Nem lőjük le a slusszpoént, de „in medias res” a közepébe vágva, nem lepődünk meg azon, hogy a görögöknek annyi közük van a görögökhöz, mint a kanáriknak a Kanári-szigetekhez. Ráadásul tulajdonképpen nem is gyümölcs, hanem zöldség...
Rendszertanilag ugyanis a tökfélék családjához tartozik, legközelebbi rokonai az uborka, a cukkini és a tök.

Eredeti származási helyével kapcsolatban több elképzelést ismerünk. A legmegalapozottabb teória szerint a dinnye egyenesen Afrika déli területeiről származik, és a magjait széthordva terjedt el az egész világon. David Livingston, a legendás Afrika kutató is csodálkozva állapította meg, hogy a látszólag alkalmatlan Kalahári-sivatagban nagyon sok található belőle. Hogy ez hogyan lehetséges? Úgy, hogy a dinnye képes a termésben lévő vizet szárazság idején a növénybe visszajuttatni. Az afrikai származást támasztja alá talán az a tény is, hogy már egy ötezer éves egyiptomi sírfelirat megemlékezik az akkori dinnyeszüretről, és néhány sírkamrában is találtak maradványokat a régészek. Bizonyos feltételezések szerint a jelenlegi egyiptomi zászló színeit (piros, fehér és fekete) ez a gyümölcs (illetve mint tudjuk már: zöldség) ihlette.

Kínába – amely ma a világ legjelentősebb dinnyetermesztő országa – csak a VII. századot követően jutott el, Európában a XIII. században kezdték megismerni, az első importőrök a mórok voltak. Hazánkba valószínűleg a török megszállás éveiben lett szélesebb körben ismert, bár középkori ásatásokon már korábbi leletek között is találtak dinnyemagvakat. Az első, tudatos termesztésről szóló írásos emlék1657-ből maradt ránk.

De akkor miért nevezzük görögdinnyének? Maga a dinnye szó szláv eredetű. A család legtöbb változatában ott van, hívják dinja-nak, dinje-nak, dünjá-nak. Eddig stimmel. De mitől görög? A kérdésben ott a lehetséges válasz: mert görög, gördül. Más változat szerint a „gombóc” szó régies alakjából, a gölödíny-ből (görögdíny) alakult át. Végezetül makacsul tartja magát az az elképzelés, hogy eredetileg vörösdinnye volt, csak egy elhallás után lett görög...

Az 1664-ben megjelent, „Posoni kert” című könyvben a következő áll a dinnyéről: "A görög dinnyét arrúl ismérik-meg, amikor a szára, avagy csutkája meg-kezd száradni, és ha könnyű; egyébként, ha idejében le-szakasztyák-is, sokáig el-áll, és meg-érik; főképpen ha búzába, vagy rozsba tészik. A görög dinnye hideg, és nedves természetű; azért igen meg-óltya az szomjúságot; a forró hideglélésben igen használ, kiváltképpen a kik nem a nedvességnek bévségébűl, hanem azoknak gonoszságátul származnak: mivel a görög dinnye elsőben erőssen, a kik gyönge természettel bírnak karchúk, és vajúttak.”

Tehát már ekkor felismerték a dinnye jótékony hatásait. Szomjoltó, mert 90 százaléka víz. Sótartalma is magas, vas, cink, magnézium, szelén, vitaminok vannak benne. Vértisztító, vesetisztító. Kalóriaértéke 62 kcal/100 gramm. Egy anekdota szerint egy menekülésben levő katona csak görögdinnyéhez jutott hozzá és másfél hónapig életben maradt.

A magyar dinnyetermesztés fénykora a XVII. században kezdődött, a Hatvan-gyöngyösi síkon kialakult egy legendás termőterület, a hevesi, illetve közismertebb nevén a csányi dinnye hazája. „Fekete homokos róna határa minden gabonát gazdagon, s különösen híres görögdinnyét terem, amely az egész országban a hevesivel együtt a legjobbnak tartatik.” - írja Fényes Elek 1851-ben. A dinnyetermesztés gyakorlati lebonyolítása az úgynevezett „felesdinnyés” rendszerben történt. A felesbérlő dinnyések kitelepültek a földre, és a szezon végig ott laktak kunyhóikban. Családonként 10-15 hektárt műveltek. Az ezredforduló környékén Magyarország a világ harmadik legnagyobb dinnyetermesztője volt, de hatalmas visszaesés következett be, ezért tavaly állami reklámkampány indult a dinnyefogyasztás növelésére.

Pedig a görögdinnye hazai státuszát mi sem jelzi jobban, hogy Mikszáth Kálmántól Móra Ferencen és József Attilán át Laár Andrásig szinte a magyar irodalom valamennyi korszaka és műfaja megemlékezik a gyümölcsről. „Megjelenése nem kihívó; nem feltűnő, mint tavaszkor a gránátszín piros cseresznyéi, mely messziről szeme közé mosolyog a járókelőknek; nem kacér, mint a tengerié lesz, mely zöld patyolat pongyolájából bájosan kikandikálni hagyja fehér, tejtől duzzadó testét, s halavány selyemhaja ingerlőn, mert kuszáltan tapad igéző idomaihoz...” - írja Mikszáth Az első dinnyék című novellájában.

A hazai gasztronómiában az esetek többségében csak lékeljük, vágjuk és ropogtatjuk a piros húsú dinnyét. Pedig az igazi gourmet-k ennél kicsit messzebb látnak. Készíthetünk belőle görögdinnye-levest ( cukorral, mézzel és vörösborral, fűszerekkel és citrom levével ízesítve mennyei hűsítő), turmixnak is kiváló, fetasajttal, lila hagymával saláta készíthető belőle. De találtunk baconbe tekert, grillezett dinnye receptet is a kínálatban. Éretlen, kisméretű formában savanyúságként ismerjük. Kínában a héját wokban sütik meg, rengeteg fokhagymával ízesítve. A savanyított dinnyehéj is kedvelt csemege arrafelé. Itthon kandírozva teszik el télire, sütemények, fagylaltok ízesítésére. A proteinokban és zsírban gazdag dinnyemag szárítva napraforgó szerű ropogtatni való...

Végezetül egy érdekes sztori: a Guns N' Roses ínyenc énekese, Axl Rose a koncertekkel kapcsolatos igényei között „kocka alakú dinnyét” rendelt az öltözőbe a bor, a sör, a vodka mellé. Nem kért lehetetlent, a japánok már régen kifejlesztették a kuriózum számba menő, ugyanakkor praktikusan szállítható dinnyét.

Ami már nem görög. Sehova.