'

Mexikónak 110 millió lakosa van, egynegyedük tisztán indián származású, a lakosság többi része már keveredett a spanyol bevándorlókkal. Az indián lakosság számát azonban nehéz mérni, mert sokan élnek a megközelíthetetlen hegyekben és őserdőkben. Az általában mostoha körülmények között élő tiszta indián lakosság létszáma egyre fogy, nem utolsósorban a keveredés miatt. Ennek ellenére az országban több mint 29 etnikai csoportot tartanak nyilván.

A maják őshazája a mai Guatemala és Honduras területe volt, majd az i. sz. IV. századtól vándoroltak észak felé, a Yucatán-félszigetre. Ez a népvándorlás századokon át tartott. Az elszórtan megtelepedő maja törzsek mindegyike önálló városállamot alapított, piramisokat, szentélyeket, oltárokat és papi lakóházakat emelt sajátos építészeti stílusban és díszítőelemekkel. Bőven találunk maradványokat a klasszikus és a posztklasszikus korból is.

A maják 1500 éves történelmük során sohasem hoztak létre egységes birodalmat, mint a többi középamerikai kultúra. A maja papság a matematika, az építészet és a csillagászat tudományában olyan magas szinten állt, amilyenre a nyugati civilizáció csak később jutott. Ezt is bizonyítják egyebek mellett Chitzen Itza világhírű fény-árnyékai.

Kódexeikben hieroglifaírást használtak, a több mint 90 maja kódexet a „túlbuzgó” Diego de Landa spanyol püspök elégettette Maníban, mindösszesen három maradt fent a pótolhatatlan könyvekből: egy Németországban, egy Spanyolországban, a harmadik pedig Franciaországban található. E gazdag múltú népcsoport, a maják leszármazottai ma is a Yucatánfélszigeten élnek, követik őseik hagyományait, beszélik nyelvüket (bár a spanyol a hivatalos nyelv), népviseletben járnak, függőágyban alszanak, és évszázados gasztronómiájuk szerint étkeznek.

Ősi városok

A Yucatán-félsziget kellős közepén lévő Izamalt mágikus városként tartják számon a maja kultúrában, Ez a maják egyik legősibb települése, neve Itzamna volt, amely majául a „mennyország leszármazottját” jelenti. Csodatévő erejét felismerve óriási piramist építettek ide a preklasszikus korban, amelynek tetejét a spanyol hódítók lebontották, és katolikus erődkolostort és templomot építettek rá. A templomban egy Madonna-szobrot helyeztek el, amely „folytatta a csodatevést”. Ennek bizonyítékaival találkozhatunk a házak falaiba vésve mindenhol. 1993-ban II. János Pál pápa egész Amerika részére itt celebrálta szentmiséjét, amelynek mottója a maják szabad vallásgyakorlása volt.

A klasszikus korból maradt ránk Ek Balam, vagyis a „Fekete Jaguár” városa, amelynek feltárása csak néhány éve kezdődött meg. Ez az a maja piramis, amelyre az óvatos látogató még felmászhat. A Yucatán-félsziget kétségkívül leghíresebb látnivalója azonban a Chichen Itza, amely szó szerinti fordításban annyit jelent, hogy az „Itzák kútnyílásai”. Különlegességének számos oka van annak ellenére, hogy nem a legrégebbi maja maradványokról van szó. Az első város ezen a helyen a klasszikus korban épült, az i. sz. V. században, ám 200 év múlva elnéptelenedett. 300 évig aludta álmát a város, mikor a híres tolték uralkodó, Tollas Kígyó (majául Kukulkán) megérkezett, és letelepedett. Ekkor épült újjá Chichen Itza. A most Kukulkán piramisának nevezett épületet ráépítették az eredetire, amely kilenc egymásra épülő teraszemeletből áll, a tetején szentéllyel. A piramis különlegessége, hogy az őszi és a tavaszi napéjegyenlőség délutánján fél háromkor a nap úgy süt rá a piramisra, hogy egy kígyó formáját rajzolja ki a kilenc teraszemelet szélén, a végén egy kígyófejjel. E miatt a jelenség miatt több százezer látogató jön ekkor ide, és kíváncsi erre a példátlan matematikai, építészeti, csillagászati bravúrra, amelyet több száz éve építettek. E jelenség miatt választották be 2007 júliusában a világ hét új csodája közé.

Barlangok, felszín alatti vizek

Mivel a Yucatán-félszigeten nincsenek felszín feletti tavak és folyók, a helyiek a földalatti víztározók, folyók, helyi nevükön a „cenote”-ok vizét használták ivásra, főzésre, fürdésre. A mészkőtalajban kialakult erecskék vizét összegyűjtő víztározók biztosították a maják városainak kialakulását. Ek Balam és Chichen Itza cenote-ja ma is látogatható, kellemes fürdőzést ígérnek a piramisok forró látványa után. A Yucatán-félszigeten számos barlang található, az egyik szép példa Loltun, amelynek már legalább 7000 évvel ezelőtt voltak lakói. Loltun majául azt jelenti, a „Kő virága”, A számos gyönyörű sziklaképződmény mellett találunk itt őskori sziklarajzokat is. A maják sokszor használták ezeket a barlangokat menedékhelyül.

Vendégségben egy haciendán

A Yucatán-félszigeten kirándulva érdemes betérnünk egy-két, a spanyol hódítók által épített haciendába. Ilyenkor mintha az időben 150 évet visszarepülnénk. Ezek a farmok a XIX. század közepén épültek, amikor sokan meggazdagodtak errefelé a csak a félszigeten termesztett, heneken nevű ipari növény feldolgozásából. A növény rostjából kiváló minőségű zsákokat és köteleket, madzagokat gyártottak, majd exportáltak Európába. Ez néhány egykori spanyol családnak oly módú gazdagságot hozott, hogy Meridában építettek egy Champs Élysées-t, házat tartottak fenn Európában, és utóbb a haciendára már csak egy évben egyszer érkeztek arra a rövid időre, amíg beszedték a munkafelügyelőtől a termelés hasznát.

Csípős, babos fogások

A mexikói ételek híresek csípős ízükről és kukorica-alapanyagból készült kenyérpótlóikról, a tortillákról. Ezt a vékony, kerek lepényt töltik meg a szaftjából kiemelt húsdarabokkal. A jellegzetesen csípős ízt a mártások adják. Különlegesség a maja húsleves, a „Sopa de Lima”, amely csirkehúsleves tortilladarabokkal és zöld citrommal.

A spanyol hódítás előtti kultúrákat a mexikói történészek három szakaszra osztják:

Hasznos tudnivalók

'