Minden korábbinál több, 1600 turisztikai szakember jött el az idei, immár 30. ATF-re a világ minden részéből, hogy megismerje a térség megújuló turisztikai kínálatát. 518 kiállító jelent meg a vásáron, a tíz ASEANtagország – Brunei, Kambodzsa, Malajzia, Indonézia, Thaiföld, Vietnam, Mianmar, Szingapúr, Laosz és a Fülöp-szigetek – képviseletében. A meghívott vásárlók 37 százaléka európai. Az idén a szakmai találkozók és konferenciák mellett ismét megrendezték a Travex szakmai kiállítást és vásárt, amely minden eddiginél nagyobb területet, csaknem 8500 m2-t foglalt el Phnom Penh modern Diamond Kongresszusi Központjában. A feltűnő kiállítói és látogatói aktivitás legfőbb oka, hogy gazdasági válságról már egy évvel ezelőtt sem nagyon lehetett beszélni errefelé, most pedig már egyértelműen látszanak a fellendülés jelei. Az ASEAN tervei is összhangban állnak ezzel, a 2009-es 65,7 millió után 2015-re 86,7 millió turistaérkezés elérését tervezik.

A házigazda Kambodzsa az idén a látogatószám 11%-os növekedésére számit, ami nem elképzelhetetlen, mivel tavaly az első tíz hónapban 14,6%-os volt a vendégszám növekedése. A legnagyobb újdonság, és az európai kapcsolatok erősödését jelenti, hogy az Air France 37 év után újra repül Phnom Penhbe március 27-től, hetente háromszor.

A rendezvény megnyitóján a vendéglátó kambodzsaiak kitettek magukért, 500 szereplős zenés történelmi show-t állítottak színpadra, amelyen egyebek mellett elhangzott az is, hogy a khmer kultúra a legősibb a térségben.

A műsort félórás tűzijáték kísérte.

A vásár kezdete előtti napon a meghívottak megismerkedhettek a khmer főváros látnivalóival, a királyi palotával, a nemzeti múzeummal, az orosz piaccal, valamint a vörös khmer rémuralom központi börtönével, az S–21-gyel és az egyik legrégibb buddhista templommal, a Wat Phnom Daun Penhnel.

A kétmilliós khmer főváros nagyon kellemes benyomást hagy a látogatóban – széles sugárútjain általában könnyen áramlik a forgalom, amit delegációk esetében motoros rendőri felvezetők tesznek még olajozottabbá. A helybeliek végtelenül kedvesek, mosolyuk teljesen őszintének tűnik. A turizmusban dolgozók és a fiatalabb generáció tagjai meglepően jól beszélnek angolul – mint kiderült, ma már nem sokat törődnek a francia gyarmati örökséggel, a gyerekek inkább angolul tanulnak. Ha nem láttam volna a hírhedt vörös khmer börtönt és a legendás gyilkos mezőket, azt gondolnám, ez a hely mindig is a béke szigete volt.