A turisztikai országmarketinggel kapcsolatos egyesületi állásfoglalásukkal vitába szállás előtt előrebocsátom, hogy annak szerzőjének eddigi állásfoglalásait nagyra becsültem, az elmúlt időszakban más hangsúlyokkal, de hasonló értékek talaján harcoltunk, mind saját, mint a TUTSZ színeiben előadott nézeteink hasonlóak voltak. Itt sem érték, hanem stratégiai eltérés okozza ellenvéleményemet, külön nagyra becsülve, hogy az állásfoglalást adó az új időszakban is tartja kritikus megközelítését.
1. A Matur állásfoglalása fókuszában szakmailag kettős aggodalom érezhető. Az egyik hogy időszerűtlennek tekinti olyan turisztikai kínálat marketingkommunikációját, amelyre a kereslet még nincs kellően generálva. A másik, hogy az ország pozicionálásban aggódik az örökségturizmus háttérbeszorulása miatt, noha az ide tartozókat tekinti hazánk bizonyítottan piacképes alaptermékeinek. (E területen véli meglévőnek egyediségeinket (USP), az egészségturisztikai termékeket versenytársainknál is meglévőnek látja.) Határozottan állítom, e termékprioritások ellentéte látszólagos! Az Új Széchényi Terv turisztikai fejezete társadalmi vitájában (a szaksajtóban is publikált) hozzászólásomban a fejlesztések vonatkozásában én is aggodalmamat fejeztem ki az örökségturisztikai attrakciók és a hivatásturizmus fogadóképessége fejlesztésének háttérbeszorulása miatt. A fejlesztések és a marketing azonban egész más: itt most egy új prioritás lesz az üzenetekben épp azért, hogy a kereslet jobban mozduljon. A kapcsolódó örökségturizmus termékek kikapcsolása az üzenetből fel sem merül. Egyediségünk épp e keresztkapcsolatban is meghatározható: sehol a világon olyan gyógyfürdő nincs ahol (az eleve egyedi: art nouveau vagy török) fürdőből világörökségi helyszíneken pl. az Operában lehet folytatni a programot. A hévizi tó, a miskolctapolcai barlangfürdő stb., épp elég USP-vel bír a szomszédos Ausztria modern welnesseihez képest. Az egyre inkább domináló belföldi turizmus vendégeit sem a kastélyok, templomok érdeklik, hanem a wellness, a 10 legnagyobb vendégéjszakájú turisztikai desztináció mind fürdőváros! Az épített örökségek, tradíciók, gasztro üzenete és a víz mind kölcsönösen erősítik egymást. A vendég több attrakció kombinációjáért mozdul a legszívesebben. Ha már USP-ről beszélünk, ne higgyük azt, hogy másutt nincsenek kastélyok, templomok, néptáncok és pecsenyék, minden közép-európai ország ezeket hangoztatja, vizuális üzeneteik alig megkülönböztethetők.
2. B2B , B2C Vitába kell szálljak a MATUR véleményével, mert a nem hatékony marketingköltekezés elkerülésére csak e megkülönböztetés alkalmas. A hatalmas lakosságszámú piacokon utcai plakátokra, kisszámú sajtómegjelenésre elkölteni a kevés pénzt nem célszerű, a study tourok, újságírók, médiumok milliókhoz juttatják el az üzenetet. Személy szerint azonban én sem fogadnám el, hogy marketingmunka csak a szakmát célozza s a B2C országpropaganda legalább egy a legkorszerűbb követelményeknek megfelelő weboldallal ne maradjon meg.
3. E sorok írója sem tekinti úgy, hogy „egészséges” marketingterv birtokában ne lennének sürgős teendők: Szereptalálás. A Zrt deklarált kereskedelmi alkatú, sales promotion vezérlő szerepéből ki-ki lépve nyugodtan beléphet a termékfejlesztésbe is (ahogy tette a BWI kampányban azzal, hogy fürdőbelépőt ad a télen idevetődő szállásfoglalóknak) Jelzőrendszer. A piacra jobb rálátással bírva jelzéseket adhatna az ágazati irányító hatóságnak, hogy az összes ágazati fejlesztés és az új intézményrendszer (TDM) gyümölcsei el fognak maradni, ha végre nem történik lépés a desztinációk marketingmunkájához elengedhetetlen új informatikai rendszer gyors kiírására, kialakítására, aminek (korszerű IT) az UNWTO ITB utáni üzenete is az eseményturizmus motorszerepe mellett a világturizmus fő trendjének tekint.
Karsai Árpád turisztikai tanácsadó