Kincsesháznak nevezték el a Nádudvar jelen van című településtörténeti gyűjteményt, A kapások költője címet viselő Nádudvari Nagy János emlékszobát bemutató állandó kiállításokat, A pásztorok útja című időszakos kiállítást és a múzeumpedagógiai programoknak helyet adó épületet. Egy fürdőfülkét meghagytak közel eredeti állapotában.
A termálkút vize gázzal melegítve
Ludmanné Papp Ilona, a helyi Kövy Sándor Általános Iskolában tanító történelemtanár nevéhez fűződik a Kincsesház kialakítása. Harminc éve kezdett a gazdálkodáshoz szükséges régi tárgyak és a pásztorélet kellékeinek gyűjtésébe. Tanítványai vetélkedőkre készülve vitték be az iskolába a tárgyakat a lelkes kollégákkal együtt. Ahogy híre ment a gyűjtésnek, a település lakói is összeszedték a már nem használt régiségeket és ők is elkérték a házaiktól az itt-ott, például az ólak mellett kallódó, kidobott eszközöket. A gyűjteményt a református parókia két használaton kívüli helyiségében mutatták be kiállítás formájában. A megyei honismereti versenyen két alkalommal is megnyerték a legjobban megrendezett kiállítás címet. Majd a kiállítás új helyét a közfürdő épületében találták meg. Az 1911-ben közfürdőnek épült házban 3 fürdőfülke volt merülő káddal. Akkoriban fúrt a környéken Pávai Vajna Ferenc, és a közfürdő építtetője, Kovács Gábor is fúratott egy termálkutat, vizét gázzal melegítette, és azt vezette a fürdőfülkékbe. 40 évig fürdőházként működött az épület, majd a 60-as években öregek napközi otthona lett újabb 40 évre. 2004-ben az idősek napközije másik épületbe költözött, és a fürdőházat a Közgyűjteményi Alapítvány vette birtokba 2005-ben. Ott talált otthonra a helytörténeti gyűjtemény. A rossz állapotban lévő épületet a Leader program pályázati összegéből felújíttatta az önkormányzat, újra rendezték a kiállításokat és vasárnap újra megnyitották a házat.
A megbecsült múlt jelenti a jövőt
Lassan befejezzük a szennyvíz beruházást, ezzel csatornázott település lesz Nádudvar. Készen van az ivóvíz javító program több mint 200 millió forintból, megszépült a piac, a parkok egyre virágosabbak, az iskolára és az óvodára sok-sok millió forintot fordítottunk a Leader programból – ismertette a Kincsesház megnyitóján Beke Imre polgármester. A Leader programból kaptunk támogatást a Kincsesházra, mely végül többe került a megnyert összegnél, annyiba, amennyiből akár újat is építhettünk volna, de mi nem akartunk, hanem a régit akartuk felújítani, megőrizni tetőszerkezetével, nyílászáróival együtt – tette hozzá. Majd azt kívánta a pásztoroknak, adományozóknak, minden látogatónak, hogy lakják be az épületet közösen. Ugyanis annak a nemzetnek van jövője, amely a múltját megbecsüli. – Tud élni a hagyományaival a település. Ismerik múltjukat, és megőrzik őseik lenyomatát. A közösség kincsnek, értéknek tekinti saját múltjának tárgyait – mondta Vajda Mária néprajztudós, a hortobágyi pásztorok nagykövete a megnyitón. – A ház sikerének titka a legfontosabb üzenet: sok ember végzett sok munkát érte – osztotta meg gondolatait Bodó Sándor országgyűlési képviselő. Fontos, hogy lelkes, jó szándékú emberek kapják a külső támogatást, azok, akiknek megvan a belső akaratuk is. Összefogással, tervszerű irányítással minden lehetséges.
Cseréld ki a lovad a magadéra!
A pásztorok útján címet viselő kiállításon a pásztorélet mindennapjait ismerjük meg. Szűrök, rackabunda, csizmák, pásztorkészségek, viharlámpa, állatbilyog, dózni (dohánytartó) sorakoznak a pásztor sziluettek előtt, a sarokban kontyoskunyhó áll, benne felakasztva a pásztorok hagyományos ételeinek elkészítéséhez kellő sós szalonna és száraztészta. Más hírjelző eszköz hiányában a pásztorok a gémeskutat használták fel, hogy üzenjenek egymásnak. A jelzéseket bemutató rajzokból és magyarázatokból megtudjuk, hogy például ha a vízmérő dézsa teljesen bele van nyomva a kútkávába, az azt jelenti, hogy: Vigyázz! Látogatók érkeznek, ha nem a saját lovadon ülsz, cseréld a magadéra.
Kenyérsütés, szövés, fonás
A helytörténeti kiállítás témák szerint ismerteti a nádazó mesterséget folytató település lakosainak életét, így a földművelést és állattartást, a kenyérsütés hagyományát, a háziipari tevékenységet folytatók munkáját, a fazekasmesterséget és a népi mesterségeket oktató kézműves szakiskolát. A település neve a náddal kapcsolatos. Az árterekben növő náddal kerítették be az emberek az udvaraikat, nádtetőket, nádfalat készítettek. A paraszti gazdaság a 20. századig önellátó volt, a gazdasági udvarban, ólakban, melléképületekben élő háztáji állatok adták a tejet, húst, tojást a ház lakóinak. Ötven évvel ezelőtt még maguk sütötték a kenyeret a gazdaasszonyok a háznál és otthon dolgozták fel a kendert szőttek, fontak. 1899-ben alakult meg a háziipari szövetkezet, gyékényt, fűzfavesszőt fontak a szövetkezetbe bedolgozó emberek. Készítettek például „lúitető kaskákat”, azaz ló etető kosarakat is. A több mint 100 éves fazekasmesterség agyag edényei is felsorakoznak a kiállításon a kézműves szakiskola életképével együtt. Nádudvari Nagy János 15 000 kötetes könyvtárából 2500-at adott a család a Kincsesháznak, az emlékszobában helyezték el a könyveket.
Múzeumpedagógia gyerekeknek, felnőtteknek
Az eddigi hétvégi nyitva tartás helyett állandó nyitva tartással készül várni a Kincsesház a látogatókat. Múzeumpedagógiai foglalkozásokat terveznek, lényege, hogy a ne csak nézze a látogató a tárgyakat, hanem tevékenykedjen is a látottak kapcsán. A munkatársak ingyen végezték a munkát 2005-2012 között, jelenleg három közmunkás dolgozik ott, és még több közmunkást szeretne fogadni a foglalkozások megtartásához Ludmanné Papp Ilona a civil szervezet, a Közgyűjteményi Alapítvány által működtetett házban. A város tanulói már kedvcsináló és kreatív módon saját képükre formálták a foglalkoztató régi iskolai székeit, színes képeket festettek rájuk. Barátságos hely, készséges munkatársak várják az érdeklődőket. Éljenek vele!
