Született:
1951. január 4-én, Budapesten. „Az apai ág felvidéki, vagy tán még távolibb. A családban némi vita folyt arról, hogy Rusznákok vagy Rusznyákok vagyunk-e, ennek eldöntésére a Pallace lexikont hívták segítségül. Aszerint ny-nyel írandó a nevünk, s kisoroszok, talán ruténok lehettek a XIII. századi őseink.” A család Balassagyarmaton telepedett le – édesapja már itt ismerte meg édesanyját –; 1942-ben már pesti lakosok. Apja festéküzletét államosították, erre a műhímző szövetkezetnél lett üzemvezető. „Csak nő dolgozott a szövetkezetben, anyám olyan féltékeny volt, mint az istennyila.” Apját hétéves korában elveszti, anyja három gyerekkel marad egyedül, 36 évesen. Édestestvére, János egy nyomdaipari kft. ügyvezetője, nővére, aki valójában apja elhunyt testvérének lánya, ma már nyugdíjas.
Iskolák:
Az általános után a vendéglátó-ipari technikum következett. „Bár mindig jogász szerettem volna lenni, de azt mondták: pincérnek nem kell jogi diploma. Így hát az összes többi tanfolyam, iskola és főiskola, amelyet elvégeztem, már politikusi énemet fejlesztette.”
Nyelvismeret:
„Felszolgáló koromban összeszedtem egy alapfokú németet. De aztán azt mondták: szakszervezeti instruktornak nem kell nyelvtudás. Így hát megmaradt a Bitte ein grosses Bier.”
Munkahelyek:
„Az első, az akkori idők talán legjobb étterme volt: az Apostolokba kerültem pincérnek. Kemény ember lett a főnökünk: Prigli János, tőle tanultam meg a szakmát.” Felszolgáló maradt a katonaságnál is, a HM sokcsillagosainak és persze vendégeiknek terített. „Fidel Castro miatt majdnem megfenyítettek: hogy mertem neki borjúpaprikást adni, mikor tudhattam volna, hogy nem bírja a gyomra. Mert persze ez így zajlott: odafordult hozzám Castro, s megkérdezte: mondja kedves Rusznák, bírja az én gyomrom a borjúpaprikást?” Majd a Park Szálló következett, ahol a változatosság kedvéért ismét pincér, de aztán jött a fordulat: „1975-ben kiemeltek, s bekerültem a szakszervezetbe.” Öt évig a Pannoniában, majd 1980-tól a rendszerváltásig a KPVDSZ-ben.
Család:
28 éve nős, a házasság egy „sportbaleset”: anno mindketten kézilabdáztak. 25 éves fiuk most éppen Németországban, egy golfklubban gyakorolja apja ősi mesterségét, vagyis pincér. „Tanulja a nyelvet és keres egy kis pénzt.”
ht Ha jól számolom, vagy 15 évet (fel)szolgált a szakszervezetben. Mit csinált ott egy pincér?
– Mindvégig a szakmámban voltam, a kollégák ügyeivel kellett foglalkozni. Becenévként a Piócát kaptam, gondolom, a kedves, lerázhatatlan, de viszont kitartó természetem miatt.
ht És a rendszerváltással mindennek vége szakadt?
– Az állami mozgalmáréletnek igen, a piócaságnak nem. Megindult az előprivatizáció, elsőként a kereskedelmet verték szét. Megkerestek a közértesek, a csemegések, nem lennék-e az önálló szakszervezetük főnöke. Lettem. Sok mindent elértünk, miközben olyan évtizedes emblémák váltak semmivé, mint például a Közért, a Röltex, a Patyolat, a Csemege. A nagy megújulás közben szétverték a struktúrát.
ht Az MSZP mikor talált önre?
– Különösebben nem kellett könyörögniük. KISZ-titkár voltam már a Park Szállóban, valószínűleg örököltem apám politikusi vénáját. Ő szocdemből lett kommunista, egészen a körzeti pártitkárságig felvitte. 1993-tól lettem párttag, s rá egy évre választottak meg fővárosi képviselőnek. S a főváros ajánlott a RIB elnöki székébe is.
ht Ön szerint mit csinál a RIB? (Míg válaszol, borral kínál. Hoszszas harcba kezd a dugót fedő műanyaggal, aztán a dugóval is. Közben szabadkozik: új a dugóhúzó, évek óta nem nyitott fel üveget; majd eltűnik a konyhában. Kegyetlenül rákérdezek: beletört a dugó? Megadóan jön a válasz: „bele. Ahogy kell. Még jó, hogy szegény Prigli bácsi már nem él, most ütötte volna meg a guta.”)
– Az önkormányzatok és az állam között működik, közvetít a két hatalmi szint között, s jó lenne, ha ezt önállóan tehetné.
ht Nem kötözködésképpen, de megmondaná, hogy a bánatba különíti el a feladatokat a GM turisztikai helyettes államtitkársága, a Parlament Idegenforgalmi Bizottsága, az OIB, a RIB-ek, az RMI-k, a megyék, a városok és a falvak önkormányzati turisztikai osztályai és bizottságai között, hogy a többiről most szó se essék?
– Akkor lesz ideális a helyzet, ha lesz egy turisztikai minisztérium – elképzelhetetlen, hogy a nemzeti jövedelem 12 százalékát megtermelő és közben ennyire heterogén szférának ne lenne szüksége egy erős és koncepciózus irányításra –, önállóak lesznek a régiók, amelyek irányítják a marketingigazgatóságokat. A turizmusból az állam és az önkormányzatok soha nem vonulhatnak ki, épp ezért kell hogy legyen turisztikai koncepció is. Ennek volna egy marketingstratégiai része, s ezen belül végzi egy-egy régió a maga dolgát. Amúgy szeptember óta eddig nem látott önállóság köszöntött ránk, külön költségvetésünk van. És megemelték a jövő évi pályáztatási pénzünket is: a mi régiónkra 270 millió forint jut.
ht Mostanában különféle minőségeiben elég sokat utazik.
– Brüsszelben az EU régiós rendszerét tanulmányoztuk, Párizsban találkoztam az ottani legnagyobb „RIB” elnökével, Amszterdamban a nagybani virágpiacot néztük meg. Látni kell, mi van a világban.
ht És az az emlékezetes megveretése melyik minőségében érte?
– 1997-ben támadtak meg, akkoriban nagy port kavart az ügy: én voltam az első politikus, akit életveszélyesen megsebesítettek. Fel is ment az ismertségem vagy 25 százalékra.
ht És miért ütötték le?
– Pontosan máig nem tudni, ez nem derült ki. A tettesek megvannak – három és négy évet kaptak –, de a felbujtó nem került elő.