A kiállítást az is indokolja, hogy 2019-ben a múzeum megvásárolta a mester Fekvő női akt (Gabrielle) című kései művét.

A francia impresszionista és posztimpresszionista korszak jelentős művészeit több alkalommal is láthatta már a magyar közönség a budapesti Szépművészeti Múzeumban. A sort a Monet és barátai című kiállítás kezdte 2003-ban, majd jött a Van Gogh Budapesten, 2006-ban, a Cezanne és a múlt 2012-ben, legutóbb pedig a Cezanne-tól Malevicsig című kiállítás volt látható 2021-ben.

Renoirt az egyik leghíresebb impresszionista festőként tartják számon, ugyanakkor hat évtizedet felölelő, az 1860-as évek elejétől egészen 1919-ben bekövetkezett haláláig kibontakozó, gazdag és sokszínű életművének jelentős része kívül esik a mozgalom keretein, írja a múzeum, honlapján. Fiatal, kezdő művészként egyike volt az új stílus megteremtőinek.

1881-es, sorsdöntő olaszországi útját követően azonban elfordult az impresszionizmus megközelítésétől és célkitűzéseitől. A szilárdabb, állandóbb kifejezési formát kereső festő nagy elődeihez, Raffaellóhoz, majd a francia rokokó mestereihez, Jean-Antoine Watteau-hoz, Jean-Honoré Fragonard-hoz, François Boucher-hez, végül Tizianóhoz és Peter Paul Rubenshez fordult útmutatásért.

„Figurális festő vagyok" – hangoztatta Pierre-Auguste Renoir (1841–1919), arra utalva, hogy mindig az embert állította művészetének középpontjába. Portréfestőként érzékenyen rögzítette az arcok rezdüléseit, a tekintetek ragyogását, a ruhák tündöklését. Életképein a szereplők közötti hétköznapi, kedélyes interakciókat, a modern élet új jelenségeit örökítette meg. Aktjaiban a női test szépségét, a bőr selymes ragyogását ünnepelte.

Képeit barátok, festőtársak, műkedvelők, családtagok népesítik be, akik így egy élettel teli, gondtalan, harmonikus világ részévé válnak.