Hogy milyen modern mobil eszközök segítik az éttermi értékesítést illetve ezek milyen fejlődésen mentek keresztül, azt a következőkben követhetjük nyomon.

Növeljük a bevételt

A mobil informatikai eszközök bevezetésének is kell hogy valamilyen célja legyen, csak önmagáért nem érdemes semmilyen rendszert sem telepíteni. Egyértelműen megfogalmazható elvárások indították el jó pár évvel ezelőtt a fejlesztéseket, amelyeknek a végső célja nem volt más, mint az egyes éttermek forgalmának, és ezen keresztül a profitnak a növelése.

Mindez többféleképpen érhető el. Étteremmel foglalkozó szakemberek a munkafolyamatok elemzése közben rájöttek, hogy a felszolgálónak „nemcsak" az a dolga, hogy szervírozza az ételt, hanem a pincér az a személy egy étteremben, akin a sikeres értékesítés múlik, azaz őt bizonyos szempontból nem is pincérnek, hanem értékesítőnek kell tekinteni. Egy értékesítő annál hatékonyabban végzi a munkáját, minél többet tud eladni az étteremben. Ezt viszont csak abban a helyzetben tudja véghez vinni, ha a lehető legtöbbet tud a vendégtérben tartózkodni, illetve a legtöbbet tud a vendégekkel foglalkozni. Egy olyan étteremben, ahol semmilyen informatikai megoldást nem alkalmaznak – egyre kevesebb ilyen étteremmel lehet találkozni – a pincérnek minden rendelést egy ún. francia blokkon kell leadnia a konyhán, ami igencsak időigényes, nem is beszélve az ellenőrizhetőségéről. A már igencsak elterjedt fix terminálokkal felszerelt éttermi informatikai rendszereket alkalmazó vendéglátóhelyeken is még mindig túl sokat kell a felszolgálóknak úgymond „sétálgatnia” a vendégek, illetve a terminál között, de legalább már nem kell a konyháig elmennie a rendelés leadásához. Egy sarkított példával élve a következőképpen lehetne demonstrálni a folyamatot. Tegyük fel, hogy egy számlazárás után a pincér fogad egy vendéget, leülteti, felveszi a rendelést. Majd mielőtt visszamenne a terminálhoz, még valaki „leszólítja” és további rendeléseket kell felvennie, de előfordulhat, hogy még akár a konyháról is ki kell vinnie néhány elkészült ételt, és csak ezután juthat el a fix terminálhoz. Extrém ugyan a példa, de könnyen belátható, hogy a fent említett esetben akár 15- 20 perc is eltelhet az első vendég rendelésének felvétele, valamint a rendelésnek a rendszerbe jutása, azaz az elkészítési folyamat kezdete között az indokolatlan körséta miatt. Erre a problémára jelenthet megoldást egy mobil terminál használata.

Mobil rendszerek

Az elmúlt néhány évben rengeteg megoldás született, de nem mindegyik váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A legegyszerűbb eszközök elektronikus papírként funkcionálnak. Találkozhatunk olyan rendszerekkel, amelyekben a pincérnek egy kis ceruzaszerű eszközzel kell dolgoznia, amely gyakorlatilag nem más, mint egy vonalkódolvasó, amelynek van némi tárolókapacitása is. A vonalkódokat ebben az esetben például az étlapon tárolják, és innen történik beolvasásuk is. Ez az újdonság bizonyos szempontból megoldást jelentett, hiszen egy mobil „terminált” kaptunk, ellenben a vonalkódolvasó ceruzák legtöbbje nem képes vezeték nélküli kommunikációra, valamint nem rendelkeznek komolyabb kijelzőrendszerrel, így nem lehet vele különböző számlaműveleteket elvégezni, illetve korrigálni a rendelésfelvételnél történt tévesztéseket.

A PDA-k kora

A PDA nem más, mint egy kis, tenyérben elférő számítógép. Az elmúlt öt évben terjedtek el olyannyira – amit elsősorban ezen termékek árainak csökkenése tett lehetővé – hogy akár egy étteremben is lehessen használni. Már az első generációjuk is rendelkezett ezeknek az eszközöknek grafikus felülettel, ami lehetővé tette, hogy a pincérek könnyen átláthassák a felvett rendeléseket és azokat akár könnyen módosíthassák, illetve különböző műveleteket végezhessenek el. Óriási hátrány volt viszont még mindig, hogy nem tudtak vezeték nélkül kommunikálni, csak úgy, ha viszszavitték egy dokkolóállomásba, amelyet össze kell kötni egy számítógéppel. Időközben megszülettek a szükséges új technikai fejlesztések, mint például az infrakommunikáció, a bluetooth, valamint a WLAN (vezeték nélküli hálózat). E három technológiából az első kettő csak pont-pont kapcsolatot tud megvalósítani, ami az jelenti, hogy egyszerre csak egy mobil eszköz tud kommunikálni egy vevőeszközzel, ráadásul az infraátvitel óriási hátránya, hogy a terminálnak és a vevőegységnek fizikailag is látniuk kell egymást. Az igazi megoldást a vezeték nélküli hálózatok jelentik, amelyeknél egy központi rádióállomással, amely a hagyományos számítógépes hálózathoz csatlakoztatható, egyszerre akár 40-50 terminál is kommunikálhat. A rádióállomások teljesítménye pedig lehetővé teszi, hogy akár 100 méteres körzetben is működjenek ezek a terminálok anélkül, hogy fizikailag is látniuk kellene a rádió állomást. Így biztosítható teljes mértékben a pincérek mobilitása és a terminálok teljes funkcionalitása. Ezáltal a hatékonyság növelésének egyik legfontosabb segítőjévé váltak a modern PDA terminálok.