Ha ez utóbbi történt, jól titkolták, mert a tegnapi spontán felfedezésünk során megtudtuk, hogy június óta lehet megmászni a 197 lépcsőt a lélegzetelállító körpanorámáért. Várbéli újdonságokra vadászó portyánk során kollégámmal felfigyeltünk a toronysisak körüli alakok mozgására. Ezen a ponton meg is álltunk, és azonnal a kassza felé vettük az irányt, ahol előzetes regisztráció nélkül megkaptuk a szakmai jegyeinket, és mázlinkra 5 perc múlva indulhattunk is fel egy 20 fős, rajtunk kívül kizárólag külföldiekből álló csoporttal. Szó szerint egy régi álmom vált valóra, mert az elmúlt évek generál felújítása óta szinte odaképzeltem a toronyba a kilátót. Mivel Budapest legnagyobb erőssége a termálvizek mellett a fenséges panoráma (és ezért is a legfotogénebb főváros messze s távol a fővárosunk), így az ebben rejlő ziccert a Mátyás-templom sem akarta kihagyni. Vagyis a templom teljes felújítása idén júniusban csendesen befejeződött a torony megnyitásával.
A torony egy jól elkülöníthető turisztikai termék a Mátyás-templomon belül, pontosabban mellette, ugyanis a vendég egy közel 45 perces, jól felépített élményt kap, amely lépcsőzésből, mini tárlatvezetésből és bőséges panorámából áll. Mind az installációk, mind az élő idegenvezetők (ketten kísérik a csoportot) nagyon logikus tartalmat adnak a vendégek számára. Kezdjük azzal, hogy a lépcsők meg vannak számozva. Ha lépcsőről van szó, én mindig azt keresem, hogy több legyen, hisz a lépcsőzés fél egészség. Tudom, hogy sokaknál ez annyira fontos adat, hogy a fokokat azonnal átváltják méterekre, majd emeletekre. Rendben, legyen kb. 40-45 méter a leküzdendő magasság, és ezt váltsa át emeletre ki-ki, ahogy akarja. Jó hír viszont, hogy a torony adottságai miatt elég szűkre szabott „csigalépcsőház” két helyen is kiszélesedik. Az első harmadban egy minikiállítás keretén belül többek között a látogatók elé kerül az eggyel korábbi felújítás során elhelyezett időkapszula tartalma, amit természetesen itt nem fogok elárulni, hogy miket rejtettek el benne anno. Itt az idegenvezetők kettéválasztják a csoportot egy sportosabb és egy komótosabb tempójú csapatra, hogy a torony második harangtermét kellő lazasággal tudjuk elfoglalni tumultus nélkül, majd adjuk tovább a stafétát a kényelmes csoportnak. Végezetül mindenki felér a túra megkoronázásának számító torony körüli körerkélyre.
Itt fent eláll a szavunk a látványtól, de ha mégsem így történne, akkor idegenvezetőink minden felmerülő kérdésre megpróbálnak válaszolni. De ami a legszebb az egészben, hogy öt perc múlva nem zavarnak le bennünket, hanem a fényképezkedés után bőven jut idő megpihenni ebben a hatalmas térben, és beleélni magunkat a város feletti magasságba, mint ha Corvin Mátyás hollója lennénk, vagy egy drón. A Mátyás-templom körpanorámás toronyerkélye körülbelül 210-220 méterrel van a tengerszint felett, és körülbelül 45 méterrel az utcaszint felett, ami azt jelenti, hogy jóval magasabbról kínál panorámát, mint a Szent István Bazilikahasonló kupolaerkélye, és összességében majdnem olyan magasan helyezkedik el, mint a szomszédos Gellért-hegy teteje. Fontos információ idegenvezetőknek, hogy a toronytúrák napközben minden egész órakor indulnak, és egy-egy turnusban, vagyis óránként körülbelül 20 vendéget tudnak fogadni. Szerintem is jobb, hogy eddig nem verték nagydobra a kilátó létezését.
