Azt azonban nem sokan gondolták volna, hogy a kilátások a terrortámadások vagy a cunami utáni helyzetnél is rosszabbak lehetnek egyszer. Igyekszem optimista lenni, és mindenben meglátni a jót, de nem lehet a jelen helyzetben szó nélkül elmenni a tények mellett. Az, hogy nyakunkon a gazdasági világválság, már nem kérdés. Aki tudott, felkészült rá. A krízisre az államnak is reagálnia kellett: lapzártánk idején áfaemelésről, az üdülési csekk és az étkezési utalványok megadóztatásáról szóltak a hírek. Az egyik szállodai érdekképviseleti szerv rögtön fizetett hirdetésben hívta fel a döntéshozók figyelmét a tényre, hogy Európában így is magas a magyar szállodai áfaszint, és egy újabb emelés tovább ronthatja az ágazat versenyképességét. Arra is emlékeztettek, hogy a forgalom esetleges visszaesése esetén kénytelenek lesznek elbocsátani a dolgozók egy részét. De nincsenek jobb helyzetben a kiutaztatók sem. Mit kezdjenek egy 309 forintos euróárfolyammal? Míg az utóbbi évek során a 265–285 forint közötti szintre lőtték be az eurót, arra aligha gondoltak, hogy 300 fölé is mehet az árfolyam. A szállodák versenyképességét ugyan javítja a harmatgyenge árfolyam, de nem hiszem, hogy ennek igazából sokan örülnének.
Elgondolkodtató persze, amit a napokban hallottam egy külföldi szakembertől: a válság azért is mélyül, mert senki nem hiszi, hogy hamarosan vége lehetne. Pedig, ha pozitívabban szemlélnénk a jövőt, nagyobb esélyünk lenne a gyorsabb kilábalásra. Ezek után mit kívánhatok a vásározó kollégáknak? Stabil árfolyamot, alacsony áfaszintet és mindenekelőtt sok-sok utast, akiket nem riasztanak el a rossz hírek, és a családi nyaralásról csak azért sem hajlandók lemondani.
