Azonban a hazai topvendéglátós optimistább az átlagmagyarnál: „A meteorógiai előrejelzés szerint vasárnapra már jó idő lesz”, Egy másik hang: „Nem is rossz ez a csapnivaló idő, így legalább nem utaznak el az emberek a pünkösdi hosszú hétvégére, hanem a fővárosban maradnak, és kilátogatnak hozzánk”. Közben látjuk a közösségi oldalon, amint a négynapos program egyik műsorvezetője, Mautner Zsófi épp azt közli követőivel, hogy idén a pink gumicsizma mellett dönt. És azt is észre vesszük, amint az egyik kiállítói stand hölgyei kiosonnak a szomszédos piacra, és kínai gumicsizma zsákmánnyal, valamint esernyőkkel „felfegyverkezve” térnek onnét vissza.
Krokodil kaja
Időnk, mint a tenger – és lassan a különböző, Magyarország legjobb étkeit kínáló kisházak közötti füves területek illetve kavicsutak is jobban hasonlítanak a kiöntött tengerre, mintsem egy ápolt és kellemes parki sétányra. Majd arra leszünk figyelmesek, amint az egyik kiállító, az egyik budapesti ötcsillagos szálloda menedzsere épp azt mutatja a körülötte állóknak: „Igen, ebben a tóban, ami itt van előttünk, lakott az a krokodil, amit ebédre készít a séfünk.” Kiderül, nem viccel, tényleg krokodilt kínálnak a fesztiválozó vendégeknek, de persze nem a mesterséges tavacska vadkacsái és aranyhalai közül halászták ki a hüllőt, hanem kissé távolabbról, Ausztráliából érkezett. „Állaga a sertéskarajra, színre a csirkére, ízre kicsit a halra emlékeztet”, mondja közben a séf, miközben készíti az ízletes krokodilszendvicset. Zöldségekkel, párolt rizzsel és indonéz rendang szósszal kínálva. Idegenkedve kóstoljuk, de megállapítjuk, ennél nagyobb bajunk sose legyen, minthogy a krokodilt mi esszük meg – ahelyett, hogy jó étvággyal ő fogyasztana el minket.
Paprikás csirkepöri a király
Másutt friss, gyümölcsös bort kóstolunk, trendi habzóbort, a kávésok standjánál tökéletes burundi feketét. Meg persze paprikás csirkét parikás csirkével – hiszen az idei Gourmet-n ez most a fesztivál alapeledele. Szégyenkezve valljuk be, nekünk bizony a hagyományosan elkészített ízlik igazán, galuskával, tejfölös ubisalival, ahogy nagyanyáink készítették anno, a mindenféle újragondolt csirkepaprikás, amiről az anyja sem mondja meg, mi az valójában, annyira nem érint meg.
A pék pókja
Közben kihajolnak ismerőseink rommá ázott pavilonjuk rései közül, és egy másik exkluzív csemegét tesznek elénk: tengeri pókot sütögettek, melegen ajánlják, kóstoljuk meg. Ízlelgetjük az ízelt lábút, és úgy döntünk, a pók maradjon a hálójánál, mi meg inkább a hagyományos paprikás csirkénél, de egy biztos: aki ma tudni szeretné, hogy mit gondolnak Magyarországon a topéttermek, bisztrók és street food konyhák a gasztronómia terén, ha átugrik egy-két pocsolyát a budai Millenárison ezen a hétvégén, máris végigkóstolhatja a teljes topgasztronómiai kínálatot, és jóféle bort, pezsgőt, háziszörpöt, majd akár a legtrendibb kávét hörpinthet mellé.
