Az indiai lótuszok a szegedi botanikuskert büszkeségei, Közép-Európa legnagyobb állománya található az arborétum egyik tavában. Az állomány csaknem egyidős a kerttel, az első növények az alapítás után néhány esztendővel, 1932-ben az óföldeák-gencsháti Návay-kastély tavából kerültek Szegedre.
A látogatók megcsodálhatják a lótuszos tavat, amely a japán kert része.
A rendezvény névadó növénye, az indiai lótusz ilyenkor látható teljes pompájában. A víztükör fölé magasan kiemelkedő sötét rózsaszín lótuszvirágok tömege fogadja a vendégeket, és már láthatók a magokat rejtő – leginkább zuhanyrózsára hasonlító – termések is. A tó szigetének teaháza kellemes kitekintő és pihenőhelyet kínál e különleges látvány befogadásához. Szombaton és vasárnap hét alkalommal is lótusztúrák indulnak a Buddha-szobortól, ezen a botanikuskert munkatársai mutatják be a virágot és más távol-keleti növényeket az érdeklődőknek.
Fotó: Szegedi Tudományegyetem Füvészkert
A legenda szerint Buddhának életet adó növény őshazája Ázsia mérsékelt égövi területének déli-, délkeleti vidéke. Később, a buddhizmus terjeszkedésével jutott el a szubtrópusi, forró égövi vidékekre is, egészen Ausztrália északkeleti részéig. Napjainkban széles körben hatalmas vízi ültetvényeken termesztik, dísz-, táplálék- és gyógynövényként is hasznosítják.
A virágok a templomokat díszítik, a víz alatt az iszapban található szárakat rántva, főzve, sütve fogyasztják, megszárítva lisztet őrölnek belőle, a fiatal hajtásokból és levelekből salátát vagy kompótot készítenek, termését pirítva, kandírozva fogyasztják, a nagyobb leveleket pedig csomagolásra használják.
