Fogunk idén cseresznyézni?
Luxus lett a gyümölcs, legalább hárommillió ember számára Magyarországon, ezt mindnyájan tapasztaljuk. A közeli Spar üzletvezetője elárulta, nemcsak nyugdíjasok állnak sorba reggel a bejáratnál, hogy a szépséghibás és félárra leértékelt gyümölcshöz, zöldséghez hozzájussanak.
Léteznek olyan – főleg import - gyümölcsök a magyar piacokon, amelyeket egyes vásárlói kör már nem tud megvenni. Legfeljebb nagyobb ünnepekkor, vagy ha jön az unoka, vesznek belőle néhány szemet.
Olcsóbb a whisky meg a pezsgő
A Fehérvári úti piac felső szintjén három-négyezer forint egy kiló barack, málna vagy áfonya. Annyiba kerül, mint egy üveg, Angliából behozatott whisky a szomszédos kínai árudában. A kivi, a banán, a narancs, az import szőlő olcsóbb. De ezek is kétszer többe kerülnek, mint tavaly, pedig már akkor is érződött a Covid-miatti áremelkedés.
Furcsa árarányok születtek az utóbbi időben: inkább viszek egy üveg pezsgőt ajándékba, minthogy vegyek fél kiló málnát…
A méregdrága, és persze nem szezonális, görögdinnye ott kelleti magát napokig. Budapest belvárosában még csak-csak elfogy – a magas keresetűek, a külföldiek, az árakra nem nagyon odafigyelő férfiak veszik. Milliók viszont kimaradnak belőle.
Szégyen, hogy ezt megérte ez a társadalom, miközben vitaminok ezreit tömködnék a reklámok az emberekbe – igaz, ezek sem olcsók. De hát gyümölcsöt nem azért vesz az ember, hogy egészségesebben éljen, hanem hogy élvezze azokat.
Nincs, aki leszedje
A minap egy turisztikai-gasztronómiai konferencián vettem részt, ahol jómódú, szakmai közönség jelent meg. A terülj-terülj asztalkám legnagyobb slágere a mesés, hatalmas szemű, ropogós cseresznye volt, persze portugál.
A körte lassan eltűnt, ami volt az se Magyarországon termett. Az alapvető népélelmezési cikk, az alma is kétszer annyiba kerül, mint tavaly, persze nem hazai, miért is lenne. Agrár szakemberek máig emlegetik, miért kellett kivágatni, ebek harmincadján hagyni a nyírségi almáskerteket, csak mert alább hagyott a rendszerváltáskor a szovjet export. Lóhalálban privatizáltak, aztán az új tulajdonos meg hagyta tönkre menni a gazdaságot.
De ami megterem, az is ott hever ősszel a fák alatt, mert nincs, aki leszedje. Egyszerűbb Spanyolországból rendelni.
A mélyhűtött se olcsó
A megfizethető fajtákért az idősebb nők hajlandók fél órát utazni a Lehel-piac „olcsóbb” oldalára, ahol török kereskedők vették át az uralmat, és szép, megfizethető árut kínálnak. Bevezető ár – mondhatnák sokan. De még így is keresnek rajta, - másképp nem csinálnák - holott minden fele annyiba kerül, mint máshol.
A vásárlók nagy része nem tudja, hogy a gyümölcs fogyasztói árának szinte semmi köze ahhoz, amennyiért a termelőtől vásárolják. Persze ő is ráteszi már az összes adót, járulékot, bírságot, bérleti díjat, termelési, energia és rezsiköltséget, munkabért - és ekkor jön még csak a szállítás, a benzin, a nagyker, majd a kisker, a szupermarket.
Mindenféle plusz költséget – az ársapkától az újfajta elektromos fizetőmasinák beszerzési áráig és a kötelező akciókig – beleszámítanak nemcsak a szóban forgó termékek árába, hanem az összesbe, közte a gyümölcsökébe is. Nem csupán a frissbe: a mélyhűtött meggy, ami egy éve termett, majd háromszor annyiba kerül, mint tavaly szeptemberben.
Mégis kinek az érdeke?
Tavaly egy Monor melletti barackosban szomorúan láttam, hogy bár roskadtak a fák a gyümölcstől, a 3-4 ezer forintos barack ott rohadt a fák alján, még pálinkának sem szedte össze senki.
Senkinek nem érdeke az se, hogy elkeljen a termés: bár házhoz mentem a befőzni valóért, ímmel-ámmal, tessék-lássék adták el a munkájukat láthatón mélységesen utáló munkások a gyümölcsöt, akik meglepve vették tudomásul, hogy vevő jött, helybe és nem kell berakni a furgonba a leszedett árut.
Hát így bizonyára nem is enyhül majd a gyümölcsmizéria.
Elek Lenke
