A szalagos varánusz ragadozó, élőhelyének egyik csúcsragadozója. Előszeretettel fogyasztja a dögöket, de kifosztja a madárfészkeket is, megeszi a halakat, elkapja a kisebb emlősöket és madarakat. A táplálék felkutatásában kiváló szaglása segíti. Ha teheti, fajtársainak tojásait illetve a saját fajába tartozó fiatal példányokat is elfogyasztja.
A Pécsi Állatkertben régóta láthatnak varánuszokat állatkertünk látogatói, hiszen az első példányok már az 1980-as évek elején megérkeztek. A korabeli híradások szerint ekkor már szalagos varánusz is megtalálható volt a gyűjteményben. 2016-ban, amikor állatkertünk teljes felújítását követően az Akvárium-Terrárium újra az Állatkertbe költözhetett, a szalagos varánuszok is új terráriumot kaptak. Ervin egykori párja, Ervina ekkor új társat kapott maga mellé egy fiatal hím személyében. Az elmúlt évek során azonban kiderült, hogy az újonnan érkezett “fiatalember” valójában maga is hölgy. Ervina és “vőlegénye” ugyanis tojásrakásba kezdtek, így kiderült, hogy az állatkertnek két nőstény állata van. Ervina kezdetben meglehetősen satnya, kis méretű tojásokat rakott, melyeket azonban egyre szebb és szebb fészekaljak követtek. A legutolsó fészekaljat kíváncsiságból keltetőgépbe rakták az állatkert kollégái, melyek közül a fél éves kelési idő lejárta után 4-ből egészséges kis varánuszok keltek ki! Ez már önmagában is óriási öröm, hiszen bár az elmúlt közel 30 év során több varánuszfaj is megtalálható volt a Pécsi Állatkert gyűjteményében, korábban még sohasem szaporodtak ezek az állatok.
Felmerül a kérdés, hogy hogyan jöhettek létre egészséges utódok hím állat jelenléte nélkül? Két eshetőség is felmerült, pontos választ erre a kérdésre egy, a közeljövőben zajló DNS-teszt fog adni. Az egyik verzió, hogy a nőstény varánusz még az “előző párjával”, vagyis a tényleges hímmel párzott, több, mint 3 évvel ezelőtt! Mivel egyes hüllőfajok nőstényei képesek hosszabb-rövidebb időre elraktározni szervezetükben a hímek örökítőanyagát, ez reális magyarázat lehet. Ebben az esetben azonban extrém hosszú tárolási időről beszélhetünk, hiszen a nőstény állat immár több, mint 3 éve nem volt együtt hímmel, ezen kívül a hím idős kora miatt valószínűleg nem volt párzás a varánuszoknál.
A másik lehetséges válasz a kérdésre a szűznemzés, vagyis a partenogenezis. A folyamat során a nőstény állatok hím közreműködése nélkül képesek életképes utódokat létrehozni. Ez a jelenség általánosan ismert a varánuszoknál, és különösen hasznos akkor, ha az állatok egynemű környezetbe kerülnek, pl. egy új szigetet szeretnének meghódítani. Az így létrejött utódok mindegyike hím, így ezek az állatok felcseperedve könnyen párosodhatnak a populáció nőstény tagjaival. Szűznemzést már több varánuszfajnál is megfigyeltek, a kisebb méretű fajok mellett a komodóinál is. A Pécsi Állatkert kollégái azonban nem találtak arra nézve írásos feljegyzéseket, hogy szalagos varánuszoknál valaha megfigyeltek volna szűznemzést, amit egy külföldi szakember is megerősített.
A hamarosan esedékes DNS tesztnek köszönhetően mindenre fény derül.
