Szü­le­tett:

1935. de­cem­ber 29-én, Pá­rizs­ban. A szü­lők a hú­szas évek­ben „tán­to­rog­tak ki” Fran­cia­or­szág­ba. Pá­rizs­ban is­mer­ked­tek meg, a Ma­gyar Ház­ban. A pa­pa cuk­rász, a ma­ma ta­nár­nő, már itt­hon is fran­ciara­jon­gó volt. „Ha­di­ár­va let­tem, in­té­zet­ben meg csa­lá­dok­nál ne­vel­ked­tem. Öt-hat éve­sen lak­tam pél­dá­ul egy fran­cia rend­őr csa­lád­já­ban, a fér­fi, ha meg­ha­ra­gu­dott rám, be­do­bott a csa­lán­ba.” Egy test­vé­re szü­le­tett a há­bo­rú alatt, de pár hó­na­pos ko­rá­ban meg­halt.

Is­ko­lák:

Az el­ső négy ele­mit Pá­rizs­ban vég­zi. 1945-ben Ma­gyar­or­szág­ra köl­töz­nek, ak­kor el­ölről kez­di az ál­ta­lá­nost; „egy szót sem tud­tam ma­gya­rul”. Négy év alatt hat év­fo­lya­mot jár ki két is­ko­lá­ban Pes­ten, az­tán Ka­lo­csa, majd Kunszentmiklós kö­vet­ke­zik. A gim­ná­zi­u­mot, amely egy­ben gé­pi­pa­ri tech­ni­kum is volt Vá­cott, Pes­ten, vé­gül Cse­pe­len fe­je­zi be. 1956-ban érett­sé­gi­zik, 21 éve­sen.

Nyelv­is­me­ret:

Fran­cia – „Naturellement!” – és orosz: „még ma is egész jól el­bol­do­gu­lok.”

Mun­ka­he­lyek:

„Mi­e­lőtt önál­ló let­tem, csak ket­tő volt. Az IBUSZ: 1956-tól 1985-ig, és a Del­ta Tours 1986-ig. Ak­kor nyi­tot­tunk egy gmk-t, amely ví­zu­mo­kat in­té­zett. 17 kö­vet­ség­gel áll­tunk kap­cso­lat­ba, a 20 négy­zet­mé­te­res iro­dánk­ba éven­te több mint tí­zez­ren meg­for­dul­tak. Va­la­hol még ma is van vagy nyolc ki­ló iga­zol­vány­kép… Ami­kor 1989-ben a leg­több or­szág­gal meg­szűnt a ví­zum­kény­szer, ki­ta­lál­tuk a Budatourst.” Csa­lád: Fe­le­sé­ge 30 éven át film­vá­gó volt, ma nyug­dí­jas. 36 éves And­rás fia vi­szi a „bol­tot”, me­nye csi­nál­ja a vá­ros­né­zést. A két uno­ka: Or­si 3, Oli­vér 5 éves.

ht Mit csi­nál­tak a szü­lei Pá­rizs­ban?

– Apám­ról csak né­hány fény­ké­pem ma­radt. Az egyi­ken az óce­án part­­ján áru­sít­ja a sü­te­mé­nye­ket a nya­­ká­ban ló­gó tál­cá­ról. A meg­szál­lás után el­vit­ték a né­me­tek, ha­di­fo­goly lett. 1945 má­ju­sá­ban a tá­bor őrei ki­vé­gez­ték. Anyám egy női lap­nál lett gép­író­nő, for­dí­tó, és ő is be­állt az el­len­ál­lók kö­zé. Volt egy fű­ző­je pél­dá­ul, ami­be röp­la­po­kat rej­tett. Ami­kor be­fu­tott a met­ró, meg­hú­zott va­la­mi­lyen zsi­nórt, s a met­ró sze­le szét­re­pí­tet­te a röp­ira­to­kat.

ht Mi­ért jöt­tek Ma­gyar­or­szág­ra?

– Anyám egye­dül ma­radt, a csa­lád­ja meg Pes­ten élt. Egy ki­bom­bá­zott la­kás­ba köl­töz­tünk, 70 dol­lá­rért hoz­ták hely­re. Anyám a Kül­ker­ben he­lyez­ke­dett el. Az ÁVO le akar­ta mon­dat­ni a fran­cia ál­lam­pol­gár­sá­gun­kat, de en­gem a fran­ci­ák nem en­ged­tek el. Ma is fran­cia ál­lam­pol­gár va­gyok, a fi­am is az, az ő gyer­me­kei is azok.

ht Ho­gyan lesz a gé­pi­pa­ri tech­ni­kus­ból IBUSZ-os?

– Úgy, hogy csak né­hány ház­ra volt tő­lünk az IBUSZ-iro­da, én meg reg­gel hat­ra jár­tam Cse­pel­re… Egyik nap be­men­tem, és meg­kér­dez­tem: nincs szük­sé­gük egy fran­ci­á­ul tu­dó mun­ka­társ­ra? De, mond­ták, s föl­vet­tek kéz­be­sí­tő­nek.

ht Mi tör­tént a har­minc év alatt?

– Ha az anya­gi­a­kat néz­zük, nem sok. 1956-ban kap­tam ha­vi 650 fo­rin­tot, 1985-ben 5800-at… De egyéb­ként… A kéz­be­sí­tő­ből né­hány hó­nap alatt ví­zum­ügy­in­té­ző let­tem: 21 éve­sen öl­töny­ben, egy cso­dá­la­tos fe­ke­te Po­be­dán én jár­tam a kö­vet­sé­gek­re a ví­zum­ügye­i­ket in­téz­ni. Ami­kor egy­szer el­vesz­tet­tem az út­le­ve­lek­kel te­li tás­kát, ki­rak­tak egy iro­dá­ba pul­tos­nak. Iga­zá­ból ott ta­nul­tam meg min­dent. Ak­ko­ri­ban in­dul­tak a bu­szos utak. Ki­ta­lál­tam az Út az is­me­ret­len­be já­ra­to­kat: a be­szál­lók nem tud­ták, hogy ho­vá me­gyünk. Óri­á­si si­ker volt!

ht Ezt ma­gam is ta­nú­sít­ha­tom: a hat­va­nas évek kö­ze­pén én is fe­lül­tem egy „is­me­ret­len­be” tar­tó busz­ra, ami a deb­re­ce­ni Arany­bi­ka előtt kötött ki.

– Pá­rizs­ba küldtek: les­sem el, ho­gyan szer­ve­zik a bu­szos vá­ros­né­zést. Ha­za­jöt­tem, le­vág­tuk né­hány BKV-s busz te­te­jét, s meg­in­dult a vá­ros­né­zés. Ma­gyar­or­szág­ra és kül­föld­re vit­tem cso­por­to­kat. Leg­na­gyobb si­ke­re­i­met Párizsban arattam, ami­kor pél­dá­ul a Rue Saint-Denis-re, a rossz­lá­nyok­hoz vit­tem ér­­dek­lő­dő ma­gya­ro­kat. Ké­sőbb a ren­dez­vény­cso­port­hoz ke­rül­tem: a vi­lág leg­je­len­tő­sebb együt­te­se­it utaz­tat­tam, le­gyen szó a ta­hi­ti tán­co­sok­ról vagy a Bolsoj mű­vé­sze­i­ről, mi szer­vez­tük 4 vb és 7 Eb spor­to­ló­i­nak magyarországra ér­ke­zé­sét.

ht Iro­dá­ja te­le van vi­lág­hí­rű spor­to­lók fel­vé­te­le­i­vel. Akár itt is el­süt­he­tő az öreg po­én: ki az a pa­si a Hertzka mel­lett?Ja, az a Pe­le…

– 1950-től 54-ig véd­tem a ki­ni­zsi­ben, va­gyis a Fra­di­ban. On­nan da­tá­ló­dik sport­má­niám, amit a Buda­toursnál sem hagy­tam ab­ba. 94 nem­ze­ti vá­lo­ga­tot­tat utaz­tat­tunk, a múlt hé­ten vol­tak itt a Bor­deaux lab­da­rú­gói, ők vol­tak a 160. csa­pa­tunk.

ht Mi­kor ala­kult a Budatours és mit csi­nál?

– 1989-ben in­dul­tunk, pél­dá­ul ne­künk volt elő­ször he­ten­te re­pü­lő­já­ra­tunk Mal­lor­cá­ra. Ma in­kább a be­uta­zás az erős­sé­günk, ez je­len­ti az évi 500-600 mil­li­ós for­ga­lom zö­mét. Mi in­dí­tot­tuk el a több­nyel­vű vá­ros­né­zést; ma már 16 nyelv­ből vá­lo­gat­hat­nak a tu­ris­ták. Ezenkí­vül kong­res­­szu­so­kat szer­ve­zünk: a 3000 fős EBRD kong­res­­szu­son, az ügy­vé­dek vi­lág­ta­lál­ko­zó­ján, kü­lön­fé­le sport­ren­dez­vé­nye­ken dol­go­zunk.

ht Szí­ve­sen jár Pá­rizs­ba?

– Vol­tam vagy het­ven­szer. Egy­szer sze­ret­tem vol­na be­men­ni az egy­ko­ri la­ká­sunk­ba, de a né­ni, aki ott la­kik, nem en­ge­dett be.