A török Marco Polo szobra Egerben
Eger belvárosában, közvetlenül a várfal közelében, a Dobó utcából nyíló Török-Magyar Testvériség terén állítottak szobrot Evlia Cselebinek, a XVII. századi híres török világutazónak. Szakértők szerint Cselebi munkássága legalább olyan jelentőségű, mint az olasz kereskedő és utazó Marco Poloé volt.
Evlia Cselebiről kevés feljegyzés maradt fenn. Annyit tudni, hogy az édesapját a török szultáni udvar ékszerészeként ismerték. Fia jó nevelést kapott és szépen énekelt. Cselebi sokfelé utazott a világon és sok emberrel is találkozott. Az élményeit egy terjedelmes sorozatban, az Utazások Könyvében írta le. Ezt a művét az 1680-as években az egyiptomi Kairóban tíz kötetben adta ki.
Útjai során 1660 és 1668 között Magyarországon is járt és élményeit a könyvsorozat hatodik kötetében írta le, amelyet később, a neves turkológus Karácson Imre (1863-1911) fordított magyarra és látta el jegyzetekkel. Kereken 110 éve, 1904-ben a Magyar Tudományos Akadémia jóvoltából jelent meg a magyar nyelvű változat.
A hírneves török világutazó érdekes képet festett a XVII. századi magyar állapotokról és - többek között - leírta Budát, a Balatont és Esztergomot is. De munkájából azt is megtudhatjuk, hogy látogatást tett Zrínyi Miklós Szigetvár egykori hős védőjénél és 1661-ben eljutott az akkori Felső-Magyarországra is. Ugyanakkor járt Budapesten is, leírása szerint, az erős bástyájú Buda váránál. Valószínűleg II. Rákóczi György erdélyi fejedelem udvarával is megismerkedett. A szerző a török történetírás hagyományait követve gyakran túloz munkájában. Ennek ellenére az Utazások Könyve mégis igen értékes forrás a mai szakembereknek, a XVII. századi Magyarországról.
Egyébként Egerben azért emeltek szobrot a török világutazónak, mert közel 350 éve, 1664-ben itt is járt. Az akkor török uralom alatt levő városról szólva visszaemlékezéseiben megemlíti a dzsámit, amelyet csaknem negyedszázaddal később, 1687-ben foglaltak vissza a magyarok. Az imahelyet a katolikusok kapták meg, akik Szent József tiszteletére káptalani templomnak használták. Azután az Irgalmasoknak ajándékozta Erdődy László Ádám püspök, amely a mellette épített kórház - ma modern gyógyítóhely - kápolnája lett. A nemrég befejezett egri belvárosi rekonstrukció részeként ez is megújult.
Evlia Cselebi írásában említést tett az egri minaretről is, amely ma Európa legészakibb, török kori emlékműve. A negyven méter magas "kőtű", 14 szög alaprajzú építmény. Emellett arra is utalt, hogy a törökök használták elsőként azokat a meleg vizű forrásokat, melyek az Eger-patak mellett törtek fel a föld alól és medencét alakítottak ki. Ennek későbbi reprezentánsa lett a város szívében található híres Törökfürdő, a gyógyturizmus egyik fellegvára Észak-Magyarországon.
A másik fennmaradt fürdőmaradvány pedig a vár tövében - a Tinódi Sebestyén téren - feltárt és felújított egykori tisztálkodóhely, amelyet Valide szultánáról neveztek el. Ebben viszont nem volt medence, mert gőzfürdőként működött és a tisztálkodást folyóvízzel biztosították.
A szerző a vár főbejárathoz közel levő egykori Török-kertbe is elkalauzolja olvasóit, amelyet jelenleg újjáépítenek és a jövőben különböző túrák kiindulópontja lehet. Ezt a jellegzetesen török kapuvédőbástyát, az úgynevezett „barbakán”-t ismét láthatják majd a vendégek.
