– Ön húsz éve vezet lovasiskolát Ausztriában, tapasztalatai a hazai lovasstratégia kidolgozásakor is hasznosnak bizonyultak. Mi az osztrák siker titka?

Az osztrák téli turizmus világelső, a sísportban is a legjobbak között vannak. Ennek fényében meglepő, hogy Tirolban például néhány évtizede a nyári turizmus még fontosabb volt a télinél. Az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején kezdték el nagy ütemben fejleszteni a sípályákat, sorra épültek a sífelvonók, hogy télen is kihasználhassák a hegyek, gleccserek adta lehetőségeket. 1964-ben már téli olimpiát rendeztek Innsbruckban.

– Tehát a hangsúly az infrastrukturális fejlesztésen volt?

Nem ívelhetett volna így fel a téli sport Ausztriában, ha nem vezetik be a fejlesztésekkel párhuzamosan az egyhetes iskolai síszünetet.

Ausztriában ma mindenki síel. Az osztrákok a hazai sport- és turisztikai létesítmények támogatására találták ki az iskolai sporthetet, amellyel kezdetben kizárólag a sísportot segítették. A sikeren felbuzdulva a síhétből idővel sporthét lett, ezzel számos sportág felkerült a palettára, így a lovaglás is. A holt szezonban iskolásokkal töltötték meg a létesítményeket. Gondoljunk bele: még mindig jobb önköltséges áron üzemeltetni egy szállodát vagy más intézményt, mint bezárni.

Érdemes lenne követnünk az osztrák mintát, így egy lovardának például nem okozna gondot az átmeneti időszakokban fizetni az alkalmazottakat, etetni a lovakat. Az iskolai sporthét hatására Ausztriában a sport divatossá vált. A rendszeres mozgás ma mindenki számára természetes.

Elgondolkodtató, hogy míg 1955-ben az átlagéletkor Ausztriában és Magyarországon megegyezett, ma nyolc év a különbség Ausztria javára. Nem utolsó szempont az sem, hogy a síelést az osztrák családok többsége még a válság idején sem hagyta ki, ami persze jót tett a belföldi idegenforgalomnak.

– Meggyőző, amit mond, mégis nehéz elképzelni, hogy Magyarországon egyszer majd mindenki lovagol…

Egy átlagos osztrák család számára valóban nem különösebben megterhelő kifizetni az egyhetes síelést. Ha mégis, a nehezebb helyzetben lévő családok sportolását a tartomány támogatja. Az anyagi akadályok áthidalására nálunk be lehetne vezetni az úgynevezett sportcsekket, az üdülési csekk mintájára. Elképzelésem szerint ez egy névre szóló támogatás lenne, amely minden 4 és 24 év közötti fiatalnak alanyi jogon járna, és kizárólag sporttevékenységre lehetne felhasználni. Heti két edzést fedezne, és sportfelszerelés vásárlására vagy a sporthét során is be lehetne váltani.

– Ahhoz, hogy az osztrák példát követve felpörgessük a belföldi keresletet, megfelelő lovaslétesítményekre és szakemberekre is szükség lenne. Ezzel hogy állunk?

Fontos a sorrendiség. Az elsődleges cél nem a lovak, hanem a lovasok számának növelése kell, hogy legyen. Ausztriában sem a síléceket kezdték el ész nélkül gyártani, hanem a sportolók számát igyekeztek szaporítani. Én úgy látom, hogy a jelenlegi lovasintézményeink megfelelő kihasználásával ez nekünk is menne. Azt kellene tartalommal megtölteni, amink van, ez pedig jól képzett lovak és megfelelő edzők kérdése. Muszáj a szakmai képzésre fókuszálni, mert az iskolai sporthét bevezetésének akkor van értelme, ha a gyerekek olyan edzőkkel találkoznak, akik át tudják adni nekik a sportág szeretetét. A sportcsekk bevezetése tovább emelné a szakmai színvonalat, mert így a pénz olyan intézményekhez kerülne, ahol a lovat is, a vendéget is szeretik. Az ilyen helyeken aztán idővel megépülne a fedett lovarda, meg ami még kell, mert a bevételekből futná infrastrukturális fejlesztésekre is.

– A lovaságazat fellendítését tehát a belföldi keresletre kell alapoznunk, ahogyan azt az osztrákok tették a téli sportokkal. A külföldi vendégre nincs is szükség?

A jövő kulcsa a színvonalas hazai lovas turizmus, a nagy létszámú lovastársadalom. A külföldi vendég is fontos, de nem lehet kizárólag rájuk alapozni. Hazai turizmus nélkül nincsen nemzetközi idegenforgalom.

– Gyakran szó esik arról, hogy a lovas túrák lebonyolítása nehézségekbe ütközik a nem megfelelő jogi szabályozás miatt. Önnek mi erről a véleménye?

A kedvező természeti adottságok miatt a lovas túrázás, a tereplovaglás lehetőségei kiválóak a Kárpát-medencében. Az útvonalakat érdemes volna feltérképezni és megjelölni a gyalogos turistautakhoz hasonlóan. Az utak mentén olyan istállórendszert kellene kiépíteni, ahol ló és lovasa megpihenhet. Lovasturista-zsebkönyvet is ki lehetne adni. Mindez fontos, ugyanakkor látni kell, hogy változnak a trendek. A hatvanas években valóban nagyon népszerűek voltak a lovas túrák Magyarországon. Akkor még megvolt ennek a műfajnak a közönsége is, a szakembergárdája is. Egykori huszártisztek vezették a túrákat, akik amellett, hogy kiválóan lovagoltak, műveltek voltak, több nyelven beszéltek, és még viselkedni is tudtak. Megtiszteltetés volt velük lovagolni. Mára a helyzet megváltozott. A lovas túra legyen benne a kínálatban, de vegyük észre, hogy ma főleg családok látogatják a lovaslétesítményeket, őket kell kiszolgálni. Jön a lovagolni még nem tudó gyerek négy-öt éves kortól, a már bizonyos lovastudással rendelkező fiatal 9–14 éves korig és azok az asszonyok, akik a szülések után ismét lóra ülnek. A vendég lovasok 95 százaléka nő! A programot ennek figyelembevételével kell összeállítani, a pónióvodától a lovardai oktatáson keresztül a rövidebb tereplovaglásokig. Az oktatás szintje a kezdő és a könnyű osztály között legyen, az ennél magasabb igényeket úgynevezett eventekkel lehet és kell kielégíteni. Ezek az események világhírű edzők részvételével zajlanak

. – Ön szerint mennyi a realitása, hogy a magyar újra lovasnemzetté váljon?

A világban mindenki azt hiszi, hogy nagy lovasnemzet vagyunk. Ez marketingszempontból nagyon jó, érdemes volna kihasználni. A turizmus szempontjait tekintve nálunk számos világszínvonalon működő lovasintézmény van. Ezek mellé kellene négycsillagos szállodákat építeni, majd láncba szervezni őket, és közösen kilépni a világpiacra. Egy 8-10 klubból álló lovashálózat egyedülálló lenne a világon. Ugyanakkor hiba csak a lóban gondolkodni. Kínálnunk kell egyéb sportlehetőségeket is, legyen az mountain bike, tenisz, golf, íjászat vagy röplabda, mindig a helyi adottságoknak megfelelően. Követni kell a trendeket is, hogy ha mondjuk a nordic walking éppen divatos sport, akkor arra nálunk is legyen lehetőség. Nincs megállás, aki fél évvel lemarad az internet korában, az már elkésett, olyan erős a konkurencia.