A szakemberek
a feltehetőleg román stílusú, XIII. század végéről származó épített örökségen jelentős állagmegóvási, restaurálási, és környezeti munkálatokat végeztek,
amelynek során többek között javították a falfelületet, pótolták az omlásokat és stabilizálták a templomfalat.
A Somogyszentpál mellett található templomrom
a negyedik műemlék, amelynek felújítása a Market Építő Zrt. vállalati társadalmi felelősségvállalási programja, a ROM Vándor keretében valósult meg.
Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának „Példamutató Műemlékgondozásért Díjjal” elismert, az épített örökségeink felfedezését, megóvását és népszerűsítését célzó kezdeményezésnek köszönhetően
2022-ben a Zsámbéki-medencében található Töki romtemplom, tavaly az Aszófői Kövesdi templomrom, míg idén nyáron a Tatabánya külterületén található Csákányospusztai templommaradvány és környezete újult meg.
Nyolc hónapos előkészítési és három hónapos kivitelezési munkálatokat követően újulhatott meg a mai Somogyszentpál területén található, XIII. század végi Varjaskéri templomrom.
A restaurátori terv alapján elsőként megtisztították, majd konzerválták a meglévő falfelületet és fúgákat. Utána az eredeti téglák felhasználásával pótolták a falomlásokat, valamint újraépítették a falkoronát, mindezt a 800 éves épületmaradvány tájba illeszkedő szoborszerű sziluettjének megőrzésével.
Az esztétikai és történeti értékek, valamint a poétikus rom és a táj természetes, harmonikus viszonyának megőrzése mellett kisléptékű kortárs kiegészítést kapott a műemlék: a téglafalhoz erősített Corten acél kapuelem egyszerre stabilizálja a szerkezetet és jelzi az egykori kapu helyét és léptékét, kijelölve a tér szakrális fókuszpontját, illetve betölti az információs tábla szerepét is.
A felújítási munkálatok együtt jártak a rom környezetének tereprendezésével. Ennek megfelelően megvalósult a hatékonyabb felszíni vízelvezetés, a föld magasságát a templom fala mentén a középkori szintre süllyesztették, valamint földhalmokkal jelölték a rom körül az egykori cinterem, a templom és a sekrestye alapfalait.
Az átadáson Krenn Tamás, a Market Építő Zrt. főmérnöke és ROM Vándor program projektvezetője kiemelte, hogy reményeik szerint
a vállalat által indított CSR kezdeményezés révén újjá varázsolt romok a kirándulók számára vonzó úti célokká válnak.
Mi az a ROM Vándor program?
A ROM Vándor program több mint 100 rom feltérképezésével és mintegy 50 bejárásával kezdődött három évvel ezelőtt.
A többéves időszakot átölelő program célja, évente 1-2 Árpád-kori szakrális műemlék helyreállítása, megmentése, rehabilitációja.
A feladat nem egyszerű. Mindegyik műemlék más-más adottságú, előre nem látható műszaki problémákkal rendelkezik, ezért eltérő megoldásokat, egyedi előkészítést igényelnek.
A felújítások az állagmegóvási, konzerválási és restaurálási munkákat, valamint a műemlékek környezetének rendezését foglalják magukba. A szakemberek valamennyi esetben arra törekszenek a felújítások elvégzése során, hogy méltó módon viszonyuljanak a történelmi hagyatékhoz, az épületek identitásához és olyan minőségi munkát hagyjanak maguk után, amihez évtizedekig nem kell hozzányúlni. A megvalósítás során a neves szakértők bevonása mellett a kapcsolódó feladatok elvégzése – az előkészítéstől egészen az átadásig – a Market Építő Zrt. önkéntes dolgozóinak közreműködésével valósul meg.
A program keretében jelenleg további öt helyszínt vizsgálnak és készítenek elő párhuzamosan.
A Varjaskéri templom története
Ma már csak a nyugati bejárati fala áll a ROM Vándor programban most konzervált és restaurált Varjaskéri templomnak, amely a krónikák szerint a XIII. században épülhetett. A honfoglalás-kori Kér településen álló egyhajós, nyugati karzatos, egyenes szentélyzáródású templom sokáig szolgálta híveit. Több periódusban bővíthették a templomot, a szentély mellé sekrestye vagy kápolna épült, illetve idővel a meglévő templomtömeghez nyugati irányból egy 7x7 méteres alaprajzú saroktámpilléres toldalék, feltehetően torony épült, nyugati bejárati kapunyílással. A török dúlás azonban a falunak és vele a templomnak is a végét jelentette. A valamikor 1536 után elnéptelenedett területre már nem tértek vissza az emberek. Tőle északabbra alapítottak új lakóhelyet, ami megpecsételte a templom sorsát. Lassan az enyészet martalékává vált, és később már csak temetkezésre használták a rom körüli területet.
