A helyzet tisztázását csak nehezíti, hogy egy időben, egymástól szinte teljesen függetlenül zajlanak a régió jövőjét meghatározó folyamatok. Miközben a korábbi helyzetre alapozva készül a régió 2008–2020 közötti időszakát meghatározó fejlesztési koncepció, a parlamentben „első körben” elfogadták a régió fejlesztési lehetőségeit megszabó Balaton- törvény módosítását, amely sok ponton új kiinduló helyzetet teremt. Mindezzel párhuzamosan kezdenek ismertté válni azok a befektetői szándékok, amelyek egyes esetekben már most túlmennének a sokak által túlságosan megengedőnek minősített törvénymódosításon is. A probléma egyik oka, hogy az említett folyamatokhoz mindeddig nem kapcsolódott igazi társadalmi párbeszéd. Sokszor a lehetőség is hiányzott hozzá, ha mégis meglett volna, az aktivitással volt gond. Az „úgy sincs értelme szólni, vagy a nem szólok, mert ezzel árthatok magamnak a pályázatok elbírálásánál” szemlélet dolgozott sokakban. Így volt ez a már említett hosszú távú fejlesztési koncepciónál is. A készítők kívánatos és szerintük reális jövőképként határozták meg, hogy a balatoni régió a táj egyedülálló természeti és kulturális adottságaira építve legyen Magyarország és Európa kertvárosa. Ehhez stabil környezeti állapotot kell kialakítani, helyre kell állítani a táji értékeket, a kulturális örökséget. Álláspontjuk szerint a gazdasági tevékenységek, szolgáltatások fejlesztésére csak úgy kerülhetne sor, ha ezzel nem veszélyeztetnék a felsorolt értékek, örökségek fenntarthatóságát. Miközben a régiós egyeztetéseken részt vevő két-három tucatnyi érdeklődő teljesen azonosult a fenti jövőképpel, sorolták is a példákat arra, hogyan erősödnek fel az elfogadott célokkal ellentétes folyamatok. Tájba nem illő, természetet rongáló és több esetben túlzott kapacitásokat teremtő szállás- és a szolgáltatásfejlesztéseket, indokolatlan, a más területen égetően szükséges forrásokat felemésztő közlekedési beruházásokat soroltak a rossz példák között a Balaton Fejlesztési Tanács közelmúltban nyilvánosságra hozott régiós fejlesztési térképéről.

MotoGP-pálya Sávolyon

Persze nem lenne baj, ha az adott beruházói szándék csak akkor valósulhatna meg, ha teljesen egybevág a hosszú távú fejlesztési koncepcióban meghatározott célokkal, feltételekkel. A jelenleg zajló folyamatok azonban azt jelzik, hogy ebben nem mindig lehet bízni. Ezt a félelmet támasztja alá a talán leggrandiózusabb elképzelés, a sávolyi MotoGppálya létrehozásának eddigi története is. A terv július 23-án vált ismertté Bajnai Gordon fejlesztési miniszternek Róna Ivánnal, a Magyar Turizmus Zrt. vezérigazgatójával és a spanyol befektető, működtető partnerekkel közösen tartott sajtótájékoztatóján. A már széles körben ismert adatok szerint a spanyol Sedesa cég 40 milliárd forintos költséggel motoros gyorsasági világbajnoki futamok lebonyolítására alkalmas versenypályát épít a hatszáz lakosú délnyugat-balatoni község, Sávoly határában. A Balatontól 11, a Kis-Balatontól 2–3 kilométer távolságban tervezett komplexum 50 ezer nézőt, 20 ezer autót, 10 ezer motort fogadna be egyszerre. A létesítményhez wellnessközpont, golfpálya, logisztikai bázis kapcsolódna többek között további, mintegy 200 milliárdos fejlesztés eredményeként. A tervek szerint 2009. szeptember 20-án már itt rendeznék az egyik MotoGP-futamot – ez az információ olvasható is már a motogp.com-on a jövő évi versenynaptárban. A futamok szervezésére a Magyar Turizmus Zrt. 500 ezer forintos alaptőkével, Róna Iván vezetésével létrehozta a Hun-Ring Kft.-t. A pálya üzemeltetése ellenben egy másik cég, a Balatonring Zrt. feladata lenne. A társaság 25 millió forintos alaptőkéjének harminc százalékát a Magyar Turizmus Zrt. biztosította, a többit a spanyol Worldwide Circuit Management S.L. (WCM). Az MT Zrt. Niklai Ákost delegálta a társaságot irányító igazgatóságba. A Bajnai Gordon nevében kiadott sajtóanyag szerint egy-egy futamra 100–150 ezer néző érkezik majd, ezt erősítette meg később Róna Iván is.

Kész tények

A fejlesztés gyakorlatilag azonnali indításáról szóló bejelentések úgy hangzottak el kész tényként a tájékoztatón, hogy az érintett térségben korábban még a turisztikai szakmához kötődők véleményét sem kérték ki a tervről. A szervezők afféle meglepetésajándéknak szánták. De nemcsak a társadalmi egyeztetés maradt el, a szükséges hivatalos előkészítést sem indították el a szeptemberre tervezett első kapavágáshoz. Ez derült ki legalábbis akkor, amikor a július 23-án délután megtartott kormányszóvivői tájékoztatón online kérdést tettünk fel a tervről beszámoló Bajnai Gordonnak. Készült-e környezeti hatástanulmány arról, hogy a MotoGp-beruházással járó forgalomnövekedés milyen hatással lesz a Balaton délnyugati térségére és a különösen érzékeny kis-balatoni területre? Hogyan befolyásolja a beruházás tervét, ha a Parlamentben a Balaton- törvény újratárgyalt módosítása nem kap többséget? – tudakoltuk a minisztertől. Bár harmadikak voltunk a kérdezők között, a kormányszóvivő és a miniszter képernyőjén is megjelenő kérdésünkre élőben nem kaptunk választ, csak miután elküldtük elektronikus levélként is. „Sávoly külterületén száz hektárt foglalna el a pályakomplexum, míg ötven hektáros lenne a parkoló. Ez a terület több éve elhanyagolt. A területen nyilvántartott természetvédelmi érték nem található, azonban az erdős részeket megőrzik. A jelenlegi tervek szerint a pálya kerületét védőerdővel ültetik körül, a védőerdő zajvédelmi funkciót is ellát. Fontos megemlíteni, hogy a pálya a Balatonhoz képest az autópálya túloldalán van. Tervezéskor a zajvédelmi szempontokat is figyelembe vették – az M7-es autópálya zajvédelmi szempontoknak megfelelt, így a közelében épülő pálya sem okoz majd gondot a lakosságnak” – reagált Bajnai Gordon az első kérdésre. Hogy ez pontosan mit is jelent, azt a Szabó Imre környezetvédelmi minisztertől kapott válaszból érthettük meg: nem készült előzetes környezeti hatástanulmány, vagy legalábbis hozzájuk, illetve az illetékes környezeti hatósághoz ilyen nem jutott el. A minisztérium illetékese egyúttal azt is leszögezte, hogy ilyen nagy horderejű ügyekhez kötelező elkészíteni az előzetes hatástanulmányt.

Még nincs Balaton-törvény

Bajnai Gordon a Balaton-törvénynyel kapcsolatos kérdésünkre is reagált: „A törvény elfogadása szükséges a beruházás megvalósításához. Ugyanakkor a köztársasági elnök úr által kifogásolt rendelkezések nem érintik a beruházási tervben kijelölt fejlesztési területeket. Az elnök úr általánosságban a Balaton-törvénnyel kapcsolatban azt kifogásolta, hogy az Országgyűlés enyhíteni kívánta a közművesítési feltételeket elsősorban azokon a kistelepüléseken, amelyek saját erejükből nem képesek a közcsatorna kiépítésére, és állami támogatásra sem számíthatnának belátható időn belül. Sávoly településnek azonban a motorversenypálya és létesítményei előrelépést jelentenek, hiszen az illetékes hatóságok feltételként írták elő a közcsatornát és a szennyvíztisztító telep meglétét” – válaszolt a miniszter.

Belterületi korlát

A parlamentnek küldött levele szerint azonban a köztársasági elnök nemcsak a közcsatorna kötelező használatával kapcsolatos engedékenység miatt kérte a törvény újratárgyalását. Legalább ilyen súllyal kifogásolta azt is, hogy kivették a belterületbe vonási korlátozásokat a törvényből. Az eddigi változat szerint azokon a településeken, ahol a szennyvízcsatorna-hálózat nem épült ki, a beépítésre szánt terület, illetve belterület az 1998. január elsejei terület nagyságához képest legfeljebb 15 százalékkal növelhető. Az elnök a tó védelmében ezt szeretné a jövőben is. Ha a parlament megismétli a korábbi döntést, a kiesett idővel akkor is számolni kell. Az Európai Unió egyik alapelve, hogy a döntéseket az érintettekkel egyeztetve kell meghozni. Különösen fontos lett volna előre egyeztetni a térség turisztikai szereplőivel. Mint Róna Iván is utalt rá július 23- án, a legalább egy éjszakára várt 66 000–84 000 vendéggel szemben 184 szálloda 31 ezer férőhelye áll, plusz a panziók, egykori úttörőtáborok és a zimmerferik ágyai. A hotelkapacitás többsége éppen a közelben, a zalakarosi, hévízi termálvidéken található. Előre tisztázandó kérdés lett volna, mennyi helyük van éppen ekkor éppen ehhez a jól körülhatárolható vendégkörhöz. A döntések előtt meg kellett volna vizsgálni azt is, hogy a térség közlekedési, szolgáltatási kapacitásai képesek lesznek-e a várt tömeg kezelésére, vagy ott csak a terhet kell viselni, miközben a budapesti szállodák profitálnak majd a szállásigényből a jó autópálya-kapcsolat miatt. Kérdés lett volna az is, hogy az annyit hangoztatott szezonnyújtást menynyire segíti az egy-két napban sűrített vendégroham, és egyáltalán mennyire szolgálja mindez a hosszú távon meghatározott jövőkép megvalósítását. A kérdések megvitatására bőven lett volna idő, hisz a történet nem most kezdődött. A bejelentés előtt több mint egy éve „dolgoztak a nagy dobáson titokban”. Madridban tárgyaltunk tavaly decemberben, és a valenciai gyorsasági motoros pályát is megnéztük, amihez a legjobban hasonlít majd a sávolyi MotoGP-futam helyszíne – árulta el Kolber István, a Miniszterelnöki Hivatal fejlesztéspolitikai államtitkára a Somogyi Hírlapnak. Ennyi idő alatt talán az itthoni érintetteket is meg lehetett volna keresni.