Az állami szerepvállalás jelentőségét hangsúlyozta dr. Kámán Attila, a Vezető Magyar Fogászati Rendelők Egyesületének elnöke. Az általa képviselt fogászati turizmust, amely a vállalkozók magánerejéből vált az ágazat sikertörténetévé, a válság sem rendítette meg. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is: az egyre erősödő lengyel, török és bolgár piaccal szemben csakis szakmai összefogással védhetjük meg magunkat. Egyelőre piaci előnyünk származik abból, hogy a magyar fogorvosok már a ’80-as, ’90-es évektől kezdve kezelnek külföldi pácienseket, ám a konkurencia is egyre hatékonyabban él az online marketing eszközeivel. A vendégek hetven százaléka az interneten talál rá a kezelési lehetőségekre, a személyes ajánlás ma már csak egyötödüknél játszik szerepet. Ugyanakkor a betegek nyolcvan százaléka közvetítőkön keresztül érkezik, és mivel a kapcsolat ezeké a cégeké, bármikor úgy dönthetnek, hogy a pácienseket Magyarország helyett másik országba küldik.

Kámán Attila szerint a vendégnek addig éri meg külföldre utazni egy-egy beavatkozásért, amíg az kevesebbe kerül, mint az otthoni ár fele. Dr. Kincses Gyula, az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet (ESKI) főigazgatója kiemelte: igaz, hogy elsősorban árelőnytípusú ország vagyunk, de a tartós cél csak az lehet, ha a minőségelőny irányába mozdulunk. Ehhez véleménye szerint az is szükséges, hogy a jelenleginél komplexebb kínálatot nyújtsunk. Mivel az egészségturizmus bizalmi szolgáltatásokra épül, fontos a minőségtanúsítás, emelte ki Kincses Gyula, hozzátéve: intézete már foglalkozik egy ilyen védjegyrendszer kidolgozásával. Mezősi Csilla egészségturisztikai szakértő óva intett attól, hogy túlszabályozzuk a területet. Úgy nyerhetjük el legkönnyebben a páciensek bizalmát, ha azt a minőségbiztosítási rendszert vezetjük be, amely náluk a legelfogadottabb.

Kincses Gyula úgy látja, ezzel a szemlélettel tökéletesen összeegyeztethető az ESKI és más szakmai szolgáltatók közös törekvése a fent említett védjegy megalkotására. Véleménye szerint az ismert minőségirányítási rendszerek, például az ISO-tanúsítás valóban garantál egyfajta minőséget, és rangot ad, de nem tájékoztat részletesen az ellátással kapcsolatos tudnivalókról. A potenciális pácienst érdekelheti, hogy van-e lehetőség telefonos bejelentkezésre, hogy milyen nyelveken beszélnek a recepción, van-e parkoló, és így tovább.

Míg azonban egy akkreditációs rendszer nem informál egy egészségügyi szolgáltató tényleges szakmai profiljáról vagy mondjuk az évi műtétes esetszámról, a védjegyalapú minőségtanúsítás alkalmas erre. Kincses Gyula szerint két egymást kiegészítő, nem pedig konkurens rendszerről van szó.

Mezősi Csilla úgy látja: Nyugat-Európa helyett érdemesebb lenne a keleti küldőpiacok felé fordulnunk. Véleménye szerint kevés, de jól kiválasztott szolgáltatással, gondosan megválasztott piacokon kellene Magyarországnak érvényesülnie. Gyógyvizekre épülő turizmusunkat orvosilag magasabb szintre emelve lenne esélyünk a piaci térnyerésre – feltéve, hogy az állam is konzekvensen, hosszú távon támogatja a hazai egészségturizmust. A Magyarországot megjárt fiatal szakemberek jó hírét vihetnék orvosi szolgáltatásokra épülő turisztikai kínálatunknak. Dr. Ruszinkó Ádám, a Magyar Egészségturizmus Marketing Egyesület elnöke szerint a fogászaton és a plasztikai sebészeten kívül sikeres lehetne a szemészetre, antiaging terápiára, meddőségi kezelésre, bőrgyógyászatra, szív- vagy ortopéd sebészetre épülő vendégfogadás is.