A várnegyed legősibb emlékét hosszú várakozás után a július 19–20-i hétvégén a látogatók is megcsodálhatják – vezetett sétákon ugyanis bepillantást nyerhetünk a lassan végéhez közeledő megújítási folyamatba.
Fotó: Visit Veszprém
A várnegyed egyik legkülönlegesebb, legősibb helyszíne – amely a Veszprémi Főegyházmegye beruházásának köszönhetően újul meg – az elmúlt évtizedekben bőven tartogatott meglepetéseket a szakembereknek. A korai, kör alakú kápolna a 9–10. század fordulóján épült, vagyis régebbi, mint a 11. századi Szent Mihály Főszékesegyház.
Szent István király felesége Boldog Gizella királyné az ősi kápolnát tiszteletben tartva, ahhoz kapcsolva építette meg a székesegyházat.
A kápolna népszerű zarándokhellyé vált, és a következő évszázadokban is sűrűn látogatott búcsújáróhely maradt. Erre utal a küszöbkőbe vésett latin nyelvű figyelmeztetés is: „in limi[n]e no sedeto”, vagyis „A küszöbre ne üljetek!”.
Fotó: Nagy Lajos
Az ősi rotundát a 13. században gótikus stílusban újjáépítették, színpompás kifestéséről tanúskodnak a ránk maradt faragott kövei. A 15. században Vetési Albert püspök tovább ékesítette az épületet, vörös márvány kapujának és a püspök síremlékének töredékeit becses emlékként őrzi a Veszprémi Főegyházmegye, restaurálásukat követően pedig majd be is mutatják. A török hódoltság után az újjászülető Várhegy keresztelőkápolnája volt az épület. A nagy barokk újjáépítés idejére azonban lassan elenyészett, maradványai felett a terület fokozatosan beépült.
Liturgikus térként születik újjá a Szent György Kápolna
A kápolna maradványait csak 1957-ben fedezték fel és az akkori lehetőségekhez mérten igyekeztek feltárni azokat. 1959-ben a mai járószint alatt lévő romok fölé alacsony védőtetőt emeltek és a szűkös térben kőtár létesült. A várnegyed jelenlegi megújítása során eddig elképzelhetetlen teljességű régészeti kutatások zajlottak, amik rengeteg új eredményt hoztak. Kiderült, hogy a kápolna már a 11. századtól egybeépült a székesegyházzal.
Fotó: Nagy Lajos
Megtalálták továbbá az utolsó emlékét, a keresztelőkút alapozását, amely megerősítette, hogy pusztulása előtt keresztelőkápolna volt.
A megújítás eredményeként a kápolna visszanyeri eredeti funkcióját.
A romokat ma már óvatosan elhelyezett pilléreken nyugvó tágas, világos épület foglalja magába, megteremtve a lehetőséget, hogy a történeti hagyományok folytatásaként újra liturgikus térré váljon. Új keresztelőkút került a kápolna terébe, így a romok méltó megóvásán és bemutatásán túl az épület újra összekapcsolódik a főszékesegyházzal és keresztelőkápolnaként születik újjá.
