Alábbiakban a TMSZ levelét közöljük teljes terjedelmében:
Tisztelt Államtitkár Asszony!
A Nemzetgazdasági Minisztérium által A TURIZMUSRÓL ÉS A VENDÉGLÁTÁSRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY előterjesztést köszönettel megkaptuk, és a Turisztikai Managerek Szövetsége nevében nagy örömmel és tisztelettel kívánjuk eljuttatni Önöknek a tervezettel kapcsolatos szakmai meglátásainkat.
A 2011 nyarán, a Turizmusfejlesztési Stratégia vitaanyagával kapcsolatos állásfoglalásunkban is hangsúlyoztuk, szövetségünk elsősorban szakmai kérdésekben kívánja kifejteni észrevételeit és javaslatait. Ezek fényében jelen anyagunkban sem kívánunk jogi kérdésekben állást foglalni.
Alapvetően a tervezettel kapcsolatban több önálló észrevételünk van, amit az alábbiak szerint részleteznék:
1. A törvény, értelmező rendelkezéseinél a 3.§-ban javasoljuk a sport-turizmusnak a definiálását. Ez egy olyan jelentős potenciál, aminek meg kell teremteni a stratégiákban és a definíciók szintjén is a helyét. Sport-turizmus definíció: Szabadidős vagy versenysporthoz kapcsolódó turisztikai szolgáltatások összessége, melynek kapcsán a látogató vagy utazó motivációs célja a sportolás vagy a sporteseményen való részvétel.
2. Javasoljuk, szintén az értelmező rendelkezések között külön pontokban a beutazó és kiutazó turizmus definíciójának megjelenítését.
3. A II. fejezetben a Turizmussal és vendéglátással kapcsolatos állami feladatok között szerepeltetni kellene az állami sportfejlesztési stratégia és a turizmusfejlesztési stratégia összhangba hozását, a 2 ágazat szinergiáinak meghatározásával.
4. A 6. §-ban szereplő Nemzeti TDM szervezet esetén nem egyértelmű a szerepe a ma működő Magyar Turizmus Zrt. relevanciájában. A TDM szervezetek ma még nem fedik le az ország teljes területét, és ennek időbeli kialakulása sem prognosztizálható pontosan, így a párhuzamosság elve szerint, amíg a lefedettség nem éri el a megfelelő szintet térségi, regionális szinten, addig mindenképpen szükséges a jelenlegi összefogó szerepet ellátó és koordináló Magyar Turizmus Zrt. fenntartása. A meglévő Tourinform hálózat és külképviseleti rendszer feladatainak szétosztása sem jelenik meg a feladatkijelölésekben.
5. A 7. §-ban szereplő a Nemzeti TDM szervezet működését biztosító turisztikai célelőirányzat mértéke nem kerül meghatározásra konkrétan, ahogy a 20.§-ban regionális szinten sem, ami a fenntarthatóság szempontjából nem nyújt biztonságot az ágazat számára. Fennáll a veszélye egy nehéz, a maihoz hasonló költségvetési időszakban a források csökkentésének, ami viszont az egész rendszer fenntarthatóságát veszélyezteti. Helyi és térségi szinten a TDM szervezetek finanszírozásánál a helyi idegenforgalmi adóbevételek, mint támogatási forma, szintén nem kerül konkretizálásra. Ezeket lehetne esetleg a településen realizált vendégéjszaka számok alapján megállapítani, így a fejlődés további forrásokat jelent mind az önkormányzat, mind pedig a TDM szervezetek számára. A térségi TDM szervezetek finanszírozásánál megjelennek a Megyei Önkormányzatok, akiknek a tartós forráshiányos állapota igencsak megkérdőjelezi a forrásoldali támogatás lehetőségét. Az idegenforgalmi adó befizetések nem függenek az önkormányzatok működésétől, azt a vendég fizeti és az önkormányzatok által beszedve, egy része direktbe tudna a TDM szervezetekhez kerülni, ezzel is fenntartva a folyamatos finanszírozást.
6. A II. fejezet 9.§-ában rögzítésre kerülhetne a TDM szervezetek működtetése és definiálása kapcsán az, hogy mindenképpen szakirányú, megfelelő végzettséggel és gyakorlattal rendelkező szakember irányíthatja kizárólag a szervezete, ezzel is biztosítva a szakmaiságot.
7. A 20.§-ban megjelenő regionális TDM szervezetek esetén javasolt lenne számszerűsíteni az ország egészét lefedő szervezetek előirányzott számát.
8. A IV. fejezetben a 23.§ (4) pontja szerint az állami feladatok finanszírozására az állami költségvetés turisztikai célelőirányzata nyújt fedezetet, azonban a forrás mértéke (aránya a költségvetés teljes egészéhez viszonyítva) nem rögzített. Amennyiben lehetne ezt rögzíteni %-os formában, akkor a folyamatos építkezés biztosított lenne az ágazat számára.
9. A 24. §.ban rögzített önkormányzati idegenforgalmi adóbevételek felhasználásának módja a (4.) pont alapján nem teljesen egyértelmű és lehetőséget ad az önkormányzatoknak, működéshez kapcsolódó költségek turisztikai köntösbe történő bujtatásához. Javasolt lenne, a (4.) pontban felsorolt feladatok között forrásallokációt/arányosítást rögzíteni, hogy ne fordulhasson elő olyan anomália, hogy bizonyos feladatok (például marketing kontra útépítés/infrastruktúra) nem jutnak megfelelő forráshoz az idegenforgalmi adó és a hozzá kapcsolódó állami hozzájárulás bevételeiből. A marketing kiadások esetén meg kell szüntetni azt a jelenleg működő rossz metodikát, hogy minden önkormányzat és helyi TDM szervezet összehangolás nélkül költi el a helyi kiadványokra, weblapokra a forrásokat, egységes arculat és koncepció nélkül, így számos, néha igénytelen – általában forráshiány vagy szakértelem miatt – anyagok készülnek, egy egységes régiós szinten koordinált kommunikáció helyett. Ilyenkor a forrás szétaprózódik és a hatékonyság pedig jelentősen csökken. Erre jó ellenpélda a szomszédos Ausztria ilyen irányú tartományi kommunikációja. Ebben a szakmai koordinációt a regionális TDM szervezetekre kellene rábízni.
10. A 25.§-ban nincs rögzítve az önkormányzat pénzügyi hozzájárulásának mértéke. Ezt a korábbi javaslathoz hasonlóan lehetne vendégéjszaka számhoz kötni.
11. A 30-31.§-ok kapcsán nem egyértelmű, hogy a szálláshelyeknek kötelező-e a védjegy használata vagy nem. Jelenlegi gyakorlat szerint még nem kötelező.
12. A szöveg vezetői összefoglalójában is, de a törvény szakmai szövegtörzsében is javasoljuk, hogy kerüljön megemlítésre az a tény, hogy a beutaztató turizmus gyakorlatilag „export” bevételeket termelő ágazat, hiszen bár a szolgáltatás Magyarországon teljesül és itt is jelentkezik, mint bevétel – legalábbis részben, mert a közvetítői jutalékok a külföldi partnereknél maradnak – külföldön kerül kitermelésre, értékesítésre.
13. Szintén hiányoljuk a mai modern kor és a turizmus egyik elengedhetetlen „kellékének” az online platformok – foglalási rendszerek, szolgáltatók stb. – definiálását. Ez kiemelten fontos, hiszen amellett, hogy számos kutatás foglalkozik az online szerepével – csak a vidéki szálláshelyek esetében tízmilliárd forintot meghaladó forgalomról beszélünk – a szállodák, utazási irodák, egyéb szolgáltatók és a vendégek szempontjából az online alkalmazások megkerülhetetlen és befolyásoló tényezővé nőtték ki magukat és nagyon komoly bevételeket generálnak és a különböző platformok jelentős forgalmat bonyolítanak le.
14. A tervezet hivatkozik a turizmusért felelős miniszterre, illetve minisztériumra, ugyanakkor nem nevesíti, melyik minisztériumról van szó.
15. A tervezet több helyen említ turisztikai és vendéglátó hatóságot, feladatokkal. Ennek jelenlegi intézményi és hatásköri tervei nem ismertek.
Reméljük, hogy a hozzánk hasonló, a szakma iránt elkötelezett szervezetek véleményei hozzá tudnak majd járulni, hogy a régóta várt turizmus törvény minél hamarabb megszülethessen és mindannyiunk közös ügye, a turizmus még hangsúlyosabban megjelenhet majd a nemzetgazdaság kiemelt ágazatai között.
Tisztelettel:
Polgár Tibor elnök
a Turisztikai Managerek Szövetségének nevében