeket munkájukban figyelembe venni. „A miniszterelnök a választások után tartotta ígéretét, létrejött az önálló turizmusbizottság a parlamentben, a Széchenyi-tervben pedig a turizmus a kiemelt ágazatok között szerepelt, és javaslatunknak megfelelően 30 milliárdos ösztönzési keretet kapott, amiből mintegy 120 milliárdos fejlesztés valósult meg, döntően a termál- és gyógyturizmus területén. 1990 után ez volt az első komoly tudatos turizmusfejlesztés Magyarországon, amelyben részt vett az állam is.”

A 2002-es választások előtt tárgyalt Kiss Elemérrel és Pál Bélával, akik „egyetértettek a Széchenyi-tervben szereplő turizmusfejlesztés fenntartásának fontosságával, valamint egy hosszú távra szóló turizmusstratégia és a turizmustörvény szükségességével. Mindebből – kissé keservesen – a stratégia készült el.” 2002-től Lengyel a Matur képviseletében az OIB tagja volt, több előterjesztést nyújtott be (egyebek mellett a nemzeti turisztikai termékről, a felsőszintű turizmusképzésről, a falusi turizmus szabályozásáról, a Liszt-útról és az európai kulturális utakról, több esetben a TDM szervezeti rendszer kiépítéséről), amelyeket ugyan az OIB szakmailag elfogadott, de a gyakorlatban nem tudott arra hatni, hogy meg is valósuljanak. Az OIB papíron ma is létezik, de a kormányváltás óta nem működik, és nincs is helyette más.

Oktatás, kutatás, integráció

2000-ben meghívták főigazgatónak a Heller Farkas Főiskolára, amelynek 2004-től rektorává nevezték ki, és ahol végig aktívan oktatott. „Az oktatásban arra törekedtem, hogy a diákok átfogó képet kapjanak a szakmáról, és egy emberközpontú szemléletet. Fájlaltam, hogy a gyakorlatra kevés a lehetőség, ezért hoztam létre a turizmus-kutatóműhelyt, és igyekeztem bevonni diákjaimat a külső szakmai munkákba is, hogy ismerjék meg v alós gondjainkat. Mindig vallottam, a turizmust csak a t erületfejlesztésbe integráltan szabad fejleszteni. Fő gondunk, hogy a turizmusmarketingben mindent leredukálunk promócióra, termékfejlesztéssel alig foglalkozunk. Az adottságaink jók, de hiányoznak a sajátos, exkluzív termékek.

A Heller Farkas Főiskolán már 2001-től elindítottuk a térségi turizmusmenedzsment képzést. Időben voltunk, hiszen az első komoly munka ebben a témában angolul is csak 2003-ban jelent meg. A főiskolánkról csaknem száz TDM-menedzser került ki, fájdalmam viszont, hogy TDM-szervezetnél közülük talán egy dolgozik. Pedig elengedhetetlen lenne, hogy minden mikrorégióban legyen olyan szakember, aki nemcsak a promócióhoz, hanem a tervezéshez és a termékfejlesztéshez is ért. Az Új Magyarország fejlesztési tervben eredetileg fantasztikus összeg, 8 milliárd forint volt elkülönítve a TDM-rendszer kialakítására. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 18-szor ígérte meg, hogy kiírja a pályázatot, mégis csak két év után került erre sor. Sajnos a pályázati feltételek is csak torz és kezdetleges rendszer kialakulását segítették elő, a turizmus állami irányítása túlságosan gyenge volt és az ma is a szigorú szakmai kritériumok kialakításához, elfogadtatásához és érvényesítéséhez.” 2010-ben a főiskolát megvásárolta a BKF, ahol a Heller Farkas Kar dékánjaként még egy évet oktatott, de az új tulajdonos túlságosan profitközpontú szemléletével nem tudott megbarátkozni, visszavonult.

Epilógus

Miután a Matur tevékenysége is ellehetetlenült, és nem akadt utód sem, javasolta annak megszüntetését. Ezt a Matur XX. közgyűlése idén május 5-én elfogadta, és felkérte őt a végelszámolás végigvitelére. (Lásd keretes beszámolónkat a közgyűlésről.) „Ezt megcsinálom, és szervezek még egy utolsó Maturkongresszust is, hogy volt tagtársaimmal összegyűjtsük azokat a tapasztalatokat és ismereteket, amelyek az utókornak és főleg a mai fiataloknak hasznosak lehetnek. Megvitatjuk a hasznosítás lehetőségeit is. Abban bízom, hogy ezzel hozzájárulhatunk még ahhoz, hogy a most formálódó új világban mindezt ők sikeresen felhasználják majd. És talán új, kedvezőbb feltételekhez igazodva teremtenek sikeresebb turizmust, benne egy új Maturt. Ehhez – ha igénylik – boldogan hozzájárulok én is, amíg tudok.”

Aktív eutanázia In memoriam Matur (1993–2012)

Húszéves működés után végelszámolással megszűnik a turisztik ai szakma legrégebbi ágazatfüggetlen civilszervezete, a Magyar Turisztikai Egyesület, közismertebb nevén a Matur. Az 1993-ban alakult egyesület május 5-én tartotta huszadik, éves közgyűlését Budapesten. A rendezvényen alig kéttucatnyian vettek részt a 150 fős tagságból, miközben 10-15 évvel ezelőtt a csúcson még több mint 1000-en tartoztak a szervezethez. A szervezet alapító elnöke, dr. Lengyel Márton nemzetközi hírű turizmuskutató és –professzor a tagság előtt a „tárgyi, személyi és pénzügyi feltételek” ellehetetlenülése miatt kérte a tagságot, szavazzák meg a szervezet önkéntes megszüntetését. A Matur-titkárságnak a korábban számukra helyet biztosító főiskoláról tulajdonosváltás miatt távoznia kellett, és nem sikerült máshol helyet szerezniük, sem a szervezet titkárának foglalkoztatását megnyugtatóan rendezni – tájékoztatta a tagságot Lengyel Márton. „Több megyei szervezet is megszűnt az utóbbi időben, így nem maradt más hátra, mint az aktív eutanázia” – tette hozzá az elnök. A későbbiekben elhangzott, hogy 2011-ben 1,8 millió forint bevételt ért el a szervezet, jórészt a tagdíjakból, és a közgyűlés időpontjában kizárólag 700 ezer forintos készpénzvagyonnal rendelkezett.

A szervezet húszéves működése emlékére legaktívabb tagjainak és segítőinek emléklappal köszönte meg a szakmai munkát. Lengyel Márton elmondta, hogy tervezik a Matur név levédését, hogy egyszer – „ha nem lesz III. világháború” – f ormálisan vagy informálisan újraindulhasson a szervezet. Ennek módjait egy dzsemborin beszélhetné át a tagság még az idén – javasolta.

Több hozzászóló ezek után kifejtette, hogy nem örül a megszűnésnek , de amint Mausz Gotthárd alapító tag kifejtette, „ha nincs, aki folytassa, akkor szűnjön meg!” Mint később kiderült, több k orábbi elnökségi ülésen szóba kerültek már az elnök által korábban említett problémák, de mivel időközben ezekre megoldás nem született, ezért javasolta a megszűnést Lengyel Márton.

Matur-történet

A közgyűlésen az elnök röviden összefoglalta a szervezet életének legfontosabb momentumait. A Matur indulása ót a a turizmus minden részterületét megpróbálta felölelni, tagjai közé hívta a nagyvállalatok mellett a turizmusban működő megannyi kis- és középv állalkozás képviselőit. A szervezet mindig is politikamentesen működött. Húszéves működése alatt számos emlékezetes esemény, így például a 2000-es Lovas Világtalálkozó megszervezése fűződött a nevéhez. szakmai és megyei tagozatai működnek, tagsága valódi közösségé kovácsolódott - emelte ki Lengyel Márton.

Részt vettek az Országos idegenforgalmi Bizottság munkájában, számtalan szakmai koncepciót, vitaanyagot készítettek fennállásuk alatt. „Mégis csak részleges eredményeket értünk el” – hangsúlyozta az elnök, aki szerint olyan korban történt mindez, amikor minden ellene hatott a profitot nem hozó tevékenységeknek. Az évek során mindenkinek egyre kevesebb ideje maradt erre.

„Atomizált, szegény ország lettünk. Mi pedig elöregedtünk, nem sikerült megújulnunk! nem jöttek elegendő számban a fiatalok” – mondta Lengyel Márton. Pedig például Békés megyében a mai napig, ha a turizmus szót kiejti valaki, rögtön a Matur jut mindenki eszébe. „nem sik erült a hosszú távú cél, a fenntartható turizmus és a turizmusbarát környezet kialakítása” – foglalta össze végezetül a húszéves szakmai történetet az elnök.