Az eddig ismert és nem ismert információk alapján az MTÜ mintegy 20 kiemelt térséget jelöl ki, amik leendő turisztikai szervezeteit mai szóhasználattal "térségi TDM"-nek is nevezhetnénk akár, de sok még a kérdőjel, hogy valóban azok lesznek-e? Sok múlik a térségi TDM-ek és a térségi MTÜ-cégek közötti viszony jellegén, ami ha nem rendszerszerű, általános irányelvek mentén alakul ki, további kérdőjeleket vethet fel.

Két térségi szereplő a pályán

A turizmusfejlesztési törvény szerint a kiemelt térségek meghatározó szervezete a turisztikai projektek fejlesztését, üzemeltetését végző, 100%-os állami tulajdonban lévő, szakmailag az MTÜ-höz köthető cégek lesznek - ezek egyértelműen nem TDM szervezetek és a jelenlegi információk alapján nem is kívánnak azok lenni, sem döntéshozatalukban, sem tevékenységükben.

Már ma is sok helyen létezik ugyanakkor a másik szereplő, a 2-5 helyi TDM által, vagy további szereplők bevonása esetén akár 10 tag által létrehozott térségi TDM szervezet, amiből jónéhány elképzelés kialakult az elmúlt években és amely kezdeményezések a megvalósulás különböző fokára jutottak, maradtak elképzelések vagy a működésig jutottak, esetleg a felszámolásig. A Balatonnál térségileg-regionálisan, Bakony-Balaton térségében, Vas megyében, Sopron-Fertőtájon, Duna-Gerecse, Velencei-tó, Mecsek térségében, a Dunakanyarban, Nógrádban, a Mátrában, Eger térségében, a Zemplénben, Nyíregyháza és Szatmár-Bereg térségében, Hajdúszoboszló-Debrecen-Hortobágy aranyháromszögben, a Tisza-tó térségében, a Szolnok körül kialakult Alföld Szívében, Gyula-Békéscsaba-Békés aranyháromszögben, Csongrád és Bács-Kiskun megyében. Az elképzeléstől a működő térségi kft.-ig, egyesületig színes a paletta és a legtöbb helyen elmondható, hogy a helyi turisztikai egyesületek, TDM-ek jónéhány éve gondolkodtak vagy lehetőségeiktől függően tettek is a térségi együttműködés megvalósításáért.

Fő cél a márkázhatóság

Az újonnan létrehozandó kiemelt térségek egyik, ha nem a legtöbbször emlegetett célja a márkázhatóság és így a versenyképes piacravitel, tehát az alábbi szempontokat és folyamatokat minden létrejövő kiemelt térségnek érdemes önmagára nézve "lefuttatni" - ha még nem tette meg.

A márkázás egy desztináció versenyképes identitásának a létrehozását jelenti, ami...

• különlegessé és emlékezetessé teszi,
• megkülönbözteti más desztinációktól,
• képviseli a desztináció alapvető és tartós értékeit,
• a marketingkommunikáció minden elemében megjelenik,
• alapján a látogató érzéseket csatol a térséghez.

A márkafejlesztési folyamatban...

• A desztinációk piaci szegmenseket határoznak meg
• Minőségi adatokat eredményező kvalitatív kutatást folytatnak vendégeik között
• A turizmusban érintettek köre bevonásra kerül a folyamatba
• A következetes, felismerhető desztinációs márkát célcsoportok szerint flexibilisen felhasználhatóan alakítják ki. A márka elemeit nem feltétlenül kell mindig azonos hangsúllyal megjeleníteni, ugyanakkor a látogatónak éreznie kell, hogy egy helyről jön az üzenet
• A desztinációs márka jellemzően földrajzi vagy tematikus alapú lehet, illetve a kettő ötvözete

A márkafejlesztési folyamatot követő márkabevezetés, menedzselés és monitoring szakaszokkal az éppen kialakuló, új kiemelt térségek viszonylatában még korai lenne foglalkozni, az eddig kialakult térségek pedig már túl is vannak rajta.

Térségek, márkák, lehetőségek Magyarországon

A már fentebb felsorolt térségi TDM-kezdeményezések és az MTÜ térségi kft.-k sem a jelenlegi szándékok, sem a jogszabályi háttér akadályai miatt várhatóan nem fognak egyesülni, így az együttműködés más, partnerségi alapokon nyugvó jellegű lehet.

A jogszabályok eddig két kiemelt térséget, Sopron-Fertőtáj-Büköt és a Balatont határozták meg, ami egyúttal előrevetíti az MTÜ térségi kft.-k illetékességi területét is. De mi újság a TDM-ek illeszkedésével? A teljesség igénye nélkül, a Balatoni regionális TDM szervezet tulajdonképpen lefedi a területet, sőt a desztinációban magyarországi viszonyok között nagy hagyományokkal rendelkező térségi szereplők is vannak, pl. a Nyugat-Balatoni térségi TDM, de pl. a területbe belenyúlik a Bakony-Balaton térségi TDM is, ami szintén a kevés működő térségi TDM egyik példája volt. Illeszkedésük az új elképzelésekhez részleges... Sopron-Fertőtájon hosszú időn keresztül belső, térségi kezdeményezéseknek ellenálló zárvány volt a Sopronon kívül legjelentősebb vendégéjszakával rendelkező Hegykő, illetve a kiemelt térség büki kiegészítése lesz érdekes kihívás, ami eddig a vasi megyei alapú térségi kezdeményezés felé volt - amúgy minden szempontból logikusan - elköteleződve, a jogilag is megalakult vasi TDM szervezetben. A térségen belüli szervezetfejlesztés gyorsan felmerülő kérdése lesz, hogy turisztikai teljesítményével a teljes Sopron-Fertőtájat leköröző, jelenleg mégis "odacsapottnak" tekinthető Bük-Bükfürdő milyen kényszerházasságra lát lehetőséget? Itt egyébként még a Sopron-Kőszeghegyalja üdülőkörzet is felsejlik, bár ennek egyik névadója, Kőszeg épp nem része az új kiemelt térségnek.

A források mindig egy lépéssel előrébb járnak

A helyi szereplők viselkedését persze "tudatmódosító" szerként előbb-utóbb áthathatja az az előrevetített, mintegy 4 milliárd forintos pályázati keretösszeg, ami a térségek turisztikai intézményrendszerének fejlesztésére fog jutni, akár már 2017-től. Nagy kérdés persze, hogy ez most a térségi TDM szervezeteket célozza vagy az MTÜ térségi kft.-ket? Az viszont sajnos nem kérdés, hogy bármelyik szereplő is a célzott, a térségi szervezetfejlesztés az általános és kiszámítható, jogszabályi alapon biztosított források helyett tovább folytatja a pályázati kiszolgáltatottságot, és mint az elmúlt év vége mutatta, ez a lélegeztetőgép egy pillanat alatt lekapcsolható.

A tervezett forrásokból megvalósítandó szakmai célok között nyilvánvalónak tűnik a fenti márkázási folyamat végigvitele, ha már egyszer ez az egyik legfontosabb kimondott cél - és itt egyik-másik térség bizony vért fog izzadni, hogy összehozzon egy térségi márkát. Ugyanakkor a "helyi TDM-ek a térségi TDM szervezeteken keresztül juthatnak forráshoz" elképzelés magában hordozza annak a lehetőségét (veszélyét?), hogy a forrásközpontú gondolkodásban a helyi TDM-feladatok hirtelen térségivé fejlődnek (pl. információs irodák működtetése)... Amennyiben viszont valóban a térségi TDM-feladatokra koncentrál a forrás, úgy a helyiek valójában forrásmegvonásban részesülnek, aminek eredményeként úgy néz ki az egész, mintha egy szék ülőlapját gyönyörűen kidolgoznánk, épp csak közben elfűrészeljük a lábát... Amiből egy sámli jellegű megoldás következik és azzal bizony igen nehéz versenyképesen odaülni a hazai vagy nemzetközi turizmus asztalához...

A térségek előtérbe helyezése ugyanakkor megoldást nyújthat az eddig esetleg a "helyi kiskirályok" ellenállása miatt nem megvalósult térségi összefogásoknak, ahol akár a szakmai szereplők, TDM-ek a gyakorlatban együttműködtek, de ez a helyi politikusok ellentéte miatt nem tudott konkrét térségi turisztikai szervezet létrehozásában megnyilvánulni.

Összességében az látszik, hogy a turizmus az elmúlt egy évben kiemelkedő kormányzati "figyelemben" részesül, repkednek a milliárdok, tízmilliárdok, százmilliárdok, amihez viszonyítva a TDM-ektől visszatartott vagy később tervezni juttatott 2-4 milliárd forint sorsa az összegszerű hatáson messze túlmutatóan fogja befolyásolni az ország turisztikai teljesítményének alakulását.

A madzag tehát fel van mézezve, már csak az a kérdés, hogy van-e még belül madzag, ami megtart...?