Számos turnét és egy menedzserrel való keserű szakítást követően a brémai muzsikusok úgy döntöttek, hogy a kiszámíthatatlan zenészélet helyett valami polgáribb foglalatosság után néznek. A formáció élén álló kakas mindig is szívesen kémlelte az éjszakai eget; a brémai űriparban helyezkedett el. A macska már muzsikussá válása előtt a repülés szerelmese volt, így az Airbus brémai gyárában vállalt munkát. A kutya úgy döntött, hogy a megújuló energiaforrásoké az élete: a bremerhaveni szélerőműveket telepítő vállalat főmérnöke lett. A négy muzsikusból elsőként útra kelt csacsi világéletében szeretett utazni, és titkon remélte, hogy egy szép napon majd turizmusmarketinggel foglalkozik. Így is lett. Feladata, hogy Brémát a történelmi emlékektől hemzsegő német városok között tegye versenyképessé. (Akinek nem ismerős a történet, vegye elő a Grimm-összest, és keresse ki a Brémai muzsikusok című mesét…)
Bréma Németország tizedik legnépesebb városa és az ország hatodik legfontosabb gazdasági központja. És legalább ilyen előkelő helyen áll innovációban és csúcstechnológiában, mégsem lehet Berlinhez, Münchenhez vagy Stuttgarthoz hasonlítani. Az egykori gazdag Hanza-várost a II. világháború alaposan helybenhagyta, ezért történelmi látnivalókban nem bővelkedik. Csacsira így komoly feladat hárult, de úgy tűnik, hogy Bréma remekül fordította turizmusa előnyére gazdasági és technológiai fejlettségét.
RAKÉTA ÉS ŰRCSIRKEMELL
Kezdjük a legtetején! Ha azt mondom, Ariane 5, Nemzetközi Űrállomás (ISS), akadnak páran, akik rávágják: Bréma. Sokak számára azonban kellemes meglepetés és izgalmas kaland felfedezni az északnémet város európai űriparban játszott vezető szerepét. A brémai üzemegységében 3000 embernek munkát adó Airbus gyártja a város reptere mellett az Ariane 5 rakéták kettes fokozatait, az önműködő szállító járművet (ATV), amellyel a részben szintén itt készített ISS-re visznek fel ezt-azt a Földről. Például egy ízletes űrcsirkemellet, amely a belőle teljes mértékben kivont folyadék miatt inkább emlékeztet egy múmia fülére, mint valódi hússzeletre. A lényeg, hogy a főtt étel minél kisebb legyen, aztán majd, ha egy kis vízzel együtt berakják a mikróba az asztronauták, felveszi fogyasztható formáját – magyarázza az űrüzem idegenvezetője. Majd egy hatalmas üvegfalon túl a szerelőcsarnok felé mutat, és megjegyzi: itt a padlóról akár enni is lehet. Erről bárki meggyőződhet, mivel a gyár látogatóközpontja nyitva áll az egyéni látogatók és csoportok előtt. Nem mindenkinek csörög 30 ezer dolcsi a bukszájában, hogy az oroszok űrturistaként fellőjék az ISS-re kicsit bámészkodni, számukra vigasz, hogy az ISS a látogatóközpontban kiállított 1:1 arányú modelljében személyesen lehet meggyőződni az űrélet részleteiről. Például hogyan tudnak függőlegesen szunyókálni az űrhajósok, vagy hogyan és hova kerül az emésztőcsatornából a fenti csirke maradéka, illetve hogyan dolgoznak az ISS-hez csatolt és szintén itt gyártott Columbus űrlaborban.
SZÁRNYALÓ AIRBUSOK, MIKROGRAVITÁCIÓ
Ereszkedjünk lejjebb, a troposzférába! Brémában nem ma kezdték a repülőgépgyártást; 1923-ban már termelt az azóta az Airbus részévé vált Focke-Wulf üzem. Az Airbus gépei több európai gyárban készülnek; „Bréma szárnyazza fel az Airbusokat” – olvasható egy molinón a gyár területén, ahogy az ember A350-esek és A330-asok gigászi szárnyai mellett halad el. Alapvetően a két típus fékszárnyainak, féklapjainak fejlesztésében, legyártásában jeleskedik a brémai egység.
„Csak a gondolatok súlytalanok, az anyag nem” – hangsúlyozzák a brémai egyetem területén álló GraviTowerben, hozzátéve, hogy súlytalanság nincs, csak mikrogravitáció. Utóbbit szimulálják a huszonöt éves, leginkább az egri minaretre emlékeztető toronyban. Persze nem emberekkel, de minden olyasmivel, aminek viselkedését érintheti a gravitáció jelentős csökkenése. A toronyba látogatóknak így szerencsére nem kell kipróbálniuk, milyen a katapultból való kilövés utáni 170 kilométer/ órás sebességű zuhanásból hat méteren belül nullára lassulni, de szeles időben szükség lehet a biztosan működő egyensúlyi szervekre, mivel a karcsú torony egész szépen kileng. Erre jobb, ha felkészülnek azok a társaságok, amelyek egy-egy kis létszámú megbeszélésre olyan különleges helyszínt keresnek, mint a GraviTower legfelső szintjén található tárgyaló.
Ha pedig elég az égből, guruljunk a földön! Brémában 13 ezer főt foglalkoztat a Mercedes. Csodákat látni a látogatóközpontjukban, de az igazi attrakció az, amikor a közeli tesztpályán a fullextrás GLK modellel egy hetvenfokos emelkedőn fel-, majd le is megyünk anélkül, hogy összetörnénk a kocsit. Mindezt akár egy jó kis céges csapatépítés keretében, amelyhez a helyszínen hideg- és melegkonyha jár.
A FÖLD NEM JÁTÉK!
Bremerhaven, Bréma 1827-ben alapított kikötője a Weser folyó tölcsértorkolatánál, Brémától bő félórára fekszik. Legújabb attrakciója a 2009-ben megnyitott, évi mintegy 500 ezer látogatót fogadó Klimahaus. A saját energiaellátását szinte teljesen megoldó épület olyan szinten interaktív módon mutatja be a Föld éghajlati zónáit, hogy valóban főhetünk Nigerben és cidrizhetünk az Antarktiszon. Mindeközben megtanuljuk, hogy a Föld nem játék. Nem volt játék a kivándorlás sem. Európaiak százezrei hagyták el az óhazát Bremerhavenen keresztül. Emléküket, köztük sok-sok magyarét, az Auswandererhaus őrzi.
Mire gondol, ha ezt hallja: offshore? A többség a magyar politikusokra, míg Bremerhavenben arra a temérdek szélerőműre, amelyeket a szárazföldtől kilométerekre, a tengerben emelnek. A cél – magyarázza Roni Meyer, a WAB szélenergia-ügynökség igazgatója –, hogy Németország a megújuló energiaforrások arányát a jelenlegi 25%-ról 80-ra emelje. Hogy ez Bremerhaven partjainál hány erőművet jelent pontosan, még nem tudni, de a jelenlegi 500 jelentős mértékben járul hozzá a térség áramellátásához, mivel egy-egy erőmű 6-7 ezer háztartást szolgál ki. Nemcsak az erőművek miatt hívják Bremerhavent a szél városának, hanem mert errefelé évi 320 napon pöröghetnek a turbinalapátok, amelyeket – milyen „meglepő” – Brémában terveznek és gyártanak. A termékből jut külföldre is. Európa negyedik legnagyobb kikötőjében ott sorakoznak a kivitelre szánt turbinalapátok, amelyek előtt állva az ember porszemnek érzi magát, akárcsak a képregényhős Tintin a piros holdrakétájára emlékeztető, tengerbe telepíthető szélerőműtornyok tövében. A komplett, víz alatti talapzattal 250 méteres torony működés közben is megcsodálható, ha valaki befizet a Tour de Wind nevű, akár egy nyílt vízi szélerőműfarmhoz is kihajózó programra.
Ez a hajó viszont nem a nagy kikötőből indul. Onnan ma leginkább áruk, azon belül is autók hajóznak, vagy érkeznek ide. Bremerhaven Európa egyik első számú autókikötője; jusson ez eszünkbe, ha tengerentúli autó van a fenekünk alatt. Az évi több mint kétmillió autót megmozgató kikötőben óriásdaruk erdejében töménytelen mennyiségű konténer, amelyeket a daruk olyan gyorsasággal pakolnak be az elképesztő méretű hajókba, hogy el sem hisszük, alig ötven éve még hetekig tartott egy ilyen rakodás. A múlttal a mai kikötőtől néhány kilométerrel délebbre fekvő Hajózási Múzeumban ismerkedhetünk.
CSIPETNYI MÚLT
A négy jó barát ma is megcsodálja a Miasszonyunk-templom tövében Bréma ikonikus muzsikusszobrát, miután jót boroztak Németország legöregebb borospincéjében, a Weser-reneszánsz brémai városháza alatt 1409 óta működő Ratskellerben. Itt poharazott egykor Heinrich Heine és a Kis Mukk szerzője, Wilhelm Hauff is. Jót derülnek a szobor előtt szelfiző turisták tömkelegén, majd nekivágnak szokásos óvárosi sétájuknak, át a buja rododendronoktól pirosló Schnoor-negyed favázas házakkal teli, szűk utcáin. Végül a Böttcherstrasse egykor kádárok lakta, felújított házai között néhány igényes dizájnbolt termékei között válogatnak, majd leülnek egy utolsó esti koffeinmentes kávéra – amelyet szintén itt kísérleteztek ki egykor – a világörökséghez tartozó városháza előtti Marktplatz egyik teraszán.
