hirdetés
hirdetés

Sharing economy, fenntarthatóság, vásárlás

Szinte évente újabb és újabb kihívások adják fel a leckét a turizmus – főképp hagyományos – szereplőinek. Ha még létezik ilyen besorolás. Feltételezzük, hogy a legális pályán játszók között mindenki igyekszik felvenni a kesztyűt a vágtázva fejlődő iparág újabb és újabb szereplőivel. Ugyanakkor a valóban nagy utazási vásárok előadásain az embernek mégis az a benyomása támad, mintha a szakma, ha nem is kullogna, de legalábbis kapkodná a fejét az internetet a turizmusban mindinkább előnyükre fordító civilmozgalmak mögött.

hirdetés

De nevezhetjük-e egyáltalán civil szerveződésnek a couchsurfing fi­zetős változatának titulált Airbnb-t? Nem árasztották-e el a portált az ingatlanokat turisztikai befektetésként vásárlók? Gondol­jon bárki, amit akar, Olivier Grémillon, a cég Európáért, Közel-Keletért és Afrikáért felelős igazgatója a berlini ITB-n elhangzott elő­adásában állította, hogy szállásadóik igenis üres szobáikat vagy távollét miatt megürese­dett lakásukat adják ki. Arról már nem szólt a fáma, hogy erről vagy az ellenkezőjéről miképpen győződik meg az Airbnb. Akárhogy is van, az esetek többségében vendég és ven­déglátó egyaránt profitál az online találkozó­helyből. És ugyanez igaz a sharing economy többi és egyre növekvő számú szereplőjére.

HASZNÁLD ÉS HASZNÁLD KI!

A közösségi gazdaság lett az idei ITB egyik slá­gertémája. Bár néhány éve már megjelentek körülöttünk a megosztáson alapuló vállalko­zások – mint a Uber és társai –, rendre felme­rül a kérdés, hogy múló hóbortról beszélünk, vagy maradnak, kihívást jelentve leginkább a szállodaiparnak és a fuvarszervezőknek meg az utazási irodáknak. Grémillon szerint maradnak. A fiatal vezető a sharing economy születését a 2008-as válságban látja, de hiába erősödik a gazdaság, a válság megtanította az embereket máshogy becsatornázni utazásra szánt pénzeiket. Illetve a desztinációk meg­ismerésére vonatkozó igényeink is változnak. „Lehet, hogy első alkalommal követjük a tu­risztikai főcsapást, de másodjára már inkább elvegyülnénk a helyi kultúrában” – véli, hoz­zátéve, hogy cége épp ezt ajánlja, azaz egy helyi arc szállását a város olyan kerületében, ahol a helyi élet zajlik. Szerinte a szállodák inkább a rövidebb üzleti utakra valók. És sietett megnyugtatni a szakmai hallgatóságot, hogy ebben nem is óhajtanak versenyezni a szállo­dákkal. De arra már kicsit megállhatott az ütő egyik-másik jelenlévőben, hogy a hosszabb tartózkodási idejű üzleti utazók, akik meg­osztanák kollégáikkal a szállást, potenciális célközönség lehetnek; dolgoznak az ügyön. A jelenség maradandósága mellett érvelt April Rinne közösségi gazdasági tanácsadó is. Sze­rinte a műfaj előretörésében kulcsszerepet játszanak a modern híradás-technikai kütyük, amelyeken akár a vécén ülve is tudunk fuvart intézni a Uberen a másnapi reptéri transzfe­rünkhöz. Kissé idealisztikusnak hathat Rinne azon megközelítése, hogy a jelenség igazán nagy mozgatórugója a forrásaink megosztás révén történő hatékonyabb kihasználása.

A FENNTARTHATÓSÁG ÖRÖKZÖLDJE

A közösségi gazdaság kérdésköre után ha­józzunk is át a nyugodtan örökzöldnek ne­vezhető fenntartható turizmus témájára, amely bármely, magára adó turisztikai vá­sár konferenciaprogramjában megjelenik. Az ITB-n egyenesen Taleb Rifai, a UNWTO főtitkára hívta fel a figyelmet a fenntartható­ság minden eddiginél kiemeltebb fontossá­gára annak tudatában, hogy a nemzetközi turistaérkezések számra immár ötödik éve folyamatosan nő. Nem akárhogy; megha­ladva a korábbi hosszú távú előrejelzést: az évi 3,8% helyett tavaly 4,7 százalékkal töb­ben utaztak külföldre 2013-hoz képest. Ez 1,1 milliárd embert jelent, és nem beszéltünk a belföldi utakról. 2030-ra egyelőre 1,8 mil­liárddal számol a szervezet, aztán ki tudja… Mindenesetre a turisták tömegével meg kell birkózni. A fenntarthatóság nemcsak azt je­lenti, hogy uniós pénzből felpattintunk három napelemet a szintén részben uniós pénzből épült wellnesshotel tetejére, hanem eddig talán nem is igazán feltűnő vonatkozásban is gondolkodnunk kell rajta. Gondolatébresz­tőnek szánt előadásában dr. Albert Postma professzor, a European Tourism Futures Insti­tute munkatársa és Lars Bernhard Jørgensen Wonderful Copenhagen-ügyvezető arról szólt, hogy a városi tömegturizmus miatt egyre inkább berzenkednek a lakók, főképp ha az mindennapi életük minőségének rovására megy. A city breakek fenntarthatóságának egyik záloga, hogy a turizmus tervezésébe bevonják első számú érdekelt félként a lakó­kat. A marketingesek pedig igyekezzenek nem a könnyű prédát megcélozni, hanem a nehe­zebben meggyúrható, de minőségi vendéget, így talán kevesebb emberi vizelet csillog majd a vasárnap reggeli napsütésben egy-egy vá­ros szórakozónegyedének kirakatain.

HAJÓSOK ÉS VÁSÁRLÓK

Azzal viszont még egy darabig a két szak­ember előadásának nyitányában feltűnő és turisztikailag túlhasznált Velencének is szá­molnia kell, hogy kikötőjében megjelennek a Dózse-palotát is árnyékba borító tenger­járók. A szállodahajós turizmus növekedési üteme nemhogy lassulna, hanem 2015-re rekordmennyiségű, 23 millió utasra számít az ágazat a tavalyi 22,1 millió után. A Cruise Lines International Association (CLIA) sze­rint idén négymilliárd dollárnyi beruházással 22 új hajóval nő a meglévő 421 hajó száma. Ebből jelenleg 270 óceánjáró, 151 folyami szállodahajó. 2015-ben csupán hat készül tengerre és 16 folyamra. Ezek láttán érthető, hogy az iparág egy teljes pavilont elfoglalt a vásáron. Sőt a sharing economy szereplőitől ők nyugodtan alhatnak, mivel utasaik hetven százaléka utazási irodánál foglalja hajós útját.

Előbb-utóbb bizonyára arról is szó esik majd, hogy a vásárlás mint utazási moti­váció hogyan illeszthető a fenntarthatóság paradigmájába, hisz a fenntarthatóság azt is jelenti, hogy az ágazat közvetett szereplői, például a márkás divatcikket napi tíz órá­ban varró bangladesi munkások is jól járnak a turizmus felíveléséből. Miközben mifelénk a családra hivatkozva a kormány törvényben írja elő, hogy vasárnaponként csak a családi üzletek tarthassanak nyitva, az üdülőhelyen a templomba járás napján pékárut kereső turistának pedig jaj, a világ legnagyobb ide­genforgalmi seregszemléjén megállapítást nyert, hogy a vásárlás motivációjával egyre többen kelnek útra. Mi több, a UNWTO sze­rint a vásárlóturizmus a city breakek egyik meghatározó eleme, amely városrészeket újíthat meg, és összességében növeli egy desztináció vonzerejét.

 

ÜZLETBŐL ÖTÖS

Amikor az ember a berlini ITB 26, idén tel­jesen megtelt pavilonját nézve beleszédül a zsongásba, egy kávé mellett megpihenve elmélázhat a fenntarthatóság és a turizmus frigyéről. A március 4–8. között lezajlott vá­sáron 10 096 kiállító képviselt 186 országot. 115 ezer szakmai látogató jelent meg az öt nap alatt a tavaly 114 ezer után. A szakemberek a tavalyi 2,1 helyett idén 2,4 napot töltöttek el Berlinben. A vásáron kötött üzletek értéke is nőtt; 6,5 milliárd euróról 6,7-re. Arról még nem tudni, hogy mekkora értékben kötött üzletet a magyar standon megjelenő mintegy húsz szolgáltató. Az azonban kiderült, hogy a vá­sárnak otthont adó Németország továbbra is kiemelt küldőpiacunk; tavalyhoz képest 4,7%-kal érkeztek többen. Kétmillió vendégéjt köszönhetünk nekik. A stand előkelő helyen, a fő-, déli bejárat tőszomszédságában lévő 2-es pavilonban kapott helyett. A standról áradó friss kürtőskalácsillat pedig még azt is odacsábíthatta, aki nem is oda tartott.

TÖBBEN JÖNNEK, GYORSABBAN MENNEK

Világszerte tapasztalható, hogy a turisták némileg rövidebb ideig maradnak egy-egy helyen, de igyekeznek minél intenzívebben eltölteni az időt, és a minőségi szolgáltatások felé fordulnak, ebben pedig Magyarország egyre versenyképesebb – mondta Ruszinkó Ádám, a Nemzetgazdasági Minisztérium tu­rizmusért felelős helyettes államtitkára Ber­linben. Mezősi Csilla, az MT Zrt. németországi és svájci képviseletének vezetője elmondta, hogy idén arra igyekeznek felhívni a figyelmet a „Magyarország – Meglepően más” mottójú kampánnyal, hogy Magyarország igen sokol­dalú és minden nemzedék igényeit kielégítő szolgáltatásokkal várja a vendégeket.

A 2014-es rekordévben Budapest és Né­metország között több mint 800 000 utast szállítottak a légitársaságok, de a Budapest Airport számításai szerint még mindig sze­repelnek ún. „fehér foltok” a német régiók között. A repülőtér szakemberei úgy látják, hogy a piaci igények indokolnák Hannover, Bréma és Nürnberg bekapcsolását a Buda­pest Airport útvonalhálózatába.

hirdetés

Címkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Kiadónk társoldalai