A gyász valamilyen veszteség következtében létrejövő érzelmek, magatartási formák összessége. Gyászolni szinte bármilyen veszteség után lehet, de a legerőteljesebb érzelmeket a gyászolóhoz közel állók halála váltja ki. A gyász nem állapot, hanem egy bonyolult, több lépcsőből álló folyamat, ez leginkább a személyiség, a korábbi tapasztalatok és az elhunyttal való lélektani viszony függvénye.

 Előfordul, hogy valaki nem megy végig a gyászfolyamat állomásain, nem jut el az elfogadásig, hosszú idő elteltével sem képes visszatérni a normál életvitelhez. A megrekedés a gyászban, szokványostól eltérő gyászreakciók, vagy a gyász látszólagos elmaradása az úgynevezett komplikált gyász. Az esetek körülbelül 10-20 százalékában történik ilyen, különösen jellemző akkor, ha a veszteség váratlan, nem előzte meg betegség, nagyon idős kor. Ha a gyászoló rendkívül erősen kötődött az elhunythoz, ha ellentmondásos érzései voltak vele szemben, vagy ha az elhunyt a gyermeke, nagyon fiatal hozzátartozója volt.

Ebben az esetben a gyász kezdeti, szokványos tünetei elhúzódhatnak, akár éveken át is fennállhatnak: a gyászoló szorong, céltalan, emberi kapcsolatai beszűkülnek. Ilyenkor már nem elég a családi, baráti támogatás, szakember segítségére, terápiás munkára van szükség. Fontos, azonban, hogy a környezet észre vegye, hogy mikor jött el az a pont, amikor már érdemesebb pszichológushoz, pszichiáterhez fordulni.

Gyász a munka világában

Minden munkahelyen elkerülhetetlenül előfordul, hogy az egyik kolléga gyászol. A munkajogi szabályok szerint hozzátartozó halála esetén a munkavállaló mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól két munkanapra. Vagyis két szabadnapot vehet ki az éves rendes szabadságán felül. Ezt érdemes is kihasználni, nem ilyenkor kell bizonyítani, hogy milyen hasznos munkavállaló valaki. Sőt, ha a cég lehetővé teszi, plusz szabadságot is érdemes kivenni. Vannak munkahelyek, ahol erről külön szabályozás van, esetleg már a munkaszerződésben is érintik a kérdést.

Vannak, akik úgy érzik, hogy képtelenek dolgozni a lesújtó hír után, míg mások éppen ellenkezőleg, a munkába menekülnének, hogy elkerüljék a gyászfolyamat állomásait, a szembenézést a veszteséggel. A munka ugyan valóban képes egy ideig elterelni a gondolatokat, de a gyász elfojtása később megbosszulhatja magát.

Mit tegyünk, ha az alkalmazottunk, kollégánk gyászol?

A legtöbb munkahelyen nincs külön protokoll arra a helyzetre, ha valakit trauma, gyász ér. Általában az történik, hogy kicsit békén hagyják az illetőt, egy ideig nem adnak neki komolyabb terhelést jelentő feladatokat, és bíznak abban, hogy minél előbb a régi önmaga lesz. A legtöbben a részvétnyilvánításon túl szóba sem merik hozni a témát a munkahelyen. Vannak, akiknél ez a megfelelő kezelés, ugyanakkor ez a túlzott tapintat oda is vezethet, hogy a gyászoló elszigetelődik, úgy érzi, hogy nem kap támogatást, megértést a közösségtől, amelyhez tartozik. Ezek az érzések hosszabb távon elidegenedéshez, a lojalitás csökkenéséhez vezethetnek.

Éppen ezért a munkahelyi vezető feladata, hogy odafigyeljen a gyászoló munkatársra, óvatosan jelezze, hogy ő és a kollégák jelen vannak, készek támogatást adni, jelentsen ez érzelmi támaszt, vagy konkrét feladatokban nyújtott segítséget. Hagyja, hogy a gyászoló döntse el, mennyit szeretne erről beszélni, mennyi könnyítést kér, mennyire igényli a kollégák jelenlétét például a temetésen. A legjobb, ha – hasonlóan a gyerekszülést követő időszakhoz – felkínálják neki a fokozatos, esetleg egy ideig részmunkaidős visszatérés lehetőségét, ha kéri.

A cikk a Budai Egészségközpont pszichológusainak közreműködésével készült.