A falu központjában levő egyik házban él a tősgyökeres dédestapolcsányi dr. Kiss Miklós állatorvos, ak otthonában rendezte be a kétezer darabból álló magángyűjteményét. Mindezt az idős állatgyógyász közel öt évtized alatt a saját örömére, hobbiból alakította ki, amelyet be is mutat az érdeklődőknek.
Elmondása szerint közelebbről nem foglalkozott néprajzzal, inkább csak kedvtelésből csinálta a gyűjtést. A könyvtárában viszont néhány régi becses kiadvány is megtalálható, mert hogy azokat is összeszedte. Így például egy 1661-ből származó, Károli Gáspár által fordított magyar nyelvű Biblia, melyet Nagyváradon nyomtattak. Másik különlegessége pedig egy Petőfi Sándor verseit tartalmazó kötet 1847-ből. Ez azért egyedi, mert a kiváló költőnek azokat a műveit tartalmazza, amelyeket az 1848-49-es forradalom és szabadságharc előtt írt.
Több helyen is bemutatták a gyűjteményt
„Akkor kezdtem a gyűjtést, amikor a falusi portákon, a padlásokon még sok régi tárgyat találtam – mondta dr. Kiss Miklós tulajdonos-tárlatvezető. – Ma már ez nem így van, mert eléggé megcsappant a tárgyak száma. Még 1967-ben kezdtem el a munkát, és ez a szenvedélyem az elmúlt évtizedekben is töretlen maradt. A gyűjteményem fele az egykori bélapátfalvai keménycserépgyárban készített tányérokból áll. Az üzem, ahol ezeket készítették, 1832-től 1927-ig működött. De vannak itt cserépedények Hollóházáról, Telkibányáról, Miskolcról, Városlődről és Farkaslyukból is. Ezek mellett cseh és német nyelvterületekről származott darabokból is őrzök néhányat.”
A bemutatott tányérokat, korsókat, kancsókat, bögréket, tároló edényeket egykor a mindennapi élet tartozékaiként használták az emberek a településeken. Akadnak közöttük gömöri és alföldi fazekasmesterek munkái is. Mindezekből korábban tárlatot rendeztek Ózdon, Miskolcon, Kazincbarcikán, Szilvásváradon és Bélapátfalván is, jelentős sikerrel.
Vizeskorsó a nagyapa nevével
„Immár 51 éve dolgozom a szakmámban ezen a vidéken – jegyezte meg a tulajdonos –, így módom volt arra, hogy alaposan körülnézzek, és gyűjtsem ezeket a tárgyakat. Tíz tulipános, matyó díszítésű ládát is őrzök. De látható itt a palóc lakásokban használt karfás pad is. Nekem a legbecsesebb az a vizeskorsó, amely 1896-ban – a millennium évében – készült, és nagyapám, Kiss József névét őrzi. Ezt a bejárat melletti asztalon állítottam ki. A legrégibb tárgy viszont egy kulacs, amely 1876-ból való, és a falra akasztva szemlélhetik meg a látogatók. Ugyanakkor megtalálható a gyűjteményemben egy több mint százéves szuszék is. Ebben az egyszerűen kivitelezett fedeles ládában valamikor gabonát, lisztet vagy más terményt tároltak.
A privát múzeumot a család továbbra is egyben tartja
Dr. Kiss Miklós néhány hét múlva tölti be a 82. életévét. A szülőfalujában nagy tisztelet övezi. A családja, a gyermekei úgy döntöttek, hogy továbbra is egyben tartják a népi alkotásoknak ezt a különleges kincsestárát, a privát múzeumot Dédestapolcsányban. Nem véletlenül gondolják így, hiszen ma már szorosan hozzátartozik az Élmények Völgyében található nevezetességekhez.
Az érdeklődő turisták, iskolai csoportok pedig bejelentés alapján látogathatják a tárlatot, ahol jó megpihenni a régi emlékek között.
