A berlini Európai Kultúrák Múzeuma kiállítása 2012. július 19. – október 26. között látható.
A kiállítás a berlini Európai Kultúrák Múzeuma és a Néprajzi Múzeum együttműködésében jött létre. A Casa mare projekt létrehozója a berlini Európai Kultúrák Múzeuma Kelet-Közép- és Délkelet-Európa Koordinációs Központja.
Casa mare („A nagy tér”)
Frank Gaudlitz fotográfus kilométerek ezreit tette meg Európa keleti – délkeleti régiójában abból a célból, hogy a vele kapcsolatba került helybéli embereket saját otthonukban, legszebb szobájukban, legjobb ruhájukban fényképezhesse le. 2006 és 2008 között, a Casa mare („A nagy tér”) projekt során azokat az európai területeket utazta be, ahol különböző etnikumok élnek együtt.
Erdélyben románokat, németeket, magyarokat és romákat, Dobrudzsában törököket, tatárokat, muszlim romákat, aromunokat, németeket, lipovánokat és ukránokat, Magyarországon a magyarok mellett székelyeket, németeket, hollandokat, horvátokat, szerbeket és romákat, Moldovában román moldvaiakat, oroszokat, gagauzokat, a Vajdaságban szerbeket, horvátok, szlovákokat, németeket, magyarokat, ukránokat és romákat fényképezett.
Gaudlitz járt falvakban és városokban egyaránt, és mindenhol egészalakos, színes felvételeken örökítette meg azokat a különböző korú, képzettségű, társadalmi helyzetű és vallású embereket, akikkel találkozott. A felvételek a kölcsönös bizalomra épültek és a lakásokban, a legszemélyesebb életterekben készültek. A fényképeken különleges jelentőséget kapott a "tisztaszoba", az a tér, amelyet csak ünnepi alkalmakkor használnak, és amelyet a kulturális identitások anyagi megnyilvánulásai: szőnyegek, szentképek, függönyök, családi fotók gazdag és egyedi ornamentikája díszít.
Ezekben a különös forma- és színvilágú helyiségekben készültek az ünnepi ruhás felvételek. A Casa mare projektben a fotós nem váratlan találkozás során kapta lencsevégre a szereplőket, azok tudtak érkezéséről, és volt idejük felkészülni. Sőt, Gaudlitz kérte is őket, hogy "szedjék rendbe" magukat a fotózásra, öltözzenek jó, azaz ünnepi ruhájukba. A portrék szereplőinek ruházata önképükről, a szépségről alkotott elképzeléseikről és társadalmi státuszuk sokféleségéről egyaránt tanúskodik. Végignézve Frank Gaudlitz fényképeit, sokat tanulhatunk Európáról és az európaiakról. Az utóbbi években az Európai Unió olyan államokat vett fel tagjai közé, amelyeket sokáig a vasfüggöny rejtett el. A régi határok megszűntével, új államok kialakulásával tudunk-e többet tágabb régiónkról, mint korábban?
Vajon mennyire ismerjük ki magunkat saját kontinensünkön? Létezik-e, és ha igen, hol található Besszarábia, Vajdaság, Máramaros, vagy a német nyelvsziget „Sváb Törökország”? A Gaudlitz által bejárt régiók természetesen léteznek, és az emberek, akiknek portréját, lakását bemutatja, többségében éppen úgy az Európai Unió polgárai, mint mi magunk. Kelet-Európa kulturális és etnikai geográfiája nem követi a politikai határokat, a Casa mare képei pedig nem veszik figyelembe a nemzetállamok határait, hiszen Európa ezen részét az etnikai változatosság és a kulturális sokszínűség jellemzi. Valószínű, hogy ezek a kisebbségi hagyományok idővel megkopnak majd, hogy a nyugati civilizáció és az uniós szabályozások halványítani fogják ezt a sokszínűséget. Ugyanakkor a nemzetállami határok feloldásával esély nyílik a kisebbségek szabadabb kibontakozására. Még nem tudhatjuk, hogy mi lesz a folyamat vége.
Frank Gaudlitz képei mindenesetre elgondolkodtathatnak a hagyomány és modernitás bonyolult viszonyáról, a kulturális identitás és a változás sokféleségéről a mai Európában. A kiállításon összesen több mint kilencven felvétel szerepel. Rendező: Beate Wild
Frank Gaudlitz
1958-ban született. Arno Fischernél a lipcsei Grafikai és Könyvművészeti Főiskolán tanult fényképezni. 1990 és 1994 között a Potsdami Egyetemen az orosz haderők Németországból való kivonulásáról szóló fotóprojekten dolgozott, a képek a Die Russen gehen (Mennek az oroszok, Basisdruck Verlag 1999) című kötetben jelentek meg.
Ezután munkáját főként Oroszországban és más kelet-európai országokban folytatta. Egyéni kiállításai mellett több nagy kollektív bemutatón, így a fall wall fall (Martin-Gropius-Bau, Berlin 1995) és a Berlin–Moskau / Moskau–Berlin 1950–2000 (Berlin 2003, Szentpétervár és Nyizsnij Novgorod 2004, Krasznojarszk 2005) című tárlatokon is részt vett műveivel. Fotói megtalálhatók a berlini Werkbundarchivban, a Berlinische Galerie fotográfiai gyűjteményében és a Német Történeti Múzeumban.
A Warten auf Europa (Európára várva, Deutsches Kulturforum östliches Europa, 2007) című kötetében a Duna-menti találkozásai alkalmával készített portréit gyűjtötte egybe, a fotókból készült kiállítást Európa-szerte bemutatták. Fotográfiai munkásságáért számos díjban és ösztöndíjban részesült.
