Szakértők úgy vélik, leghelyesebb egész éven át több, rövidebb időszakra szabadságra menni. A hét vagy tíz nap elegendő, a 14 nap pedig tökéletesnek tűnik. Ideális esetben a munkavállaló 3-4 hónapot dolgozik, mielőtt újra szabadságra megy, így kijön az éves, optimálisnak tartott három alkalom.

Az eszményi szabadság időtartamát illetően azonban nem értenek egyet a lélekbúvárok sem. Jiri Raboch cseh professzor szerint egyesek szabadságuk első hetét azzal töltik, hogy még mindig a munkájukon rágódnak, majd a második héten pihennek, a harmadikon pedig ismét rágódással telnek a napok. A professzor így azt javasolja: tartson a szabadság két hétig. (Na jó, de akkor a szabadság melyik részében nem fog a munkába visszatérésen rágódni a munkavállaló?)

Tanulmányok bizonyítják, hogy akadnak, akik cégük iránti hűségük kimutatásaképpen nem is veszik ki a szabadságukat. Ugyanakkor egy jó vezető tudja, hogy nem sokat ér egy kimerült dolgozóval.

A tartós stressz és a helytelen életvitel több betegséget is okozhat, például szívinfarktust, magas vérnyomást, gyomorfekélyt meg mindenféle allergiákat. Tehát, tessenek kivenni a szabadságot – javasolják a szakemberek. Nem az a lényeg, hogy milyen formában pihen a dolgozó, hanem hogy pihenjen. Az általános szabály szerint tegye azt, amit év közben is szeretett volna, de nem volt rá ideje. Feltéve, ha az nem a régóta tervezett lakásfelújítás.