Az új hatalom arra kényszerítette a nőket, hogy egész arcukat elfátyolozzák. A rádió nem sugározhat zenét. A járókelők szájából kitépik a cigarettát a milicisták. Az ősi vályogtégla város arculata átalakul. Mindenfelé az Ansar Dine (A Hit Védelmezői) nevű radikális iszlamista mozgalom fekete zászlai lengenek. Harcosai a sivatagból bukkantak fel, és mindent felforgattak.

Különösen a nők helyzete nehéz. Arra kényszerítik őket, hogy egész arcukat borító fátyolt viseljenek. "Rettegésben élnek" - húzta alá Baba Aicha Kalil, az ismert polgárjogi aktivista, aki ma is a városban tartózkodik.

A Bamakótól 700 kilométerre északkeletre lévő Timbuktu népessége az események előtt elérte az 50 ezer főt, de lakói közül igen sokan távoztak a lázadók bevonulása óta.

A büntetések változóak

Észak-Mali egésze - egy akkora térség, mint Franciaország - az iszlamisták és a nomád tuareg lázadók kezére került, miután a mali hadsereg összeomlott a tisztjeinek egy csoportja által végrehajtott államcsíny nyomán. Az elfoglalt térségben azonban az Ansar Dine iszlamistái felülkerekedtek a tuaregeken, és hozzákezdtek saját iszlám törvénykezésük, a saría agresszív terjesztéséhez.

A helybéliek közlése szerint a hirdetések helyére fekete táblák kerültek a Koránból vett idézetekkel. Feltűntek a városban az al-Kaida helyi változatának, az Iszlám Maghreb al-Kaidájának ismert vezetői is. Egy svájci apácát áprilisban fegyveresek raboltak el a helyi al-Kaida-csoport utasítására. Az apácát később szabadon bocsátották, miután sorsáról tárgyalások folytak fogva tartóival.

A térség nem biztonságos a nyugatiak számáram és az iszlamista hatalomátvétel óta nem jártak ott nyugati újságírók. Az al-Kaida maghrebi változata az elmúlt évtizedben sok tízmillió dollárnyi váltságdíjat hajtott be a nyugati kormányoktól, és jelenleg is több mint egy tucat túszt tart fogva a sivatagban - állítják a térség ismerői.

Baba Aicha Kalil recsegő telefonvonalon nyilatkozva Timbuktuból elmondta a The New York Times című lapnak, hogy az iszlamisták ott helyben esküvőre kényszerítették azokat az ellenkező nemű fiatalokat, akiket együtt találtak. "Nem akarunk itt saríát. Ami itt folyik, az rettenetes számomra" - jegyezte meg a telefonbeszélgetés során.

Alpha Sane Haidara, egy helybéli gazdálkodó ugyancsak arról beszélt, hogy az iszlamisták terrorizálják a lakosságot. "Szemtanúja voltam, hogy azért vertek meg fiatalokat, mert az utcán tévét néztek" - közölte. Szavai szerint fegyveres csoportok cirkálnak szüntelenül a városban, félelmet keltve mindenkiben.

A büntetések változóak. A Human Right Watch jelentése szerint az északi Gao városában az Ansar Dine követői megcsonkították egy nő fülét, mert rövid szoknyát viselt, másutt megkorbácsolták azokat a férfiakat, akiket alkoholfogyasztáson vagy kisebb lopáson kaptak rajta.

"Nem az amerikaiak a bíráink"

Az Ansar Dine timbuktui szóvivője dühösen vitatta a helybeliek állításait. Szerinte a város lakói egyszerűen azért menekülnek, mert attól tartanak, hogy az amerikaiak bombázni fogják az iszlamistákat.

"Afganisztán, Guantánamo, Irak és Palesztina után az amerikaiaknak nincs joguk a szabadságról beszélni... Ha elismerik, hogy létezik iszlám, akkor el kell ismerniük a saríát is, és ha az a nők elfátyolozását írja elő, azt kell tennünk. Nem az amerikaiak a bíráink. Ami pedig az al-Kaidát illeti, ők a mi iszlám testvéreink" - fogalmazott a lapnak Sanda Ould Boumana.

A márciusi államcsíny óta a 14 milliós Maliban, amelyet addig a demokrácia egyik afrikai mintájának tekintettek, közigazgatási zűrzavar uralkodik, délen hatalmi űrrel, északon pedig egy kialakuló szakadár állammal.

A bamakói junta vezetője, Amadou Sanogo százados kilátásba helyezte lemondását, miután csábító ajánlatot kapott a nyugat-afrikai államokat tömörítő ECOWAS révén. Ám a fővárosban uralkodó zűrzavart jól érzékelteti, hogy a junta hívei kegyetlenül megverték Dioncounda Traorét, az ideiglenes elnököt, akit ezek után Párizsba kellett küldeni kezelésre.

A Human Right Watch jelentése szerint közvetlenül a tuareg hatalomátvétel után számos nőt megerőszakoltak, feltehetően a lázadók hadseregének, az MNLA-nak a tagjai. A kormányhivatalokat kifosztó MNLA ma is jelen van még Timbuktuban, Gaóban és Kidalban is, de a legfőbb hatalom a saríát akár erővel is kikényszeríteni akaró Ansar Dine kezében van. A szervezet élén Iyad Ag Ghaly korábbi tuareg katonai parancsnok áll.

A szervezet timbuktui szóvivőjének közlése szerint tárgyalások folynak az MNLA-val a hatalom megosztásáról: az Ansar Dine nem utasítja el a tuaregeknek arra vonatkozó követelését, hogy független államot kiáltsanak ki a Mali északi részén, feltéve, "ha teljes körűen érvényesítik a saríát".

Az államcsíny következtében meggyengült és széthullott mali hadsereg a bamakói diplomaták szerint nincs abban a helyzetben, hogy megtámadja a lázadókat és az iszlamistákat. Az ENSZ becslése szerint több mint 160 ezer ember menekült Maliból a szomszédos Mauritániába, Burkina Fasóba és Nigerbe, több mint 140 ezren pedig magában Maliban váltak menekültté.

Közben Timbuktu a város lakói szerint kísértetvárossá vált. A legtöbb üzlet lehúzta a rolót, és mivel a bankok is bezártak, fogy a pénz is. Egy Haidara nevű földműves mindennek ellenére arra készül, hogy visszatérjen Timbuktuba. "Az az én városom, az az én földem" - idézte szavait a The New York Times.