'

A Tisza védtöltésén kerekezve kilenc megállóhely érintésével juthatnak el a turisták a Szentesrõl jövõ közúti hídtól a csongrádi pontonhídig, közben autóforgalom sem zavarja õket. A csongrádi közúti hídtól elindulva a Tisza védtöltésén Csongrád városa felé haladva számos természeti és kultúrtörténeti érték mellett haladunk el, és megcsodálhatjuk a máig érintetlen természeti környezetet. A mai közúti híd helyén egykor Árpád fejedelem katonái keltek át a folyón tutajokon és bõrtömlõkön, mivel itt volt a legsekélyebb a víz és legkeskenyebb az ártér. Az átkelõhely forgalmát bizonyítja, hogy a folyópartnak ez a része már az újkõkorban lakott volt. A valamikori Böld faluban egykor templom is állt, ezt bizonyítja egy közeli útszéli kereszt.

E helyszínrõl a Tisza jobb partján keletre haladva meg lehet közelíteni az egykori Szent János átkelõhelyet, az ártéren fekvõ Labodár természetvédelmi területet, és innen el lehet jutni a Tisza-gáton a Vidretorokhoz és Felgyõre. A túra következõ állomása a vasúti híd csongrádi oldala. Ez a híd már a Tisza folyó szabályozása után kialakított új mederhez igazodva épült fel 1903-ban. A vasutat néhány évvel késõbb vezették át rajta, ezzel Csongrád „közelebb került” a Tiszántúlhoz. A második világháború idején felrobbantott hidat 1946-ban újraépítették, az 1919-es Tanácsköztársaság idején is dúltak harcok a stratégiai helyen álló híd környékén, amikor a túlparton állomásozó román csapatokkal csaptak össze a vöröskatonák. Hõsiesen harcoló eleinknek tiszteleg az 1919-es emlékmû.

A közelben fekszik egy kedvelt horgászhely, a Zsurmó is, amely a Holt-Tisza alsó vége, amely hangulatos, kialakított horgászhelyeivel e nyugodt kikapcsolódás szerelmeseinek kedvelt tartózkodási helye. Ezek után túránk során eljutunk az ún. 84-es átvágáshoz. A folyószabályozás idején átvágták a Tisza hatalmas kanyarulatát, amely korábban délrõl, nyugatról és északról körbevette a várost, és új mederbe terelték a folyót.

Következõ látnivaló utunk során a vándorló Körös-torok. A csongrádiak tudják, hogy a Körös torkolata fokozatosan délebbre csúszott, és mai helyétõl jóval északabbra ömlött bele a Tiszába néhány száz évvel ezelõtt. A Tisza ugyanis jelentõs mennyiségû hordalékot hordoz, amibõl a homokot a Körös vizének lassító hatására a torok fölött lerakja. Ebbõl a város keleti végétõl a torokig a Tisza jobb partján széles és hosszú homokpad keletkezik, amely ideális a strandoláshoz. A Körös-toroki üdülõterület minden nyáron benépesül a vizet, napfényt és szórakozást kedvelõ vendégekkel, és számos rendezvénynek is helyszínt biztosít.

Tovább haladva a töltésen elérjük a várost, amelynek érdekessége, hogy egykori központja a település mai keleti részén állt. Itt építették fel a szlávok Anonymus szerint Csongrádot, azaz „feketevárt”. Ebben a városrészben több régi halászházat is láthatunk, melyekben idegenforgalmi szálláshelyek, kézmûvesház és múzeum is kialakításra került. Ha utunkat folytatjuk, láthatjuk a parasztbarokk Szent Rókus templomot, késõbb a Tari László Múzeumot, a Nagyboldogaszszony- templomot, a városházát, majd megérkezünk az egykori hajóállomásra. 1833-tól közlekedett gõzhajó a Tiszán, majd az 1950-es években állt le végleg a forgalom. Ezek után érkezünk meg a csongrádi hajóhídhoz, amelyet a köznyelv pontonhídnak nevez. Mivel a gátépítések után, 1890 táján a Tisza bal partján elterülõ területet sikerült termelésre alkalmassá tenni, az ottani birtokosok 1896-ban pontonhidat vásároltak, hogy meg tudják közelíteni földjeiket. Innen körülbelül két kilométerre fekszik a Csongrádi Mûvésztelep, de elkerekezhetünk akár a középkori Ellés monostor maradványaihoz, illetve a csongrádi Szõlõ-hegyre is.

'