Az ülésen a szövetség részvevőin kívül a Stratégia körüli csöndet először megtörő Dunakavics Podcast sorozat szerkesztői (Nagy-Szász István és Kovács Balázs) további szakmabeli szakértőként Kovács László (MVI) és Boross Kitti a Corvinus tanársegédje vettek részt.

A heves, konstruktív vitákban részt vett a Szövetség elnöke Holczer Ágnes , alelnökei Kraft Péter és Próbáld Ákos és Karsai Árpád, és mellettükmég sokan a szövetségből. Mint az közismert , a 2021 júniusában elfogadott Turizmus 2.0. dokumentum az ágazati szereplők és turisztikai fejlesztés számára zsinórmértékül szolgáló Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia (NTS) felülvizsgálatát tette szükségessé a járványválság és az elmúlt három évben gyűjtött további tapasztalatok okán.

A 49 szakmai szervezet által elfogadott dokumentum a szektor meghatározó tervezési anyagának tekinthető, amely beavatkozási pontokat, versenyképességét növelő eszközöket, sőt teljesen átalakuló turizmus-szervezeti rendszert határozott meg.

A turizmus szektor általi közös „birtokba vétel” szükségessé teszi, hogy a stakeholderek beszéljenek róla, megvitassák, lefordítsák a mindennapok teendőire, és konszenzus legyen a Stratégiáról.

Szakértők, szakmai szervezetek eszmecseréje segítheti a víziókat, célkitűzéseket és nekirugaszkodásokat felvonultató művet.

A TUTSZ kerekasztalbeszélgetése arra is választ keresett, hogyan szolgálja a Stratégia az új turizmus építését, amelyek fő értékei és adósságai, hogyan tudják a szakma szereplői aprópénzre váltanii a stratégiát.

Az ülés három kérdéssel foglalkozott:

1. Melyek a Turizmus 2.0 hozzáadott értékei, mint a következő tíz év turizmusfejlesztését jól szolgáló részei, elemei?

2. Hogyan fejleszthető tovább a digitális adatvezérelt turizmus képe?

3. Mi az, ami kimaradt a dokumentumból? Milyen további stratégiai elemek építhetnék tovább a koncepciót? Hogyan tudja a szakma használni a dokumentumot?

Részletek a részvevők véleményeiből:

Ø Statégiának tekinthető-e egyáltalán a 450 oldalas dokumentum? Jól szolgálja-e a turizmus szektor fejlődését?

Ø Miért csak a MICE, vendéglátás, a vallási turizmus és az egészségturizmus szakstratégiái jelentek meg az anyagban? Mi az üzenete az aktív-öko és a kulturális ( valamint további örökség) stratégia hiányának?

Ø Miért maradt benne a járványválság dekonjunktúrája ellenére az NTS2030 azon célszáma, mely 2030-ra a Turizmus szektor 16%-os GDP-hozzájárulását tűzi ki célként?

Ø Hogyan érhetjük utol Prágát és zárkózhatunk fel Bécshez a MICE teljesítményben, ha nincs továbbra sem 2 ezer fős-nél nagyobb befogadóképességű kongresszusi központunk ?

Ø Ha létrejön egy korszerű, friss adatgyűjtést és tájékoztatást biztosító rendszer (NTAK), az miért csak az adatvezérelt irányítási döntéseket és a rendszer miért nem a piaci szereplők közvetlen tájékozódását is szolgálja?

A fórum néhány következtetése:

o a Stratégia ellentmondásos részek mellett számos értéket képvisel, érdemes őrizni, tovább gondolni, megismertetni, felvállalni, ami közös, konszenzusos benne, fontos együtt, illetve az üzleti területenként kitalálni: mit, hogy kamatoztathatunk belőle

o ha már megszületésében nem is volt sok egyeztetés a szakmával, fontos lenne, hogy a szerzők a megvalósítása érdekében együtt gondolkodjanak a szakma szereplőivel

o a elmúlt másfél évtized stratégiái azzal a tanulsággal is szolgálhatnának, hogy ami innováció létrejött azt meg kell őrizni, hisz később ugyanazok a megoldások visszatérnek (életminőség alapú megközelítés, külképviseletek hasznossága, TDM-ek kulcsszerepe a desztináció sikerében) azonban az állandó átszervezések, paradigmaváltások nem szolgálják a versenyképességet

o a „számszerűsített stratégiai” célok között a szektornak a GDP-hez való közvetlen és közvetett hozzájárulásának 16%-os számszerűsítése, inkább az ágazatba vetett bizalom, rokonszenves „nagyot álmodás”, mint reális becslés. (A célszámot a KSH legutolsó e tárgyú szatellit számlái többek között azért sem igazolják, mert a prosperáló időszakban, 2010-2018 között 1,3 szoros hozzájárulás növekedést mutatott, a célszám ugyanakkor 2021-2030 között 4,5-szeres gyarapodást feltételez.)

o a desztinációk lehatárolását, a „nem nevesített”-ként nevesített Budapest megközelítést, a 11 térség térképén kívül rekedt „fehér foltjai” megkülönböztetését a fórum résztvevői nem érzik összhangban a Stratégia nagy szabású stratégiai céljaival

o a szakmai szereplők jobb bevonása a irányítói döntésekbe, érdek érvényesítésének jobb szolgálata, Turizmus Törvény, Vendéglátási törvény témái, mérföldkövei lehetnek az ágazat sikerének

o Az ágazat egészének jobb működését szolgálná, ha „adat-vezérelt ágazatirányítás” mellett a formálódó NTAK „társadalmasítása”, a vállalkozások, az akadémiai szféra (kutatók, oktatási intézmények), bankok, civil szervezetek hozzáférésének biztosítása a létrejött adatbázisokhoz megvalósulhatna.

o A MICE szakstratégát illetően a fórum nyugtázta, hogy a Hungexpo megújulása után a MICE főleg az association ülések lassú újraindulása és a corporate piacon a multi cégek vonakodása és a résztvevők kovid aggodalma miatt a nagy befogadóképességű kongresszusi központ építése kérdéses, így azonban a fejezet célkitűzései: Bécshez felzárkózás ( a 28.000 résztvevő/év budapesti és a 78.000 résztvevő/év bécsi mutatók fényében) irreálisnak tűnnek további infrastruktúrafejlesztés hiányában. Fontos figyelni újabb benchmarkokra, a régióban nagy fogadóképességű versenytársak vannak.

o A 450 oldalas kiadvány több mint felét a 4 szakstratégia teszi ki,(230 oldal). Az Aktív-Öko és az Örökség (kulturális stb.) alágazati stratégia hiánya szembeötlő, de nyilván csak szerkesztési mozzanat, hisz a stratégiai gondolkodás , tervezés (AÖFK stb.) folyik, a hiány csak formailag jelentkezik. A Műhely vezetése és a Dunakavicsok Podcast szerkesztői külön -külön méltatták az Egészségturizmus fejezetet, a Műhely vezetője (Karsai Árpád) a 2014 évi Nemzeti Turizmus Koncepció reinkarnációját láttatta benne, hisz az akkori „stratégia” az Erőt adó Magyarország, gyógyító Magyarország szlogenekkel is párosítva az Egészségturizmust a hazai turizmus fő prioritásának, kitörési pontjának tekintette , és Kovács Balázs is ígéretesnek tartja, hogy a posztkovid időszak turizmusa a lakosság revitalizációja, a betegségek megelőzése megnövekedett igényére építi a turizmus-szolgáltatóipar fejlődését.

o Az ország turizmusának versenyképessége és annak érdemi javítása létkérdés a szakma dolgozói és vállalkozói számára. Ezen a téren egyetértettek a résztvevők azzal a felvetéssel, hogy ez három tényező jövőbeni alakulásától és erősödésétől függ, amelyek a kooperáció, az inkubáció és az adaptáció. A TUSZ mindent el fog követni, hogy katalizátora legyen a maga eszközeivel ennek a három versenyképességi tényezőnek a kedvező alakulásában és nyitott az erről folytatott legszélesebb körű párbeszédre és együttműködésre remélve, hogy elindul a megvalósítás azon a szinten is, ahová a vendég érkezik, ahol a látogatóval valós, vagy virtuális kapcsolat jön létre, azaz a turisztikai szolgáltatók szintjén.

Az ülést a Szövetség Stratégiai Műhelye kezdeményezte, a Műhely vezetője Karsai Árpád moderálta.