A döbbenetes méretű, de teljességgel áttekinthető terminál Ricardo Bofill építész munkája. A merész építészeti megoldások mind a funkciót, vagyis a maximális 30 milliós utasforgalom lehető leghatékonyabb kiszolgálását szolgálják. A 43 beszálló folyosóval rendelkező, 1,258 milliárd eurós befektetéssel tető alá hozott egyes terminál a régi, immár kettesnek nevezett termináltól délre, a meglévő, két párhuzamos kifutópálya közt helyezkedik el. Ezáltal jelentősen lerövidül a gépek gurulással töltött ideje, ezzel nem csupán időt, de tetemes mennyiségű üzemanyagot is spórolnak a légitársaságok. A terminálon végezhető maximális gépmozgás óránként 90, a 600 000 négyzetméteres előtéren 74 gép parkolására van lehetőség. A terminál parkolójában tizenegyezer autó fér el, de Barcelona központjából vonattal, illetve busszal is megközelíthető, és tervezik a metróvonal kiépítését is.
A schengeni és nem schengeni forgalmat egyaránt bonyolító új terminál alapkőletétele 2003. december 18-án történt meg. A terminál tulajdonos-üzemeltetője, a spanyol és más országokban lévő repülőterek üzemeltetéséért és légiforgalmi irányításért felelős AENA az épületet részben már júniusban üzembe helyezte, de október utolsó harmadáig tartott, míg az összes fogadni kívánt légitársaság és szövetség kiszolgáló egységei elkészültek. Elsőként, június 16-án a Star Alliance-hez tartozó társaságok vehették birtokba az új létesítményt, szeptember 9-től a Oneworld tagjai, köztük az egykori ClickAir helyén felállt Vueling, valamint hét, szövetségen kívüli légitársaság – pl. Royal Air Maroc – követte őket, majd október 25-én a Sky Team is csatlakozott.
Az új terminál maximális kapacitását 25 éves periódusban gondolkodva 30 millió főben határozták meg. A régi, kettes terminál természetesen marad, október 25-től a forgalom 20 százalékát bonyolítja. Az itt végzett gépmozgások száma lehetővé teszi, hogy felújítsák az épületet.
