Siobhan Tiernan, Dawna Rhoades és Mary Durack: Consumer Usage and Perceptions of Airline Carbon Offset Programmes in the USA and EU című előadásának témája a légitársaságok széndioxid-kibocsátását ellentételező programok népszerűsége volt. A kutatók az USA és az Európai Unió állampolgárait kérdezték meg a programról. A légiközlekedés megítélése a környezetvédelem szempontjából nagyon negatív, annak ellenére, hogy a közhiedelemmel ellentétben a légi személyforgalom csupán két százalékkal járul hozzá a széndioxid-kibocsátáshoz. Ha csak a közlekedést nézzük, akkor természetszerűleg rosszabb az arány, és a növekedés nagysága is aggasztó. Ennek ellenére a légi közlekedés nem szerepel a Kyotói Egyezményben. Európában az első fontos program a 2003-ban indult European Emission Trading System volt, melybe csak az idén 2012-ben került be a légiközlekedés.
Négy tényezőre került a hangsúly: a technológiai fejlesztésre, a modern infrastruktúrára, a hatékony működtetésre és a széndioxid-kibocsátásra vagyis emisszió kereskedelemre. Az emisszió kereskedelem (az engedélyezett mértéken felüli széndioxid-kibocsátás ellentételezése) évi többmilliárd dolláros üzlet, melynek az a célja, hogy a fejlődő országokban elősegítsék a “tiszta” technológia fejlesztését. Ez utóbbival kapcsolatban készült a kutatás, melynek keretében 686 konferenciaturistát és egyetemi hallgatót kérdeztek. A megkérdezettek 15 százaléka már élt az ellentételezés lehetőségével, és 69 százalékuk hajlandó lenne, ha adódna lehetőség. Arra a kérdésre, hogy mennyit fizetne, a legtöbben az adott jegy árának 1 illetve 5 százalékát jelölték meg. Az USA-ban élők sokkal kevésbé voltak hajlandóak anyagilag is áldozni a környezetvédelemre mint az Európában élők. A nemek megoszlását vizsgálva, a nők sokkal pozitívabban álltak a kérdéshez mint a férfiak. Az egyik felszólaló a kutatással kapcsolatban kifejtette, hogy miután napjainkban divatos verbálisan környezetvédőnek lenni, érdemes a jövőbeni vizsgálatokban a hajlandóság helyett a valódi, már megtörtént hozzájárulásra tenni a hangsúlyt. Saját kutatását hozta fel példaként, amelyben a megkérdezettek anyagi vállalásait szembesítették a konkrét befizetésekkel, és az ígéretek és tettek között jelentős eltérés mutatkozott.
Prakash Vel, Ricky Sharma és Tahera Yusuf. R. Ismail: An Exploratory Study of the IMC Campaign Evaluations and a Consumer’s Decision Making Process for Jetset-Eurostar című előadásában az Eurostar vasúttársaság marketing kommunikációs stratégiáját ismertette. Az Eurostar a TGV mintájára közlekedtet nagysebességű vonatokat London és Párizs, illetve Brüsszel között. A hároméves stratégia először az üzletemberekre koncentrál és a metaforikus megközelítést alkalmazza. A kampány főszereplője Mr. Jetset, egy képzeletbeli üzletember, akit arról győznek meg, hogy mennyire butaság a három város között a repülést választani a vasút helyett. A kampány legnagyobb kihívása az üzletemberek elutasításának megszüntetése a vasúttal szemben, melyre egy három részből álló tervet dolgoztak ki. Először rávilágítanak a repülés praktikátlanságára rövidtávon, majd megoldást javasolnak (vonat), végül rásegítenek az attitűdváltozásra.