A Sárköz népművészete - a szövés, a hímzés, a gyöngyfűzés és a viselet – teljes egészében része az UNESCO által életre hívott programnak. A mostanra tizennégyre bővült listán a Sárköz az egyetlen, amely öt település – Alsónyék, Báta, Decs, Őcsény és Sárpilis – néprajzi egységet alkotó hagyományaival szerepel.

A dokumentum összeállításában szerepet vállalt dr. Balázs Kovács Sándor néprajzkutató, a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságának megyei referense, aki e térség néphagyományainak szakavatott ismerője. Decsi-Kiss Jánosné pedig a kezdetektől fogva a dokumentum elkészítésének mozgatórugója, tevékeny részese volt.

A Sárközre mindig is jellemző volt egyfajta semmihez sem hasonlítható a szőttesek és hímzések szín és mintagazdagsága. Különlegessége még a gyöngygallér, vagy nyaksis, valamint nemes anyagok – brokát felsőszoknya, bársony mellény - készült viselet, s a hozzá tartozó kiegészítők – a gabóca csipke, a tornyos bársony –, e mellett a nyelvjárás és a tájegységre jellemző népdalok és táncok. Ezek mindegyike együttesen jelenik meg a Sárközi Lakodalomban, amely fontos szerepet tölt be mindezek átörökítésében.

A hagyományok fenntartásában az oktatási intézmények is szerepet vállaltak, amelyekben kiemelt óraszámban foglalkoznak a Sárköz népszokásaival. S életben tartói a ma élő és alkotó sárközi kézművesek, a hagyományőrző egyesületekben egymásra találó néptáncosok, népdalénekesek, népzenészek is.

Az elkövetkezendő időben szeretnének a listára szintén felkerülni a Sárközön belül is „szigetnek” számító Báta lakói római katolikus népi kultúrájukkal, valamint a Tolna megyében élő székelyek a csobánolással.