Elsősorban elvi jelentősége van annak az ítéletnek, amelyet nemrégiben hozott meg a Fővárosi Törvényszék a 2004 őszén csődbe jutott Skyline utazási iroda ügyében. Emlékezetes, hogy a társaság úgy húzta le a rolót, hogy az utazni vágyóktól beszedett részvételi díjat, illetve előleget nem utalta tovább hét utazásszervezőnek. A témával korábban mi is többször foglalkoztunk akkoriban, például ebben a cikkünkben.
Arra szinte semmi esély, hogy a féltucatnyi károsult utazásszervező megkapja egyenként 100 ezer és egymillió-kétszázezer forint közötti összegű kárigényét, ellenben kialakulni látszik egy bírói gyakorlat, amely a későbbiekre nézve irányadónak tekinthető.
De lássuk most, mi is történt a fordulatos ügy legutóbbi, immár végső tárgyalásán. A nyilvános ülésen meghozott ítélet megváltoztatta a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság ítéletét, és többrendbeli sikkasztás vétségét állapította meg. Mészöly Géza Péter vádlottnak a felfüggesztett börtön mellett kártérítést is kell(ene) fizetnie, ennek esélye azonban a nullához közelít.
A vádlott ugyanis alig 108 ezer forintos nyugdíjból él, és ennek az összegnek egy részét is elvonják tőle banki hiteltartozás miatt. Hét tour-operátor számára ítélt meg kártérítést a bíróság, a legkisebb összeg 139 ezer forintos, a legnagyobb 1,2 milliós, és persze ehhez jön még az évek alatt felhalmozódott késedelmi kamat. Továbbá közel négymillió forintos bűnügyi költség megtérítésére is kötelezte a vádlottat a bíróság.
Fordulatos cselekmény
Érdekes fordulatokat vett egyébként az ügy az évek során, ugyanis az elsőfokú ítélet elmarasztaló volt a vádlottra nézve, akkor, 2012. május 21-én 2,6 év börtönt szabott ki rá a Pesti Központi Kerületi Bíróság.
A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék ellenben 2013. március 11-i verdiktjében a vádlottat valamennyi – sikkasztás bűntette és sikkasztás vétsége – vád alól felmentette és még azt is kimondta, hogy a közel négymilliós bűnügyi költséget az állam viseli.
Az ügy természetesen nem állt meg itt, hiszen a károsultak nem nyugodhattak bele, hogy a vádlott végülis következmények nélkül megússza a tour-operátorok tömeges megkárosítását.
A másodfokú bíróság ítélete ellen az ügyész fellebbezett. Álláspontja szerint ugyanis „tévedett a másodfokú bíróság, amikor a kft. által átvett pénzt nem tekintette idegen dolognak, mert ezzel ellentétes a bírói gyakorlat…” Érvelése szerint ugyanis „a vádlottnak 2004. augusztus, szeptember, október hónapban már tudnia kellett, hogy ha az átvett befizetéseket a cég működtetésére fordítja, nem áll a rendelkezésére olyan tőke, amelyből az aktuális fizetési kötelezettségének eleget tud tenni. Ettől az időszaktól kezdve az utazásokra átadott pénzeket nem a megjelölt célra, hanem a cég fenntartására fordította, azokkal sajátjaként rendelkezett” – olvasható a bírósági anyagokban.
A Főváros Fellebbviteli Főügyészség azt is hangsúlyozta, hogy „minden alapot nélkülöz az a megállapítás, hogy (a vádlott – a szerk.) nem láthatta előre, hogy a kft. a vállalásainak 2004. október végén nem tud eleget tenni. Még október 18-án is vett át pénzt, amikor már nyilvánvaló volt, hogy a vállalt teljesítés lehetetlen.”
A periratokból az is kiderül, hogy 2004. májusában a Skyline kft. már eladósodott, több utazási irodával szemben fizetési késedelemben volt. A saját szervezésű utakat leállította, hiteleket vett fel, de a likviditási problémái ezzel sem szűntek meg.
Nem szerzett rendelkezési jogot a pénz felett
Az egyik károsult, a Kartago Tours jogi képviselője azt emelte ki érvelésében, hogy „az utazási szerződés az utas és a Kartago Tours között jött létre. Az utazásközvetítők által beszedett részvételi díj a blankettaszerződés 6-8. pontja alapján a Kartago Tours tulajdonába kerül, az utazásközvetítő az összeg fölött nem szerez rendelkezési jogot, köteles azt a Kartago Toursnak haladéktalanul továbbítani.”
Az utazásszervező képviselője három korábbi, hasonlójellegű büntetőeljárás jogerős ítéletét is bemutatta a bíróságnak, ezen mindegyike elmarasztalta a vádlottakat. Ennek alapján kérték az egységes bírói gyakorlat alkalmazását. A védelem azzal érvelt, hogy 10 év elteltével nem helyes letöltendő szabadságvesztésre ítélni büntetlen előéletű, rendezett életvitelű személyt. Továbbá szerintük a vádlottnak nem volt csalárd szándéka. Mindezek figyelembevételével hozta meg az első fokú ítéletet némiképp enyhítő, ugyanakkor elmarasztaló ítéletét a Fővárosi Ítélőtábla.