Per­sze re­pül­ni Ma­gyar­or­szá­gon sem le­het „csak úgy”. Mint a vi­lá­gon min­de­nütt, ná­lunk is ál­la­mi fel­ügye­let őr­kö­dik a köz­le­ke­dés eme ko­ránt­sem ve­szély­te­len ága fe­lett, ahogy azt a nem­zet­kö­zi szer­ző­dé­sek és a ma­gyar tör­vé­nyek elő­ír­ják. A köz­le­ke­dé­si mi­nisz­té­ri­um alá­ren­delt­sé­gé­ben mű­kö­dő el­ső­fo­kú lég­ügyi ha­tó­ság mun­ka­tár­sai vizs­gáz­tat­ják a pi­ló­tá­kat, a sze­re­lő­ket, a re­pü­lő­gé­pe­ket – sőt még a re­pü­lő­te­re­ket is. Ez­után pe­dig fi­gye­lem­mel kí­sé­rik a ha­zai pi­ló­ták to­váb­bi tény­ke­dé­sét, a gé­pek mű­sza­ki ál­la­po­tát, a lég­tér hasz­ná­la­tát, és ők azok, akik – a rend­őr­ség­gel együtt – se­gí­te­nek az eset­le­ges bal­ese­tek vagy a ke­vés­bé sú­lyos, úgy­ne­ve­zett re­pü­lő­ese­mé­nyek ki­vizs­gá­lá­sá­ban.

Tar­buza Já­nos, a ha­tó­ság mun­ka­tár­sa hi­va­ta­li szá­mí­tó­gép­ében őr­zi az ös­­szes Ma­gyar­or­szá­gon re­pü­lő gép és pi­ló­tá­ik ada­ta­it, pon­to­san tud­ja, ki, mi­kor és hol vá­sá­rol­ta a gé­pét, mi­kor vizs­gáz­tat­ta le, hol ál­lo­má­soz­tat­ja és mi­re hasz­nál­ja.

– Je­len­leg 473 re­pü­lő­gé­pet, 174 he­li­kop­tert, 441 vi­tor­lá­zó­gé­pet és 138 hő­lég­bal­lont tar­tunk nyil­ván a ha­zai pol­gá­ri re­pü­lést do­ku­men­tá­ló dos­­szi­ék­ban – mond­ja. – Bár mind­egyik gép ma­gán­kéz­ben van, és ilyen ér­te­lem­ben ál­la­mi re­pü­lés ma már nincs Ma­gyar­or­szá­gon, eb­ben a szám­ban sze­re­pel­nek a Ma­lév és a Ma­gyar Re­pü­lő­szö­vet­ség utas­szál­lí­tó-, il­let­ve sport­re­pü­lő­gé­pei is. Még­is az ös­­szes gép túl­nyo­mó több­sé­ge, mint­egy 420 az úgy­ne­ve­zett kis­re­pü­lő­gép. Ezek egy- vagy két­mo­to­ro­sok, il­let­ve az óri­á­si több­ség egy­mo­to­ros.

Star­tol a hob­bi­re­pü­lés

A tör­té­net el­ső fe­je­ze­te­it a rend­szer­vál­tás ide­jén ír­ták. A több mint egy év­ti­zed­del ez­előtt meg­kez­dő­dött fo­lya­ma­tok ered­mé­nye­kép­pen meg­élén­kül­tek a ha­zai kis­re­pü­lő­te­rek. Ott, ahol ko­ráb­ban csak a sze­ren­csés ke­ve­sek (és nem utol­só­sor­ban a ka­to­nai szol­gá­lat­ra al­kal­ma­sak) re­pül­het­tek a Ma­gyar Hon­vé­del­mi Sport­szö­vet­ség (MHSZ) égi­sze alat­t, ma már ta­lán ez­rek – igaz, meg­le­he­tő­sen költ­sé­ges – szó­ra­ko­zá­sa a hob­bi­re­pü­lés. Az el­ső ma­gán­re­pü­lő­gé­pe­ket az Egye­sült Ál­la­mok­ból hoz­ták Ma­gyar­or­szág­ra. Ezek jel­lem­ző­en egy­mo­to­ros, öre­gecs­ke, de azért még meg­fe­le­lő mű­sza­ki ál­la­pot­ban lé­vő Cess­nák vol­tak: két­ülé­ses 150-e­sek, 152-e­sek, il­let­ve négy­ülé­ses 172-e­sek, ame­lyek több­sé­gét még a hat­va­nas évek­ben gyár­tot­ták. Csak­hogy egy re­pü­lő­gép nem úgy öreg­szik, mint az au­tók több­sé­ge. Anya­ga nem­igen rozs­dá­so­dik, fá­radt mo­tor­ját fel le­het újí­ta­ni vagy ki le­het cse­rél­ni. Ezek­nek az el­ső gé­pek­nek a több­sé­ge te­hát még ma is re­pül, és sem­mi­vel sem ke­vés­bé biz­ton­sá­gos, mint újabb tár­sa­ik.

Nem csak ma­tu­zsá­le­mek

A „ma­gán­im­por­tő­rök” te­vé­keny­sé­ge az­óta is foly­ta­tó­dik, ta­lán csak an­­nyi vál­to­zott az el­múlt 12 év­ben, hogy ma már egy­re töb­ben en­ged­he­tik meg ma­guk­nak a sa­ját re­pü­lő­gép lu­xu­sát, és egy­re gyak­rab­ban for­dul elő az is, hogy a szár­nyas ma­tu­zsá­le­mek­nél jó­val fi­a­ta­labb – és per­sze drá­gább – gé­pet is be­hoz­nak az or­szág­ba. Fej­lő­dés ta­pasz­tal­ha­tó a pi­ló­ta­ok­ta­tás te­rén is. Két­ség­te­len, hogy egy­re töb­ben en­ged­he­tik meg ma­guk­nak a nem ol­csó tan­fo­lya­mo­kat, és utá­na ma­rad még pén­zük re­pü­lőt bé­rel­ni is. Köz­ben ki­ala­kult a pro­fes­­szi­o­ná­lis pi­ló­ta­is­ko­lák or­szá­gos há­ló­za­ta, ma már szá­zá­val szer­zik meg en­ge­dé­lyü­ket a le­en­dő ma­gyar re­pü­lő­gép-tu­laj­do­no­sok. Több pi­ló­ta­is­ko­la is mű­kö­dik a bu­da­ör­si re­pü­lő­té­ren. Ez a re­pü­lés­re al­kal­mas me­ző egyéb­ként a leg­for­gal­ma­sabb ma­gyar­or­szá­gi kis­re­pü­lő­tér, ahol szá­mos vál­lal­ko­zás él egy­más mel­lett, a Ma­gyar Re­pü­lő­szö­vet­ség ke­ze­lé­sé­ben lé­vő han­gá­rok kö­rül. A pi­ló­ta­is­ko­lák kö­zül csak az egyik – bár ta­lán a leg­na­gyobb – az 1997 óta két ma­gán­em­ber ál­tal bir­to­kolt és mű­köd­te­tett Centro-Plane Kft. Ők is úgy kezd­ték, mint szá­mos előd­jük: arány­lag öreg és ezért ol­csó ame­ri­kai Cess­nákat vá­sá­rol­tak, és vál­lal­ko­zást ala­pí­tot­tak er­re a be­fek­te­tés­re. Hajdu „Fe­dő” Kár­oly, a cég egyik tu­laj­do­no­sa nem pi­ló­ta. Ő vi­lá­gé­le­té­ben re­pü­lő­gé­pe­ket sze­relt, ko­ráb­ban dol­go­zott a Ma­lév­nál, és év­ti­ze­dek óta a bu­da­ör­si re­pü­lő­té­ren te­vé­keny­ke­dik. Tár­sá­val együtt ma az egyik leg­je­len­tő­sebb ma­gyar pi­ló­ta­is­ko­lát mű­köd­te­tik: négy év alatt öt­ven­né­gyen tet­tek ná­luk vizs­gát, mint­egy har­min­can kap­tak át­kép­zést egy-­e­gy újabb tí­pus­ra. Emel­lett fenn­tart­ják Bu­da­ör­sön a ja­ví­tá­sok­hoz szük­sé­ges mű­sza­ki hát­te­ret. Az öt al­kal­ma­zot­tal dol­go­zó cég négy sa­ját re­pü­lő­gé­pén kí­vül még tíz má­si­kat is üze­mel­tet, ki­len­cet a szék­he­lyén, egyet Pé­csett, a péc­s-­pogányi re­pü­lő­té­ren.

„Fe­dő” úr ér­vei

Azt „Fe­dő” is el­is­me­ri, a re­pü­lés még ma sem a tö­me­gek sport­ja Ma­gyar­or­szá­gon. Még­is, mint mond­ja, egy­re töb­ben en­ged­he­tik meg ma­guk­nak azt a lu­xust, hogy meg­sze­rez­zék a szük­sé­ges en­ge­dé­lye­ket (va­gyis pi­ló­ta­vizs­gát te­gye­nek), és azu­tán vagy bé­relt gép­pel, vagy a sa­ját­juk­kal re­pül­je­nek to­vább. A ta­nu­lás ál­ta­lá­ban gyor­san megy: öt­ven-nyolc­van óra el­mé­le­ti ok­ta­tás után a le­en­dő pi­ló­ta 45 órát re­pül a PPL-licenc (af­fé­le lé­gi úr­ve­ze­tői jo­go­sít­vány) meg­szer­zé­se előt­t. Mind­ez ki­jö­het ke­ve­sebb mint más­fél mil­lió fo­rint­ból. Utá­na le­het vá­lasz­ta­ni. A re­pü­lő­gép­bér­lés ke­vés­bé mac­erás, en­nek órán­ként 20 és 30 ezer fo­rint kö­zöt­ti a költ­sé­ge. A gép­vá­sár­lás ta­lán egy hossz­ab tá­vú meg­ol­dás, al­kal­ma­sabb pél­dá­ul an­nak, aki so­kat akar re­pül­ni, vagy a fe­jé­be ve­szi, hogy költ­sé­gei egy ré­szét ké­sőbb meg­pró­bál­ja vis­­sza­nyer­ni, mond­juk sa­ját gé­pe bér­be­adá­sá­ból. A leg­ol­csóbb két­sze­mé­lyes re­pü­lő­gép a Cess­na 152-es, hasz­nál­tan, vám­mal és áfá­val, ha­zai üzem­be he­lye­zés­sel együtt mint­egy hét­mil­lió fo­rint, nem több mint egy kö­zép­ka­te­gó­ri­ás au­tó ára. Eh­hez jön­nek még a biz­to­sí­tá­sok, az üze­mel­te­té­si költ­sé­gek, az időn­kén­ti szük­sé­ges ja­ví­tá­sok és az üzem­anyag ára, va­la­mint a tá­ro­lá­si díj. Ez így együtt évi több száz­ezer fo­rin­tot tesz ki, de azért még­sem min­den­ki szá­má­ra el­ér­he­tet­len. Leg­alább­is ezt bi­zo­nyít­ja a ma di­na­mi­ku­san nö­vek­vő ha­zai gép­ál­lo­mány.

És hol le­het le­száll­ni?

Per­sze a gé­pek üze­mel­te­té­sé­hez ke­vés len­ne egy-két pi­ló­ta­is­ko­la és az egyet­len bu­da­ör­si re­pü­lő­tér. Hi­szen a gép­tu­laj­do­no­sok el­söp­rő több­sé­ge nem elég­szik meg az­zal, hogy a rep­tér fe­lett ki­je­lölt lég­tér­ben kö­röz­zön – ez hos­­szú tá­von nem is len­ne túl iz­gal­mas do­log. Sze­ren­csé­re Ma­gyar­or­szá­gon szá­mos ko­ráb­bi sport­re­pü­lő­tér fo­gad­ja ma már a ma­gán­re­pü­lő­ket, egy ide­je igen élénk a nem­zet­kö­zi lé­gi for­ga­lom is.

Csak­nem min­den ma­gyar nagy­vá­ros mel­lett ta­lál­ha­tó le­szál­lás­ra és üzem­anyag-fel­vé­tel­re al­kal­mas re­pü­lő­tér, ilye­nek üze­mel­nek a for­gal­ma­sabb ide­gen­for­gal­mi ré­gi­ók, pél­dá­ul a Ba­la­ton kör­nyé­kén is. Eze­ken a rep­te­re­ken is üze­mel­tet­nek kis­gé­pe­ket, rész­ben a kör­nyék vál­lal­ko­zói, rész­ben azok a sport­klu­bok, ame­lyek a Ma­gyar Re­pü­lő­szö­vet­ség égi­sze alatt mű­köd­nek. De ami en­nél lé­nye­ge­sebb: ezek a vi­dé­ki re­pü­lő­te­rek – ame­lyek kö­zül ma már nem egy igyek­szik meg­fe­lel­ni a „nyu­ga­ti” nor­mák­nak – a lé­gi tu­riz­mus meg­ke­rül­he­tet­len bá­zi­sai. Ide­ér­kez­nek ugyan­is a fő­vá­ros­ból vagy az or­szág töb­bi ré­szé­ről a ha­zai re­pü­lő üz­let­em­be­rek, lé­gi tu­ris­ták, és ami en­nél még biz­ta­tóbb a jö­vő­re néz­ve: itt száll­nak le azok a kül­föl­di gé­pek is, ame­lyek a va­ló­ban fi­ze­tő­ké­pes kül­föl­di ven­dé­ge­ket hoz­zák Ma­gyar­or­szág­ra. És ma már nem ki­zá­ró­lag a négy-hat sze­mélyt szál­lí­tó kis­re­pü­lők­ről van szó. A sár­mel­lé­ki és a deb­re­ce­ni re­pü­lő­té­ren pél­dá­ul több száz sze­mé­lyes su­gár­haj­tá­sú char­ter­gé­pek is le­száll­hat­nak – le is száll­nak, el­ső­sor­ban a nyá­ri tu­ris­ta­sze­zon ide­jén.

Rep­tér a Fer­tő tó­nál

Egy má­sik po­zi­tív pél­da a fej­lő­dés kí­vá­na­tos irányára a fer­tőszent­mik­lósi re­pü­lő­tér, ame­lyet a ha­tár mel­lett oszt­rák tő­ké­ből épí­tet­tek, ta­valy nyi­tot­ta meg szi­lárd bur­ko­la­tú pá­lyá­ját a bel- és kül­föl­di lé­gi tu­riz­mus előt­t. Idén már – ez­út­tal ma­gyar tő­két is be­von­va – mo­der­ni­zál­ják a rep­te­ret: a pá­lyát meg­hos­­szab­bít­ják, és olyan rádió­nav­igá­ciós és fény­rend­szert te­le­pí­te­nek, amely le­he­tő­vé te­szi, hogy a gé­pek éj­sza­ka vagy rossz idő­ben is le­száll­has­sa­nak. A fer­tőszent­mik­lósi rep­tér egyéb­ként már ma is rend­kí­vül nép­sze­rű az oszt­rák, a sváj­ci és a né­met pi­ló­ták kö­ré­ben, akik ese­ten­ként haj­lan­dók több száz ki­lo­mé­tert is re­pül­ni, hogy az or­szág egy kis csücs­ké­vel meg­is­mer­ked­hes­se­nek. Ugyan­csak jön­nek ide olyan lé­gi tu­ris­ták, akik eu­ró­pai tú­rá­juk kö­vet­ke­ző ál­lo­má­sa – leg­gyak­rab­ban a hor­vát ten­ger­part meg­lá­to­ga­tá­sa – előtt üzem­anya­got vé­te­lez­ni és meg­pi­hen­ni száll­nak le a Fer­tő tó ma­gyar­or­szá­gi part­ján.

És ha már szó esett Hor­vát­or­szág­ról, az Ad­ri­ai-ten­ger part­já­ról: ez a ma­gyar pi­ló­ták leg­ked­vel­tebb ta­va­szi–nyá­ri kül­föl­di úti cél­ja. Egy­részt azért, mert az ot­ta­ni le­szál­lá­si és par­ko­lá­si dí­jak so­kak szá­má­ra meg­fi­zet­he­tők, más­részt azért, mert a né­hány órás re­pü­lő­út egy­ál­ta­lán nem fá­rasz­tó, fő­leg ha az út vé­gén kel­le­mes ten­ger­par­ti nya­ra­lás vagy ép­pen csak egy hét­vé­gi ki­kap­cso­ló­dás örö­me vár­ja a pi­ló­tát és ba­rá­ta­it. Per­sze Ma­gyar­or­szág még a kis­gé­pes re­pü­lés te­rén sem lé­pett be egé­szen Eu­ró­pá­ba. De az utób­bi csak­nem más­fél év­ti­zed­ben ezen a té­ren már meg­le­he­tő­sen kö­zel ke­rül­tünk a kon­ti­nens gaz­da­gab­bik fe­lé­hez. A ha­zai re­pü­lők pe­dig – hob­bi­juk, fog­lal­ko­zá­suk, hi­va­tá­suk gya­kor­lá­sa so­rán – aka­rat­la­nul is az együtt­mű­kö­dés egyik mo­tor­jai let­tek. Ők ugyan­is, töb­bek kö­zött ép­pen a meg­ke­rül­he­tet­len nem­zet­kö­zi sza­bá­lyok el­sa­já­tí­tá­sa mi­att, jó pél­dát mu­tat­nak ar­ra, hogy ha ma még jó­val sze­gé­nyeb­bek is va­gyunk Eu­ró­pa bol­do­gab­bik fe­lé­nél, a tá­vol­ság egy kis erő­fe­szí­tés­sel már el­vi­sel­he­tő­vé csök­kent­he­tő.